A vulkán lenyűgöző látványa egyedülálló keretbe foglalva, mint egy festmény, amely életre kelt | National Geographic
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) fotósai általában az éjszakai égboltra irányítják kameráikat, néha azonban nappal is érdemes néhányat kattintani.
A tudomány népszerűsítése ma már elképzelhetetlen a lenyűgöző fényképek és videók világában, hiszen sokkal egyszerűbb és érthetőbb a bonyolult fogalmakat és összefüggéseket vizuális formában felfogni. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a lenyűgöző látvány mellett a fotózásnak mélyebb értelme is van: a tudomány szépségének megörökítése önmagában is érték, amely inspirálhatja a felfedezés iránti vágyat.
Az ESO éppen ezért kiváló fotósokkal tart fenn kapcsolatot, akik fotós nagykövetekként népszerűsítik az obszervatórium munkáját és környezetét. Az egyik ilyen nagykövet Alberto Ghizzi Panizza, aki most a vulkánt választotta célpontjául, amely csupán 20 kilométerre található az ALMA rádióteleszkóp-hálózatától.
A Licancabur hegyének szinte tökéletes kúpszerű formája 5916 méter magasba emelkedik, és a Chile-Bolívia határon helyezkedik el. Érdekessége, hogy 400 méter átmérőjű krátere a chilei területre terjed ki, és egy apró tó is megbújik benne. A környék gazdag régészeti kincsekben, köztük számos romban, mint például a Pukará de Quitor, amely egy falakkal körülvett, erődített település maradványait rejti. Ezt a varázslatos helyet az utazók San Pedro de Atacama északi szélén találják meg, ahol a múlt emlékei és a természeti szépségek összefonódnak.
Az erődítményt a spanyol hódítás előtt, a 12. században emelték az itt élő őslakos közösségek. A településhez tartozó kilátóterasz, amely egy ívén keresztül vezet, nem a 12. századból származik, de csodás kilátást nyújt a keleti irányban magasodó Licancaburra hegyére.
A vulkán impozáns, szimmetrikus kúpja a jégkor végén és a holocén időszakban formálódott, ám a kitörések pontos időpontjairól sajnos nincsenek részletes információink. Érdekes megfigyelni, hogy a kráter peremén fellelhető ősi építmények romjai arra utalnak, hogy az aktivitás nem csupán a legutóbbi 600-1000 évben zajlott. A térképen is jól kivehető, hogy a hegyet egykori lávafolyások és piroklasztárak maradványai ölelik körül, amelyek lenyűgöző tanúbizonyságai a vulkán múltjának.
Egyetlen olyan kitörése volt, amelynek kőzetein végeztek kormeghatározást, ez 13240 évet adott. A kráterben mérhető hőmérséklet alapján azonban a vulkán még ma is ad le hőt.
A krátertó, mely csupán 70-80 méter átmérőjű, a világ legmagasabban fekvő tavainak egyik ékessége. E különleges vízfelület – és néhány másik, a bolíviai hegyoldalon található tó – az asztrobiológusok számára valódi kincsesbánya. Szakértők úgy vélik, hogy ezek a szélsőséges sivatagi környezetben elhelyezkedő tavak a legjobban hasonlítanak a Földön fellelhető víztestekhez, amelyek a Mars nedves időszakában létezhettek, mintegy 3,5-3,7 milliárd évvel ezelőtt.
