XIV. Leó pápa: Az éhezők segélykiáltása mindannyiunk lelkiismeretéhez fordul XIV. Leó pápa szavai mélyen megérintik a társadalom lelkiismeretét, amikor az éhezők és rászorulók segélykiáltásáról beszél. E figyelmeztetés hangsúlyozza, hogy a világban tapas
Több mint hatszázmillió ember szenved éhezéstől világszerte, és az ő segélykiáltása mindenki lelkiismeretéhez eljut - hangsúlyozta XIV. Leó pápa az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete (FAO) központjában elmondott beszédében. Az élelmezési világnap, amely idén a FAO 80. évfordulójával esett egybe, alkalmat adott arra, hogy felhívja a figyelmet a globális élelmiszerbiztonság sürgető kérdéseire.
Az 1945. október 16-án megalakult szervezet jubileumi ünnepségén a globális politikai és intézményi élet számos prominens alakja képviseltette magát. Hszi Csin-Ping, Kína elnöke, üzenetében kiemelte az élelmiszerbiztonság és a vidékfejlesztés kulcsszerepét. Az eseményen felszólalt többek között Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök, Giorgia Meloni miniszterelnök, valamint Csü Tung-jü, a FAO főigazgatója, aki az éhezés megszüntetését a béke elérésének alapvető eszközeként emelte ki.
XIV. Leó pápa spanyol nyelvű beszéde legelején hangsúlyozta, hogy a FAO évtizedes működése ellenére az éhezés és az alultápláltság a mai világban is drámai méreteket mutat.
A 2030-ra kitűzött éhezés felszámolása globális célja mindannyiunk figyelmét megérdemli. A pápa hangsúlyozta, hogy ehhez nem elegendők a látványos bejelentések; sokkal inkább igazi elkötelezettségre van szükség. Az aggasztó statisztikák szerint 673 millió ember kénytelen este éhesen lefeküdni, míg további 2,3 milliárd ember nem kap elegendő tápanyagot az egészséges élethez. Ez a helyzet arra figyelmeztet, hogy a tudományos és technológiai fejlődés ellenére az éhezés problémája sürgető és megoldásra vár.
- fejtette ki az egyház vezetője.
Úgy gondolta, hogy bár a tudomány jelentősen megnövelte a várható élettartamot, és a technológia szorosabbra fűzte a kapcsolatokat a kontinensek között, valamint a tudás új, korábban elképzelhetetlen lehetőségeket tár fel, mégis "kollektív kudarc, erkölcsi torzulás és történelmi bűn, hogy emberek milliói szenvednek az éhség miatt, és ennek következtében élik le életüket."
XIV. Leó nézetei szerint
a megoldáshoz a kormányok, nemzetközi szervezetek, közintézmények, civilszervezetek, az akadémiai és a társadalmi élet, valamint minden egyén elkötelezettsége kell.
„Tedd egyedivé a szövegedet!” – jelentette ki XIV. Leó, miközben a művészetek és az egyediség fontosságáról beszélt.
A pápa az összes rendelkezésre álló energia mozgósítását sürgette annak érdekében, hogy senki se legyen megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék hiányában, ami - tette hozzá - megtagadja az emberi méltóságot, akadályozza a fejlődést, tömegeket kényszerít otthonaik elhagyására, megbontja a népek közötti egyetértést. A pápa szerint az éhezés hátterében a korunkban "uralkodó érzéketlenség, lelketlen gazdaság, vitatható fejlődési modell, igazságtalan és fenntarthatatlan forráselosztás" húzódik.
XIV. Leó arra hívta fel a figyelmet, hogy az éhezést a mai háborúkban is fegyverként használják fel, ahogyan háborús eszköznek számít az élelmiszerhez való hozzájutás megakadályozása, ami az életben maradás jogát tagadja meg a férfiaktól, nőktől gyermekektől egyaránt.
- hangsúlyozta, kiemelve, hogy
Az éhezők segélykiáltása mélyen rezonál mindannyiunk lelkiismeretében, sürgetve, hogy hallgassunk meg a szenvedésüket.
A pápa súlyos problémának nevezte, hogy míg sokan a hulladékok között keresnek ételt, addig mások tonnaszámra dobják ki az élelmiszert. Az együttműködés nem csupán egy távoli eszme lehet, hanem konkrét cselekedetek sorozatává kell válnia. „Nem elég, ha a városok falait hatalmas, figyelemfelkeltő plakátok díszítik; eljött az idő, hogy megújult elkötelezettséggel lépjünk fel, amely valóban segíthet azoknak, akiknek üres a gyomruk” – hangsúlyozta az egyházfő.
XIV. Leó megemlítette Ukrajnát, Gázát, Haitit, Afganisztánt, Málit, a Közép-afrikai Köztársaságot, Jement és Szudánt, ahol a szegénység már szinte a mindennapi élet részévé vált, mintha a nélkülözés lett volna az emberek mindennapi tápláléka.
