Valóban ostoba a szamár? Vagy talán megérdemli a bronzszobrot is?
Jól ismert kép a Bibliából, amint Betlehembe tartva a várandós Mária ül a szamár hátán, mellette jegyese, József baktat a köves úton. Ami ma egy autó, az akkoriban a szamár lehetett. A jómódú, tehetős embereknek egész csordára való volt belőle. A szegényebbek örültek, ha egy jószághoz jutottak. Használták földművelésre, teherhordásra, vagy személyszállításra. Nagy becsben tartották az egész ókori Keleten, így Izráelben is. Hátára a nők is felülhettek.
A szamár eredete Afrika mélyén gyökerezik, ahol még ma is fellelhetők vadon élő rokonai. Legfőképp a sziklás, elhagyatott hegyvidékeken bizonyult nélkülözhetetlen társunknak. Azokon a meredek ösvényeken, amelyekre más állatok nem tudnak feljutni, ő könnyedén közlekedik. Bár nem a sebességéről híres, vészhelyzetben akár 50 kilométeres óránkénti sebességet is képes elérni. Tűri a száraz, zord éghajlatot, de a csapadékban gazdag Közép-Európában nehezen találja meg a helyét. Az állhatatosság, szívósság, türelem, engedelmesség és alázat szimbólumaként ismerjük. Igénytelensége miatt képes víz és táplálék nélkül is hosszú ideig dolgozni, emellett pedig rendkívül ellenálló a betegségekkel szemben. Élettartama a lónál hosszabb, akár 40-50 évig is élhet. Két-három éves korától válik ivaréretté. Szőrzete lehet szürke vagy barna árnyalatú, és jellegzetes a nyak- és fejdísze, valamint a farok végén található bojt. Magassága 90 centimétertől másfél méterig terjed. A háziasítás folyamata jóval korábban kezdődött, mint a lónál; már i.e. 4000 körül a Nílus völgyében hasznosították. Az első szamarak i.e. 1000 táján érkeztek el a görög földre.
A szamártej fogyasztása általában nem vált ki allergiás reakciókat.
A tej számos előnyét élvezhetjük. Táplálkozási szakértők szerint ez a fehér ital sok szempontból hasonlít az anyatejhez, ezért azok a csecsemők is biztonságosan fogyaszthatják, akik allergiásak bizonyos fehérjékre. A középkorban a szőrtelenített, sima bőrből pergament készítettek, amelyre egykor írásokat vetettek. A juhtenyésztésben ma is jelentős szerepet játszik, hiszen a nyáj kolomposaként (vezetőjeként) és a juhász teherhordójaként is felnőtt a feladatokhoz.
Bár e sok dicséretes jellemvonás jelen van, a mesék és mondák gyakran negatív fényben tüntetik fel őt, ahol makacsságával és ostobaságával tűnik ki. Ma is sokan hordozzák ezt a címkét, amelyet bizonyos emberekre rányomnak. Emlékezzünk Jean Buridan 14. századi francia filozófus híres példázatára, amelyben egy éhes szamár két teljesen egyforma, ízletes szénakötegel néz szembe. Mivel képtelen dönteni, végül a döntésképtelensége miatt akár éhen is halhat.
Dalmáciában egy különleges bronzszobrot emeltek tiszteletére.
Legfőképpen a melegebb éghajlatú területeken találkozhatunk vele, mint például Észak-Afrikában, Egyiptomban, Szíriában és Perzsiában, valamint Dél-Európa egyes részein. A dalmáciai Hvar szigetén, Jelsa városkájában különösen nagy tisztelet övezi, hiszen itt még bronzszobrot is emeltek neki. Ez a vidék egyik jelképévé vált, és az emberek elengedhetetlen segítőtársának tartják. Az Adria partján az állatot tovar néven emlegetik, ami annyit jelent, mint teherhordó. Az amatőr művész által készített életnagyságú szobor a forgalmas tengerparti sétányon kapott helyet, ahol a látogatók szívesen készítenek fotókat mellette. A szobor közelében kétnyelvű, horvát és német nyelvű felirat található, amely így szól: "A tovar a mediterrán család történetének része, aki fölnevelt minket, és azzá tett, amivé lettünk."
