Egyszer volt, hol nem volt, Marosvásárhely szívében, a főtér egyik sarkán állt egy különleges nagypatika. Ez a patika nem csupán gyógyszereket árult, hanem titkokat és történeteket is rejtett a falai között. Az ajtaja felett egy csodás, régi felirat hirde

A Marosvásárhelyen megjelenő Népújság hűséges olvasójaként szeretnék egy kis üzenetet intézni a lapunk rendszeres olvasóihoz. Akkor is, ha a múlt emlékei néha fájdalmasak, érdemes időről időre felidézni a szép pillanatokat, amelyek életünk részét képezik. Emlékeimet hívta elő Veress László segesvári főgyógyszerész, aki a Népújság Harmónia rovatában 2024. augusztus 8-án és az azt követő két hétben közölte „Azok a szép patikák” című írását. Olvasva ezt a szívhez szóló emlékiratot, újra átéltem azokat az érzéseket és tapasztalatokat, amelyek a régi patikákhoz kötnek engem. Nem mint gyógyszerész, hanem mint egykori gyógyszerész-asszisztens, aki 1960-ban végzett, majd 1970-ben főasszisztensi képesítést szerzett, osztom meg veletek ezeket a gondolatokat. Az emlékek ereje mindenki számára egyedi, és jó, ha időnként megállunk, hogy újra felfedezzük a múltunk kincseit.

Kinevezésemet a nyárádszeredai Hints Vilma - az első erdélyi nő, aki gyógyszerészoklevelet szerzett - gyógyszertárában kezdtem. A gyógyszertárat vezető gyógyszerésznő szülési szabadságra ment, és három gyógyszerészasszisztens, Kolumbán Levente, Német Ági és jómagam láttuk el az akkor még falu Nyárádszereda közösségét. Azután Marosvásárhelyen a Bolyai utcai 6-os gyógyszertárban Kelemen Éva és Kóbori László gyógyszerészekkel dolgoztam. Innen hat hónap után, 1961 őszén kinevezést kaptam az 1. Sz. Gyógyszertárba: a köznéven ismert "főtéri nagypatikába" vagy a "kétajtós patikába".

Egy gyógyszerészi álom vált valóra számomra ebben a különleges patikában. Itt a kihívások, a munka szigorú rendje és a precizitás találkozik a szeretetteljes közösségi szellemmel. A betegeink igényeinek teljes körű kiszolgálása vált elsődleges feladattá, és a családias légkör igazi otthonná varázsolta számomra ezt a helyet. Minden egyes betegnek elégedetten kellett távoznia, tele gyógyulás reményével. Itt tudatosult bennem, hogy mennyire szeretem ezt a hivatást: amit csinálok, az örömet ad, és erőt merítek belőle. 1957-ben, a kolozsvári Bolyai Egyetem filológia szakán tanulva, arra ébredtem, hogy talán nem ez az, ami valóban boldoggá tesz. Így hát merész döntést hoztam, és váltottam – választásomért soha nem éreztem megbánást. Talán nem is csupán az én döntésem volt; hálás vagyok az Úrnak, hogy erre az útra terelt, hiszen ő tudta, mi adja életem értelmét: a szeretet, a munka iránti szenvedély és az együttérzés a rászorulók iránt. A nagypatika vezető főgyógyszerésze, dr. Horváth Tibor, mindig a pontosságot, a fegyelmet és a rendet helyezte a középpontba. Azt hiszem, mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy örömmel jöttünk ide dolgozni. Horváth gyógyszerészünk segítőkészsége nemcsak a betegekre, hanem a közel hetven munkatársára is kiterjedt. Mindig számíthattunk rá, amikor bármilyen támogatásra volt szükségünk.

A gyógyszerészeti technikumban olyan egyetemi tanárok irányították a tanulmányainkat, akik mindig büszkén mondták: "Most megyünk a nagy egyetemről a kis egyetemre." Ők nem csupán tudást adtak át, hanem igazi elhivatottsággal törekedtek arra, hogy lelkes gyógyszerészeket neveljenek. Szeretném megemlíteni nevüket, hogy emléket állítsak az általuk nyújtott szakmai szeretetnek és tudásnak: dr. Csedő Károly, Konhoffer Vilmos, Vajna Imre és Fikk László. Az ő élvezetes előadásaik és gyakorlati óráik maradandó nyomot hagytak bennünk, és az ott szerzett tudást magunkkal vittük a munkahelyünkre, ahová kineveztek.

A marosvásárhelyi kétajtós nagypatika varázslatos világába lépve, az egyik ajtón átlépve az officina terébe érkeztünk. Itt zajlott a betegek fogadása, panaszainak figyelmes meghallgatása és a szükséges gyógykezelések elvégzése. A betérők balra, egy kerek asztal körüli kényelmes pihenőszékekben találhattak menedéket, ahol a filodendron, fikusz és hibiszkusz növények hűsítő árnyékában relaxálhattak. Jobbra, a bejárat közelében két pénztárgéppel felszerelt bútor várta az ügyfeleket. Pénztárosnőink – Kozma Ella, Kovács Berta és Erdei Jolán – mindig készen álltak a segítségre, de szükség esetén mi, asszisztensek is besegítettünk a pénztári feladatokba, biztosítva ezzel a gördülékeny ügyintézést.

Az officinában négy táraasztal sorakozott, mögöttük gyógyszerészek és asszisztensek várakoztak, hogy segítsenek a betérő pácienseknek. A bal oldali két asztalnál a recept nélküli kérések teljesítésére és a receptre felírt gyári készítmények kiadására összpontosítottunk.

A hatvanas évek elején az első kézi eladásos táraasztalnál egy idős, jó hírnevű, nagy gyógyszerészi ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező gyógyszerész, Bagotai Andor dolgozott. A betérő betegek nagy része már ismerősként tért vissza az öreg gyógyszerészhez, aki panaszaikat meghallgatva segített a megfelelő gyógyszerrel a betegnek. Többszöri esetben felírt egy kis receptet, amit el kellett készíteni, a negyedik táraasztalhoz küldte a beteget, ahol az elkészítendő (magisztrális) recepteket vették be.

A harmadik ablaknál az ingyenes recepttel érkezőket fogadták. Amikor előfordult, hogy a beteg által felírt gyógyszer nem volt elérhető, tizenöt perc várakozás után megnyugtató hírt kaptak: másnap délelőtt érkezik a gyógyszer, mivel az éjszakai vonaton küldik Bukarestből. Főnökünk, Horváth gyógyszerész, akinek figyelme és szakértelme mindig a helyén volt, gondoskodott arról, hogy a szükséges hatóanyagok rendelkezésre álljanak, így a keresett gyógyszerformát - legyen az por, pirula, oldat vagy krém - gyorsan és hatékonyan elkészíthettük.

A magisztrális gyógyszerek előállítása a receptúra keretein belül zajlott. Négy táraasztal, jól megpakolt polcokkal, sorakozott a helyiségben, ahol a gyógyászati vegyi anyagok kis barna, finoman csiszolt, üvegdugós edényekben várakoztak. Minden két táraasztalhoz tartozott egy-egy precíz táramérleg és kézimérleg, míg a kerek forgópolcokon az oldatokat tároló edények álltak, készen arra, hogy a receptúrázó szakemberek rendelkezésére bocsássák őket. A munkafolyamatok irányításáért a négy receptúrázó mellett egy főgyógyszerésznő felelt mindkét műszakban: Deák Júlia, Ádám Valéria, Mera Aurora és Pantea Georgeta biztosították a precizitást és a szakmai színvonalat a gyógyszerek elkészítése során.

Egy kis asztalnál három laboránsnő - Dudás Rozália, Beanu Ioana és Gizi néni - sürgölődött, hogy elosztják a receptúrázó gyógyszerész által precízen kimért belsőleges porokat, melyeket ostyába vagy papírkapszulába csomagoltak. Az asztalon pirulák és kúpok hevertek, mellettük pedig hüvelygolyók várták, hogy a megfelelő kezelések részévé váljanak. A receptúra melletti, hűvös kis laborban nagyobb mennyiségben készültek a kakaóvajas alapanyagú kúpok és hüvelygolyók, ahol kisebb és nagyobb kúpkészítő gépek dolgoztak szorgalmasan, hogy a különböző készítmények a legmagasabb minőségben kerüljenek forgalomba.

A receptúra alatt a pincében tároltuk a nehéz vegyi anyagokat 50 literes üvegballonokban vagy 50 kg-os műanyag hordókban. Fontosabb vegyi anyagok: ammónia, formalin, glicerin, oleum helianti, ol. jecoris, alkohol, kakaóvaj (butyrum cacao), lanolin, vazelin, kisebb adagban kátrányok, cetaceum,

cetylalcohol stb.

Az officinából a lengőajtón az ún. csomagolóhelyiségbe érkezünk: két kézi eladásos táraasztal mögötti helyiség, ahol mennyezetig érő polcok borítják a nagyfalakat. Itt a terem közepén egy hosszú asztal található: azon gyógyszerek felbontásos csomagolására szolgál, amelyek nagy mennyiséget tartalmazó dobozokban érkeznek, és tízszeres kicsomagolásban, kis tasakokban, pecséttel, felirattal ellátva kerülnek a kézi eladásba. Ilyenek a különböző tabletták, kenőcsök is.

A csomagolóhelyiség főbb rendeltetése a gyógyszerszállítmányok mennyiségi és lejárati idő szerinti átvétele és tárolása. A nagyobb mennyiségű és hosszabb lejárati idejű gyógyszereket egy udvar felőli nagy raktárhelyiségbe szállítottuk. A csomagoló magas polcain tároltuk az officinai asztalok, fiókok, fiókos vertuskák és az officina polcainak feltöltéséhez, impleálásához szükséges gyógyszereket. Maga az impleálás egész nap folyamatosan történt. Az előcsomagolásoknál nyilvántartó füzetet vezettünk, aláírással. A helyiségből lépcső vezetett egy felső száraz helyiségbe a teakészítmények és gyógynövények tárolására.

A csomagolóhelyiségben végzett feladatokért és a gyógyszerek átvételéért két főasszisztens, Sándor Mária és jómagam vállaltuk a felelősséget, két megbízható laboránsnő, Kató Anna és Kilyén Anna támogatásával. Az átjárón keresztül, amely a csomagolóhelyiségből vezet hátra, elérjük a gyógyszertár impozáns laboratóriumát. Itt számos korszerű munkagép áll rendelkezésünkre: egy elektronikus, nagy teljesítményű porcelánmozsár, két tablettázógép, precíziós mérlegek, valamint különböző méretű edények és üvegek, vedrek, etuva (szárítószekrény), mozsarak és patendulák, amelyek mind hozzájárulnak a hatékony és pontos munkavégzéshez.