Több mint 500 ezer palesztin visszatér a Gázai övezet északi területeire.
Hátrahagyott otthonaik helyett sokan csak romokat találnak.
Több mint félmillió palesztin tér vissza a Gázai övezet északi részén hátrahagyott otthonaikba vagy a házak romjaihoz, három héttel az Izrael és a Hamász terrorszervezet közötti tűzszünet kezdete után. A 22 éves Mohammed, sokakhoz hasonlóan, 15 hónapnyi kitelepítés után gyalog tette meg a hosszú utat a déli menekülttáborok egyikéből. Akinek megmaradt a lakása, az áramszüneteket és internetkimaradásokat tapasztal.
Mohammed számára rendkívül megpróbáló volt a hazafelé vezető út. Reggel 7 órakor indultak útnak, de a víz és az élelem hiánya már az első pillanatokban éreztette hatását. Az övezet közepén húzódó, poros úton gyalogoltak 5-6 órán át, és látták, hogy sokan mások is járművek nélkül küzdenek az úttal. Másokkal folytatott beszélgetéseik során kiderült, hogy a legtöbb ember számára a délről északra tartó hosszú gyaloglás rendkívül kimerítő élmény volt.
Hazaérkezve Mohamed szívét összetörte, ahogy látta, hogy egykori otthona romokban hever. Az a hely, amelyhez egy egész élet munkáját fűzte, most elhagyatottan és lepusztultan állt, mintha a múlt szépségei is elillantak volna.
Mohammed szívében ott motoszkál a félelem, hogy az épület, amelyben él, bármikor a földdel válhat egyenlővé. Az épület állapota beszédes: egyes részei még őrzik a múlt dicsőségét, míg más részek már csak a romok árnyékát vetítik. A téli hideg elől menedéket kereső családok számára ezek a lepusztult falak túl nagy kockázatot jelentenek, ám a remény és a túlélés vágya mégis arra ösztönzi őket, hogy behúzódjanak a romos épület védelmébe.
Mohammed és családja a háború kitörése óta már négyszer kényszerült arra, hogy elhagyja otthonát. Az ideiglenes sátrak, amelyekben éltek, alig nyújtottak védelmet a zord időjárás elől, így a hideg és az eső mindennapos kihívást jelentett számukra. Hazatérésük során abban reménykedtek, hogy legalább egy tető kerül a fejük fölé, de a visszamaradt, romos épület nem nyújtott igazi biztonságot. Azóta, hogy újra megpróbáltak letelepedni, az élelmiszerhez, ivóvízhez és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés még nehezebbé vált, annak ellenére, hogy több humanitárius segély érkezik a térségbe.
Mohammed szerint a menekülttáborokban is messzire kellett menni vízért, akár inni, akár tisztálkodni, de a tűzszüneti megállapodás óta még rosszabbak a körülmények, most több kilométert kell gyalogolni, ha vízért megy. Hozzá nem jutnak el a nemzetközi segélyek, amikről a hírekben hallani.
Bár a humanitárius szervezetek északra is eljutnak, az infrastruktúra teljes hiánya miatt egyes területeken továbbra is lehetetlen a tevékenységük. Ez azt jelenti, hogy sok nélkülöző ember alig jut hozzá alapvető fogyasztási cikkekhez.
