Két évszázada alakult meg a magyar szellemi élet egyik legfontosabb központja, amely máig meghatározó szerepet játszik a kultúra és tudomány világában.

„Akadémiánk – és ezt nem szabad elfelejtenünk – valójában nem csupán egy cél, hanem inkább egy eszköz a fejlődéshez, amely, ha nem tompul el és nem torzul, szinte egy lépéssel magasabbra emelheti ügyünket azon cél felé, amely nem kevesebb, mint a nemzeti virágzás” – idézte Freund Tamás, az MTA elnöke gróf Széchenyi Istvánt a november 2-i nagycenki megemlékezésén. Az akadémiai elnök hangsúlyozta, hogy az alapító 1844-es szavai ma is relevánsak. Az MTA – Széchenyi szavaival élve – valóban "előrehaladási eszköz". E szerepét mindig is betöltötte, még akkor is, amikor a körülmények nem voltak kedvezőek. Ma is küldetésének tekinti, hogy tudományos módszerekkel szerzett új ismeretekkel támogassa a közösség helyes döntéseit, legyen szó politikáról, gazdaságról, oktatásról vagy kultúráról. Akadémiánk, akárcsak Széchenyi korának közélete, rendkívül sokszínű. Ugyanakkor a magyar kutatói közösség túlnyomó része egyetért abban, hogy a tudomány feladata nem a napi vitákban való részvétel, hanem a hosszú távú irányvonalak kijelölése: a tények tiszteletben tartásával és a nemzeti érdekek érvényesítésével.

Freund Tamás kiemelte, hogy az Akadémia első kétszáz éve során nem csupán tudományos központként működött, hanem jelentős nemzeti intézményként is. Széchenyi alapító szándéka szerint az MTA felelősséget vállalt a magyar nyelv és kultúra megőrzéséért, amelyet az elmúlt két évszázad során folyamatosan gyakorolt. "Az Akadémia a magyar szellemi élet egyik alapvető pillére a humán tudományok területén, még a kutatóintézet-hálózatának elcsatolása után is. Noha az utóbbi kétszáz évben a természettudományok szerepe egyre inkább megerősödött, az Akadémia továbbra is a magyar nyelvvel, zenével és képzőművészettel kapcsolatos események állandó otthona. Művészeti Gyűjteménye rengeteg kulturális értéket őriz, és kutatásszervező, valamint koordináló intézményként elkötelezett abban, hogy a magyar kultúra megkapja a neki járó elismerést. A műveltség, ez a múltból eredő közös és érzékeny tudás, a jövőnket is formálja, még akkor is, ha a mai társadalmi környezetben sokszor nem tűnik kiemelkedő fontosságúnak."

Freund Tamás elmondta: az Akadémiának ma is ugyanaz a feladata, mint Széchenyi idejében volt:

A magyar szellemi élet és kultúra gazdagságát és sokszínűségét az egyetemes tudás szövevényeibe szőni olyan feladat, amely nem csupán a múlt értékeinek megőrzéséről szól, hanem a jövő generációinak inspirálásáról is. Ezen a terepen a hagyományok és az innováció találkozása teremt lehetőséget arra, hogy a magyar gondolkodásmód és művészetek a globális diskurzus részeként érvényesüljenek. Fedezzük fel együtt a magyar kultúra kincseit, és tegyük azt a világ szellemi palettájának színes részévé!

Freund Tamás beszéde ide kattintva olvasható.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója úgy fogalmazott: "...amikor Nagycenken, a Széchényi-mauzóleum árnyékában meghajolunk a legnagyobb magyar emléke előtt, nem csupán egy ember nagysága előtt tisztelgünk. Egy olyan szellemi örökség előtt állunk, amelynek ereje abban rejlik, hogy ma is képes útmutatást adni.

Széchenyi világosan felismerte, hogy a tudomány, a műveltség, a szorgalom és az önfegyelem elengedhetetlen erények ahhoz, hogy sem az egyén, sem a nemzet ne maradjon stagnáló állapotban. Az önismeret nem csupán célként lebegett előtte, hanem fontos eszközként szolgált a közösség felemelkedéséhez. E filozófia mentén a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Örökség Intézete között egy szerves, természetes kapcsolatot találunk. Míg az Akadémia a magyar szellem kincsét őrzi, addig az Intézet a magyar emlékezet megőrzésének bástyája.

A nagycenki ünnepséget követően a sopronpusztai Akadémiai Emlékerdőben tartott hagyományos hársfaültetés helyszínén Kollár László, az MTA főtitkára arról beszélt, hogy "...aki fát ültet, locsolja, ápolja, és mindezt hittel, elhivatottsággal és türelemmel teszi, talán megérheti, hogy gyönyörködhessen munkája gyümölcsében. Közben azonban mindig tudnia kell: a fákat nem magának ülteti. Az árnyékát az utána jövők élvezik majd, ők barangolnak az egyre nagyobb, egyre sokszínűbb, egyre több szépséget rejtő erdőben. Ahogyan mi itt, Sopronpusztán azért fogunk a kezünkbe ásót, hogy erdőt varázsoljunk a mező helyére, úgy a Magyar Tudományos Akadémián is azért dolgozunk, hogy egyre kedvezőbb környezetet teremtsünk a tudomány művelői számára a jelenben és a jövőben is. Azért is, hogy a fiatal tehetségekből elhivatott, a kutatói pályát választó tudósok válhassanak, akik munkájukkal tovább gyarapítják azt az erdőt, amelyet elődeink kezdtek el ültetni - és amely ma is a tudás, az együttműködés és az emberi felelősség szimbóluma."

Kollár László beszéde itt érhető el.

Az Akadémia vezetősége koszorút helyezett el Fertőszentmiklóson, Széchenyi támogatója, Felsőbüki Nagy Pál szobránál, tisztelegve az MTA megalapításának fontossága előtt.

November 3-án, az alapító felajánlásának színhelyén, az 1825-ös országgyűlés otthonául szolgáló Pozsony városában folytatódott az ünnepi eseménysorozat. Ezen a jeles napon a magyar akadémiai küldöttség tagjai tiszteletüket tették, és megkoszorúzták gróf Széchenyi István emléktábláját.

A koszorúzás előtti beszédében Kollár László kiemelte, hogy a 2017-ben felállított emléktábla nem csupán Széchenyi Ferenc emlékét őrzi, hanem a közös értékek iránti elköteleződést is szimbolizálja, amelyet ma is sokan vallanak. Az emléktábla létrejötte a Magyarországon működő civil szervezetek, valamint a pozsonyi nagykövetség és a Magyar Kulturális Intézet összefogásának eredménye, hangsúlyozva Széchenyi hitvallását, miszerint a nemes célokért folytatott együttműködés mindig erőt ad.

Pozsony egy igazán különleges szerepet játszik Közép-Európa történetében. Ez a város évszázadok óta a magyar és szlovák kultúra találkozási pontja, ahol a két nép hagyományai és értékei összefonódnak. Amikor itt vagyunk, Széchenyi István szellemiségére emlékezünk, aki nemcsak a magyarság felemelkedését támogatta, hanem nyitott volt más nemzetek iránt is. Alapítónk öröksége ma is irányt mutat számunkra, emlékeztetve arra, hogy a tudomány, a kultúra és az emberi együttműködés képes hidakat építeni a különböző nemzetek között, összekötve minket közös értékeinkkel és céljainkkal.

Kollár László pozsonyi köszöntőjét itt találod, kattints a linkre a részletekért!

Az ünnepi eseménysorozat a Magyar Tudományos Akadémia, a Szlovák Tudományos Akadémia és a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács közös konferenciájával lépett következő szakaszába.

Freund Tamás, az MTA elnöke hangsúlyozta, hogy a magyar és a szlovák akadémiák együttműködése egy közös célra irányul: arra, hogy honfitársaik számára tudatosítsák a tudomány szerepét a két ország fejlődésében, az önismeret erősítésében, valamint a nemzetközi szerepvállalásuk sikerességében. Mindkét akadémia arra törekszik, hogy társadalmi szinten növelje a tudományos tehetségek, kutatók és a tudományos tevékenység iránti felelősségérzetet, egyben arra ösztönözze a polgárokat, hogy elismerjék és támogassák a tudományos munkát.

A tudomány univerzális alapelvei, szemléletmódja, módszerei és intézményi keretei mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kutatók közötti diskurzus természetes, konstruktív és eredményes legyen.

A különböző nézőpontok és új értelmezések megbeszélése során fontos, hogy nyitottak legyünk egymás véleményeire. A tények és a diverz vélemények tisztelete kulcsfontosságú ahhoz, hogy valódi párbeszédet folytathassunk. Fontos, hogy megőrizzük saját álláspontunkat, anélkül hogy másokat megbántanánk vagy aláásnánk. A kölcsönös tisztelet és empátia lehetőséget teremt arra, hogy értékes eszmecserékben vegyünk részt, ahol mindenki hangját meghallgatják és értékelik.

Ez egy olyan kultúra, amelynek átvételére folyamatosan kedvet kell ébresztenünk a közéleti szereplők és a társadalom egymást követő nemzedékeiben.

1922-ben, az Akadémia centenáriumának közeledtével, Klebelsberg Kunó, a magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, figyelemre méltó kijelentést tett: "Amikor az Akadémiának állami támogatást ajánlunk, már a javaslatban biztosítanunk kell az Akadémia függetlenségét, hogy a jövőbeli kormányok ne befolyásolhassák annak tudományos tevékenységét." Úgy vélem, hogy a Szlovák és a Magyar Tudományos Akadémia vezetésének is megnyugtató lenne, ha egy mai tudománypolitikus, aki Klebelsberg szellemiségét követi, hasonlóan határozottan fogalmazna meg ilyen üzeneteket.

Freund Tamás köszöntője ide kattintva olvasható.

Martin Venhart, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke a tudós társaságok hagyományok ápolásában és új ismeretek megszerzésének elősegítésében betöltött szerepét méltatta. Mészáros András, az MTA külső tagja, a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács elnöke arról beszélt, hogy milyen veszélyt jelent a mindenkori hatalomnak az a törekvése, hogy beleszóljon a tudomány irányításába.

Kecskeméti Gábor akadémikus, aki az MTA200 Elnökségi Bizottság élén áll, egy lenyűgöző előadást tartott az MTA magyar szellemi életben betöltött kiemelkedő szerepéről. Az "Akadémiát teremtő nemzet - nemzetet teremtő Akadémia" című prezentációjában rávilágított arra, hogyan formálja az Akadémia a nemzeti identitást és a kulturális örökséget.

Ahogy azt megfogalmazta, "...a világ számos más tudományos és művészeti akadémiájával ellentétben a Magyar Tudós Társaságot nem egy fejedelmi alapító aktus hozta létre, hanem közadakozás eredményeként alakult meg. A társaság megalapítására irányuló felajánlások 1825-ben a magyar rendi országgyűlés főúri és nemesi tagjai között indultak, majd később egy sokkal tágabb közönséget is megcéloztak. Azonban mindez nem foglalható össze úgy, hogy az Akadémiát a magyar nemzet alapította volna. Azon a kezdeményezés pillanatában ugyanis a modern értelemben vett magyar nemzet még nem létezett; helyette egy jóval ősi, államnemzeti jellegű közösségtudat élt, amely a Magyar Királyság lakóit egyetemesen összefogta, figyelmen kívül hagyva a nyelvet, a származást és a kultúrát, és az ország polgáraiként azonosította őket."

Az akadémikus az MTA-nak a magyar nemzeti identitás megteremtésében játszott szerepét áttekintve kiemelte, hogy a magyar állam politikai, jogi, közgazdasági kereteit kialakító tudósok jelentős részben az Akadémia tagjai közül kerültek ki. "A magyar nemzet kulturális identitásának, történelmi tudatának, irodalmi, szellemi és művészeti hagyományainak a megformálásában pedig a magyar állam hosszú évtizedekig nem is rendelkezett más olyan intézménnyel, amely erre a kivételes feladatra vállalkozhatott volna. A hagyományos nemesi nemzet tehát Akadémiát teremtett,

az Akadémia viszont a modern, polgáriasult magyar nemzet megteremtésének vált a motorjává.

Az Akadémia azóta is megőrzi azt a különleges hitelességet és tekintélyt, amely e történeti közösségből és a közpolitika irányításában betöltött szerepéből fakad. A modern magyar nemzet és a Magyar Tudós Társaság születése egybeesik, közös gyökereik és történeteik révén szorosan összekapcsolódnak.