Van tacsid? Akkor érdemes tudnod néhány dolgot erről a kis vadállatról!
A tacskók gerincsérv következtében fellépő bénulása sajnos elterjedt probléma, amely nem csupán a kutyák fizikai állapotát érinti, hanem a gazdik szívét és lelkét is megterheli. A Kutyaplacc Egyesület viszont egyedülálló rehabilitációs programot alakított ki, amely lehetőséget biztosít minden műtéten átesett tacskónak arra, hogy újra felfedezze a mozgás örömét, és újra teljes életet éljen.
A tacskók története szorosan összefonódik a vadászattal: eredetileg kártevők, például patkányok irtására kitenyésztett, ügyes és kitartó kotorékebek voltak. Azonban a XXI. századra a helyzet gyökeresen megváltozott; ma már sok családban otthoni kedvencként élnek, gyakran a kanapén pihenve, és a lépcsőzést is szívesen választják. Hosszú gerincük azonban komoly problémák forrása lehet, mivel ez a terhelés könnyen vezethet tacskóbénuláshoz. A helytelen táplálkozás tovább súlyosbíthatja a helyzetet, hiszen a túlsúly nem csupán esztétikai gond, hanem a porcok, csontok és izmok fejlődését is hátráltatja. Ennek következtében a gerinc elcsontosodhat, rugalmasságát elveszítheti, és minden egyes ugrás vagy lépcsőzés során a csigolyák feszülni kezdenek egymásnak. Ez a folyamat súlyos sérülésekhez, például porckorongsérvhez vezethet, végül pedig a rettegett tacskóbénulás kialakulásához. A tacskók egészségének megőrzése érdekében elengedhetetlen a megfelelő mozgás és táplálás, hogy kedvenceink boldog és aktív életet élhessenek.
Műtét utáni rehabilitáció: A gyógyulás útja A műtét utáni rehabilitáció kulcsfontosságú lépés a teljes felépülés folyamatában. Ez az időszak nem csupán a fizikai gyógyulásról szól, hanem a mentális és érzelmi jólétről is. A megfelelő rehabilitációs program segít visszaállítani a mozgásképességet, csökkenteni a fájdalmat és javítani az életminőséget. A rehabilitáció első fázisa általában a pihenés és a megfelelő fájdalomcsillapítás köré épül. Ezután fokozatosan bevezethetők a gyógytorna és a különféle mozgásformák, amelyek célja a sérült területek erősítése és a funkciók helyreállítása. Fontos, hogy a rehabilitáció során figyeljünk a testünk jelzéseire, és ne siessük el a folyamatot. A szakemberek, mint gyógytornászok és orvosok, személyre szabott tervet készítenek, figyelembe véve az egyéni igényeket és a műtét típusát. Ezen kívül a család és a barátok támogatása is elengedhetetlen, hiszen a lelki felépülés szintén hozzájárul a fizikai állapot javulásához. A rehabilitáció tehát nem csupán a gyógyulás egyik lépése, hanem egy holisztikus megközelítés, amely segít az újrakezdésben és a mindennapi életbe való visszatérésben. Az elkötelezett munka és a kitartás meghozza gyümölcsét, és lehetőséget biztosít arra, hogy újra teljes életet élhessünk.
Sajnos Magyarországon nem áll rendelkezésre olyan lehetőség, hogy a műtéten átesett kutyák a beavatkozást végző intézményben rehabilitálódhassanak. Ennek következtében a gazdák gyakran kapják vissza a műtött kutyáikat, akik általában fájdalmuk miatt képtelenek felállni. Ilyenkor könnyen kárt tehetnek magukban, hiszen a napjukat vergődve töltik, elhúzódnak, és akár még a gerincük is megsérülhet. Próbálják nyalogatni a sebet, de mivel a gazda a munkahelyén van, nincs senki, aki figyelne rájuk – magyarázza Szerecz Kornél, a kaposvári rehabilitációs központ vezetője.
A szakember a frissen operált ebeket egész napos kontroll alatt tartja.
- A műtét után egy nappal már felállítom a kutyust. Kisszéknek hívom, amikor leteszem, megállítom a négy lábát, ha van mély fájdalom a talpacskákban, akkor általában már meg tudnak a négy lábukon állni. Nem engedem, hogy fókázzanak, amikor a két hátsó lábukat húzzák maguk után- teszi hozzá Kornél.
A dakszlik számára a pihenés egy különleges boxban zajlik, ahol biztonságban érezhetik magukat, és elkerülhetik a sérüléseket.
A kutyák számára a fizikai korlátok nem állnak meg. Még ha nem is képesek rendeltetésszerűen használni a lábaikat, a bátor állatok nem adják fel; húzzák maguk után hátsó végtagjaikat, és így tanulnak meg fókázni. A rehabilitáció során az akupunktúra is kulcsszerepet játszik, ahol a hagyományos tűk helyett egy innovatív toll segítségével elektromos impulzusokat juttatnak el a hátuktól egészen a talpukig. Ezen kívül a lovassportból ismert Bremer-hullámterápia is jelentős előnyökkel jár a műtét után lábadozó kutyák számára. Ez a terápia nemcsak serkenti a vérkeringést, hanem gyorsítja a sejtosztódást és gyulladáscsökkentő hatása is van, így segítve a felépülést.
A rehabilitáció kiemelkedő szerepet játszik a gyógyulási folyamatban, különösen a műtétet követően, hiszen a tacskók gyakran képtelenek maguktól üríteni. Ilyenkor két lehetőség adódik: vagy katéterezni kell őket, vagy mechanikusan kell a vizeletet eltávolítani. Ha ez a probléma nem kerül megoldásra, az súlyos egészségügyi következményekkel járhat.
