A Himnusz eredeti kézirata egy trezorban található, ahol biztonságban őrzik. A másolatának elkészítése pedig nem mindennapi módon történt, különös figyelmet fordítva a részletekre.
- Nemesmásolat készítésekor igyekszünk olyan technikát és anyagokat alkalmazni, mint amilyenekkel az eredeti verzió is készült. A Hymnus esetében régiesített papírral dolgoztunk, úgy, hogy az eredeti, digitális felvételt halványan rávilágították, majd egy jó kezű restaurátor kolléga átmásolta rá a szöveget. Az eredeti kéziratra valamikor erősen maró tinta ömlött, ami néhány évtized alatt megmarta a lapot, ezeket a sérüléseket is milliméter-pontossággal helyzetük el - mesélte a Blikknek Földesi Ferenc, az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának osztályvezetője.
A könyvtár kézirattárában rejlő történelmi kincsek ritkán kerülnek a nyilvánosság elé. Amikor egy eredeti példány kiállításra kerül, három alapvető követelménynek kell eleget tenni. Az első a megfelelő páratartalom, amelynek 50 százalék körül kell mozognia. A második követelmény a hőmérséklet, amelynek 18-20 fok között kell maradnia – e két tényezőt egy vitrinben könnyedén biztosíthatjuk. A harmadik, és talán legkritikusabb szempont a megvilágítás. Ez az, ami igazán döntő fontosságú: egy ilyen régi dokumentumot nem szabad túlzott fénynek kitenni, mivel az károsíthatja annak épségét. Minden egyes különleges kiállítás után, amikor lehetőség nyílik a bemutatásra, a dokumentumot hosszú időre vissza kell helyezni a raktár sötét és védett környezetébe - osztotta meg az osztályvezető.
A kézirat a Kölcsey családnál maradt fenn. A költő 1838-as halált követően a Hymnus Ádám öccse özvegyéhez került. Kölcsey sógornőjének halála után a kézirat másik testvérének, Sámuelnek a lányához, Kölcsey Klárához vándorolt. Az ő férje volt Miskolczi Lajos, és a kézirat ezen a családon keresztül öröklődött tovább más Kölcsey-kéziratokkal együtt. A Hymnust a második világháború alatt hozta be a kézirattárba, feltételezhetően a háborús körülmények miatt, de ez utóbbiról nem készült dokumentáció.
