Az első demagóg tönkretette a jólétet, és azóta semmi sem változott.

Már az ősi emberek is alkalmazták a napfény védelmét szolgáló krémeket, amelyek segítettek megóvni bőrüket a káros UV-sugaraktól. Ez a természetes védelem hozzájárult túlélésükhöz és egészségük megőrzéséhez.

"Odább! ez a hely itten az enyém. / Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek. (A nép helyeslést üvölt.)" - lép színre az Első demagóg Madách Imre Az ember tragédiájának athéni színében. Mire közbeszól a Második demagóg, hogy: "Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét! (A nép kacag és tapsol)".

Mint oly sok mindenki mást, a demagógokat is tömören és velősen mutatja be Madách világirodalmi súlyú alkotásában. És nem véletlenül az ókori Athénban játszódó színben. A történelem első demagóg archetípusa ugyanis,

Eredeti szakmáját tekintve cserzővarga-bőrkereskedőként ismert szónok, aki hallgatóságának kedvére igyekezett játszani, ugyanakkor másokat hevesen támadott. Ennek következtében sikerült eltávolítania Athén legnagyobb tiszteletnek örvendő vezetőjét, Periklészt, aki nemcsak az Akropolisz impozáns épületeinek, köztük a még romos állapotban is lenyűgöző Parthenónnak a megvalósítását irányította. Periklész halálát követően nem sokkal Kleón lépett a színre, mint Athén új, legmeghatározóbb alakja, ezzel pedig a városállam egy lefelé ívelő pályára került.

Kleón rávette az athéniakat, hogy ne csupán a foglyokat sújtsák büntetéssel, hanem a legyőzött Müthiléné, a Leszbosz sziget fővárosának, minden férfi lakóját is halálra ítéljék. A nőket és a gyermekeket pedig rabszolgaságra adták. Az athéniak azonban másnap, mintha csak egy hipnózisból ébredtek volna, visszavonták ezt a drasztikus döntést.

Kleón, az ősdemagóg, szenvedélyesen terelte Athént a Spárta ellen már 27 éve tartó háborúba, noha korábban már teljesen legyőzték a várost. Az ő hatására a nép elutasította Spárta békeajánlatát, miközben a hangulatot folyamatosan fűtötte. Mindez a perzsák, a világ akkori legnagyobb birodalmának legyőzése után történt, és érdekes módon a két polisz között nem is állt fenn területi vita vagy gazdasági érdekellentét.

Száz év elteltével a félhellén makedónok uralma és Nagy Sándor fénykorának eseményei következtek.

"Ő volt az első, aki a nyilvános színpadon hangosan kiabált, és aki a legdurvább szavakat sem félt használni" – emlékezett Kleónra a fiatal makedón hadvezér nevelője, Arisztotelész. A filozófus Kleónt és hasonló demagóg társait a böglyökhöz hasonlította, akik olyan idegesítőek és romboló hatásúak tudnak lenni, hogy még a legnagyobb és legfélelmetesebb állatokat is képesek őrjöngésbe kergetni. Az ilyen bögölyrohamok következményeként a hatalmas lények is a mélységbe zuhannak, mintha csak egy szakadék szélén táncolnának. E képi világ plasztikusan érzékelteti a demagógia veszélyeit és a társadalomra gyakorolt romboló hatását.

A demagóg kifejezés eredete a görög démosz (köznép) és agógosz (vezető) szavakra vezethető vissza, amelynek jelentése „népvezető” vagy „a nép embere”. Már az athéni időszakban is világossá vált, hogy a demagógok főként az alacsonyabb rendű érzelmeket, előítéleteket, bigottságot és tudatlanságot célozzák meg, nem pedig a józan ész, vagy a racionális gondolkodás szempontjait.

Széles spektrumú eszköztárral operálnak, azonban a népies pózolás – amelynek keretében büszkén hangoztatják, hogy az egyszerű emberek képviseletében állnak, vagy értük harcolnak – és a bűnbakkeresés a demagógia klasszikus fogásai közé tartozik. A tömeg manipulálásának kezdőpontján egyfajta "Mi és Ők" dichotómia húzódik, amely lehetővé teszi, hogy a fennálló problémákért egy másik csoportot tegyenek felelőssé. Ez a csoport lehet eltérő etnikumú, más vallású, különböző társadalmi rétegből származó, vagy éppen aktuálisan a liberális, migráns, vagy brüsszeli elit címkével illetett társaság.

Hitler a zsidókat tette felelőssé Németország első világháborús veresége és az azt követő gazdasági válság miatt, és ezzel a narratívával alapozta meg náci diktatúráját, valamint indította el a második világháborút. Joseph McCarthy szenátor az 1950-es években az Egyesült Államokban kommunistaellenes pánikot keltett, amikor minden társadalmi és politikai problémát a "kommunista felforgatás" számlájára írt, ezzel elindítva egyfajta boszorkányüldözést.

Gyakran előfordul, hogy a bűnbakkeresés mellett felbukkan a "velünk vagy ellenünk?" és a "mi vagy ők?" hamis alternativa, amelyet folyamatosan ismételgetnek. Ezzel párhuzamosan más egyéneket vagy csoportokat démonizálnak, morális fenyegetésként tálalva őket. A demagógia nem csupán durva leegyszerűsítése a bonyolult problémáknak és a valóság összetettségének, hanem szándékosan megtévesztő, félrevezető, torzító, eltúlozó, elhallgató, hazug érvelést is alkalmaz. E stratégiák célja a közvélemény manipulálása és a társadalmi feszültségek fokozása.

a manipuláció mestersége mesterfokon űzhető. A demagóg nem csupán tényeket torzít, hanem ügyesen játszik az emberek érzelmeivel, szándékosan felnagyítva a félelmeket és a szorongásokat, hogy ezáltal irányítsa a közvéleményt. Az ilyen retorika célja nem a valóság feltárása, hanem az, hogy az emberek zsigereiben rejlő, előítéletekkel teli érzéseket mozgósítva elérje a kívánt hatást. Az eszköztárában szereplő manipulációs technikák közé tartozik a veszélyek eltúlozása, a hamis dichotómiák felállítása, és a közönség kiszolgáltatottá tétele a saját narratívájának. A történelem során számos példa bizonyítja, hogy a demagógok képesek voltak hatalmas tömegeket mozgósítani, és a legabszurdabb állításokat is eladhatóvá tenni, ha azok elég erőteljes érzelmi töltettel rendelkeznek.

Ha a valóságot sikerül torzítani egy jól megválasztott jelszóval, akkor a demagógia célját elérte. Olyan ez, mint amikor George Orwell klasszikus művében, az "Állatfarm"-ban a lázadás után a háztáji állatokat irányító Napóleon nevű disznó manipulálja a birkák véleményét. Ezek a hűséges, manipulált lények képesek órákon át ismételgetni a "Négy láb jó, két láb rossz" mondatot, ezzel teljesen megakadályozva bármiféle érdemi diskurzust. Orwell nemcsak a demagógia mechanizmusait tette láthatóvá, hanem a hazug propagandán alapuló, totális megfigyeléssel operáló diktatúrák működését is feltárta az "1984" című művében.

És hogy mi a célja egy népámítónak? Ahogy azt a történelem világosan megmutatta:

A történelem egyik legfigyelemreméltóbb példájaként emelhető ki Adolf Hitler hatalomra kerülése. Miután számtalan szenvedélyes beszédet mondott, 1933. január 30-án kinevezték kancellárrá. Ezt követően, február 1-jén, feloszlatta a szövetségi parlamentet, a Reichstagot, amelynek impozáns épülete február 27-én "meglepő" módon lángra kapott. E drámai eseményre hivatkozva, másnap, február 28-án, rendkívüli hatalmat kért és kapott, ezzel felfüggesztve a polgári szabadságjogokat. Március 22-én megnyitotta az első koncentrációs tábort, amely politikai ellenfelei számára készült, majd március 24-én a parlament elfogadta a felhatalmazási törvényt, amely lehetővé tette számára, hogy abszolút diktátorrá váljon.

A 20. századot sokféleképpen lehet jellemezni, de talán a népboldogító demagógok időszakának is nevezhetjük. Ezek a vezetők világosan megmutatták, hogy legfőbb stratégiájuk a feszültségkeltés, az uszítás és az emberek közötti ellentétek szítására épül. Ezzel a módszerrel nemcsak a társadalmi kohéziót gyengítették, hanem a közösségek közötti bizalmat is aláásták, ami végső soron súlyos következményekkel járt.

Mivel a demagógok kizárólag saját hatalmuk kiterjesztésért munkálkodnak, így vagy úgy, de előbb-utóbb megtámadják, gyengítik és súlytalanná próbálják tenni a demokratikus intézményeket. Próbálják befolyásolni a jogi eljárásokat, akadályozzák a valósággal tényszerű viszonyban álló független média működését, informális nyomásgyakorlási hálózatokat építenek ki, hogy önös érdekekből hozott diktátumaikat az alkotmányos felhatalmazásuktól függetlenül érvényesíthessék.

Az ember tragédiájának athéni színterén Ádám figurája Milthiádész, a marathóni hős hadvezér megtestesülésében lép elénk. Miután egy másik csatából, Párosz szigetéről súlyosan megsebesülve tér vissza, egy demagóg, a közvélemény manipulálására törekedve, nyilvánosan terjeszti a hamis hírt, miszerint Milthiádész serege Athén ellen készül vonulni. Ám amikor végre megérkezik a városba, és minden igyekezetével a béke szándékát hirdeti, valamint feloszlatja a csapatát, a nép gyanakvása és félelme még mindig nem oszlik el.

Hasonló események játszódtak le a történelemben: a görögöket a perzsák ellen megvédő híres hadvezért, Miltiadészt, aki a marathóni csata révén vált legendássá, egy kisebb pároszi vereség után vád alá helyezték. Eleinte halálbüntetésre ítélték, de végül a büntetését mérsékelték, így "csupán" börtönbe került, ahol egy év elteltével tragikus módon elhunyt.

A demagógia az athéni demokrácia (ami nem a maihoz hasonló tömegdemokrácia volt) felemelkedésével egy időben jelent meg. Történészek pedig megegyeznek abban, hogy a demagógokat a demokráciák szülik. Ma is, sorra, egymás után. Ők a választásokon alapuló kormányzati forma természetes velejárói. A demokratikus környezet egyik alapjellemzője ugyanis éppen az, hogy benne bárki szóhoz és hatalomhoz juthat,

A legtöbb, amit remélhetünk, hogy a választók többsége kritikus szemmel és füllel figyel, azonosítja a demagógot, átlát a józan, racionális érvelést messze elkerülő, megtévesztő, hamis és felforgató üzeneteken és elutasítja azokat. Egyszóval ellenáll az érzelmi manipulációnak, nem hagyja magát befolyásolni, lóvá tenni és kihasználni.