Szíria bukása radikálisan átalakította a Közel-Kelet politikai és társadalmi táját.

Az új szír kormány célkitűzése, hogy felszámolja az Aszad-érában kialakult államszocialista struktúrát, privatizálja az állami javakat, ösztönözze a külföldi tőke beáramlását és szélesítse a nemzetközi kereskedelmet. Aszad al-Shaibani külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a gazdasági helyreállítás kulcsa a nemzetközi szankciók eltörlése, mivel Szíria mintegy 30 milliárd dolláros adósságot halmozott fel, és gazdasága mély sebeket szenvedett el. A szíriai stabilitás nem csupán helyi, hanem európai szempontból is fontos, hiszen a több millió szír menekült hazatérésének első lépése egy békés és stabil Szíria megteremtése.

A nemzetközi kapcsolatok kulcsszerepet töltenek be az átmeneti időszakban. Al-Shaibani külügyminiszter nemrégiben Párizsban részt vett egy nemzetközi konferencián, amely történelmi jelentőségű, hiszen ez volt az első magas rangú szíriai látogatás az Európai Unió területén Aszad bukása óta.

Az Aszad-rezsim legfőbb külföldi szövetségesei, Oroszország és Irán, nehezen viselik a változásokat. Bár az új szíriai vezetés hivatalosan is jelezte együttműködési szándékát Moszkva és Teherán felé, ezek a kapcsolatok feszültek maradtak. Al-Shaibani külügyminiszter egy interjúban "háborús sebeknek" nevezte a Szíria és Aszad egykori támogatói közötti jelenlegi viszonyt.

Belföldön az egyik legfontosabb kihívás a különböző fegyveres csoportok integrálása egy egységes nemzeti haderőbe. A kormány már megkezdte az egykori felkelőcsoportok beolvasztását a védelmi minisztérium égisze alatt, ám ez továbbra is kényes kérdés.

Az SDF javasolta, hogy egy közös katonai blokként csatlakozzanak a szíriai haderőhöz, azonban ezt a védelmi miniszter, Murhaf Abu Qasra, elutasította, mondván, hogy a csoportoknak először le kell szerelniük, mielőtt részt vehetnének a politikai rendezésben.

A nemzetközi közösség éberen figyelemmel kíséri a szíriai események alakulását.

A szíriai átmeneti kormány előtt még rengeteg kihívás áll, hiszen a siker kulcsa abban rejlik, hogy sikerül-e helyreállítani az ország gazdasági stabilitását, előmozdítani a politikai megbékélést és hatékonyan integrálni a különböző fegyveres csoportokat. Ezen túlmenően elengedhetetlen a nemzetközi kapcsolatok újjáépítése, különösen az Európai Unió és az Egyesült Államok irányába, mivel ezek az államok jelentős támogatást nyújthatnak Szíria gazdasági újjáélesztéséhez. A jövő tehát nem csupán a belső reformoktól, hanem a nemzetközi közösséggel való együttműködéstől is függ.

Jordánia, amely közvetlen szomszédságban helyezkedik el Szíriával, a Közel-Kelet egyik meghatározó állama, ahol a külpolitikai törekvések a regionális stabilitás megőrzésére és a nemzetközi kapcsolatok megerősítésére összpontosulnak. Az ország különösen fontos szerepet játszik a palesztin kérdés kezelésében, hiszen jelentős számú palesztin menekültnek ad otthont, és közvetlen határos kapcsolatban áll a palesztin területekkel.

Ez a terv azonban komoly aggodalmat keltett Jordániában, mivel félő, hogy a palesztinok tömeges áttelepítése radikalizmushoz vezethet, veszélyeztetve az ország belső stabilitását és az Izraellel kötött békeszerződést. II. Abdullah király határozottan ellenezte a javaslatot, hangsúlyozva, hogy Jordánia nem támogat semmilyen olyan lépést, amely a palesztinok kényszerű áttelepítését eredményezné.

A szíriai konfliktus alakulása markánsan befolyásolja Jordánia külpolitikai irányvonalát is. Bashar al-Assad elnök decemberi megbuktatásával Jordánia világossá tette, hogy elkötelezett a szíriai újjáépítés mellett, valamint a határbiztonság megerősítésére is szeretné kiterjeszteni támogatását.

Libanon, Palesztina és Izrael kapcsolatait évtizedek óta tartó konfliktusok és politikai feszültségek jellemzik. Az 1948-as arab-izraeli háború után mintegy 100 ezer palesztin menekült érkezett Libanonba, ami jelentős demográfiai változásokat eredményezett az országban. Az 1970-es években a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) Jordániából Libanonba helyezte át tevékenységét, ami fokozta a határ menti összecsapásokat és hozzájárult a libanoni polgárháború kitöréséhez.

Ezek a történések alapvetően hozzájárultak a Hezbollah kialakulásához, amely azóta is meghatározó tényezője a térség politikai és katonai viszonyainak.

A közelmúlt eseményei, 2024 novemberében, új fejezetet nyitottak az Izrael és a Hezbollah közötti, 14 hónapon át tartó feszültségben, amikor végre tűzszünetet hirdettek. E megállapodás mögött az Egyesült Államok és Franciaország közvetítői szerepe állt. A harcok következményeként Libanonban több mint 1,4 millió ember kényszerült elhagyni otthonát, és az infrastruktúra is súlyos károkat szenvedett el.

A Hezbollah kijelentette, hogy folytatja ellenállását, és figyelemmel kíséri az izraeli csapatok kivonulását Dél-Libanonból. A terroszervezet azonban az Aszad-rendszer bukásával sokat veszített, mert elzáródott az Iránból szárazföldön érkező fegyverszállítmányok útja. A Hezbollah katonákat is küldött Aszad hadseregének megsegítésére, azonban ez kevésnek bizonyult.

Izrael kihasználta az Aszad-rendszer összeomlása után kialakult káoszt, hogy megsemmisítsen több fegyverraktárt, valamint elsüllyessze a szír flottát. Ezt követően az izraeli hadsereg belépett Szíria területére, és létrehozott egy biztonsági pufferzónát. Miközben a damaszkuszi vezetés a békés együttélés iránti szándékát hangoztatja Izraellel, úgy tűnik, hogy a zsidó állam nem osztozik ebben a bizalomra épülő elképzelésben, hiszen a megszállt területekről eddig nem vonultak vissza.