Tóth Sándor fotóriporter végső búcsúját vettek tőle, miközben barátai és tisztelői gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a tehetséges alkotóról. Az esemény mélyen megható volt, tele emlékekkel és tiszteletteljes szavakkal, amelyek méltatták Sándor munkásság
Tóth Sándor 1935-ben született Tiszakécskén. Eredetileg vegyésznek készült, de a nagynénje fényképész műtermében ellesett fotográfiai ismeretek birtokában a katonai szolgálatot követően már a fényképezéssel kereste a kenyerét. 1957-től dolgozott a Petőfi Népe fotoriportereként, később a fotórovat vezetőjeként, egészen 1993-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. A lapnál töltött három és fél évtized alatt megörökítette a megye és a város életének legfontosabb történéseit. Nagyszerű riportfotói, sportfotói miatt a pillanat emberének is nevezték, de számomra igazán emlékezetesek a sorozatként megfogalmazott képei voltak. A szürke ló halála című, hat képből álló sorozatával, amire nagyon büszke volt, országos pályázat fődíját érdemelte ki, és neve széles körben ismertté vált, nem csak a szakmabeliek körében. Önálló fotóalbuma is megjelent a város életéről, dr. Király László György hathatós közreműködésével. A Kecskemét arcai a 60-as évektől című albumhoz Bölcs István írt hozzá ajánlást. Számos kiállítást rendezett a megye településein, és önálló rovata volt a Kecskemét magazinban, A fotós szemével címmel. Fényképei megkerülhetetlenek a Duna-Tisza köze és Kecskemét város életének dokumentálásában a 20. század második felében.
A kiemelkedő országos pályadíj mellett számos egyéb elismerésben is részesült. Fotóriporteri tevékenységét 2010-ben a Bács-Kiskun Megye Művészeti Díjával jutalmazták, míg 2012-ben Kecskemét Város Önkormányzata díszoklevéllel ismerte el munkáját. Művei a település értéktárába is bekerültek, ezzel is hangsúlyozva alkotásainak jelentőségét. Képeiből összesen 2500 darabot adományozott a Katona József Könyvtárnak, amely azokat digitalizált formában elérhetővé tette a Digitális világunk című weboldalon.
Tóth Sándor egy igazi bohém lélek volt, akinek életvidámsága és társasági érzéke elbűvölte környezetét. Mesterségét nem csupán hivatásként űzte, hanem szenvedéllyel és elhivatottsággal művelte, így számos felejthetetlen pillanat fűződik a nevéhez. Barátok tömegét vonzotta magához pályafutása alatt, ami nem meglepő, hiszen mindig is nyitott szívvel és barátságos lélekkel közelített másokhoz. Élete utolsó szakaszát a ballószögi Aranykor Idősek Otthonában töltötte, ahol egykori kollégái és tisztelői folytonosan látogatták, egészen a végső pillanatokig. Hihetetlen memóriája még a 90. életévéhez közeledve is lenyűgöző volt; éles elméjével pontosan felidézte a neveket, dátumokat és eseményeket, akik és amik formálták életét.
Tóth Sándor a 90. életévében hunyt el. Temetésén a családtagokon és a barátokon, ismerősökön túl számos pályatárs, fotoriporter és újságíró is lerótta kegyeletét. Emlékét szeretettel őrzi szerkesztőségünk is.
