Szíria egyre inkább nyit a közel-keleti Ábrahám-egyezmények irányába, mivel a török elnök, Erdoğan iránti félelme erősebbnek bizonyul, mint a zsidó állammal szembeni aggodalmai.

A 2020-ban aláírt Ábrahám-egyezmények új diplomáciai kapcsolatokat teremtettek Izrael és számos arab állam között, amely jelentős kereskedelmi fellendülést eredményezett. Ez az együttműködés komoly kihívások elé állította Irán pozícióját a térségben, míg Törökország is aggódik amiatt, hogy ha Szíria is csatlakozna az egyezményhez, az tovább csökkentheti regionális befolyását.
Előre kell bocsátani, hogy Szíria és az Egyesült Államok között a színfalak előtt nem folyik konkrét tárgyalás arról, hogy Damaszkusz rálépjen az ábrahámi útra. Az viszont biztosan látszik, hogy az új szíriai vezetés nagyon fél attól, hogy Törökország képes katonai ellenőrzés alá vonni Szíriát, hiszen északi vidékeit jelenleg is megszállás alatt tartja.
A The Jerusalem Post elemzője rámutat, hogy Ahmed al-Sharaa, Szíria elnöke az Izraellel való kapcsolatok normalizálásával a török befolyás csökkentésére törekszik Damaszkuszban. Dr. Hay Eytan Cohen Yanarocak, a Tel-Avivi Egyetem kutatója szerint a szír vezető egyfajta kettős stratégiát alkalmaz, mivel úgy próbál megszabadulni Törökországtól való függőségétől, hogy közben nem szakítja meg teljesen a kapcsolatokat. Al-Sharaa jól tudja, hogy Recep Tayyip Erdoğan aggasztónak találja, hogy egy egykor a befolyása alatt álló ország esetleg teljesen elfordul tőle, különösen az Ábrahám-megállapodásokhoz való csatlakozás révén.
Törökország hatása Szíriára továbbra is jelentős, azonban úgy tűnik, hogy fokozatosan csökken. Jelenleg Ankara körülbelül 8-9 ezer négyzetkilométeres területet ellenőriz Szíria északi részén, amelyet három hadművelet során szerzett meg 2016 és 2019 között. A térségben körülbelül 2-2,5 millió ember él, legfőképpen arabok és türkmének, ám kisebb közösségek is megtalálhatók, például kurdok, asszírok és cserkeszek. Ezek közül néhány aktívan ellenáll a török csapatoknak, ami lehetőséget biztosít Ankarának a jelenlét fenntartására. Továbbá, a területen zajló élénk kábítószerkereskedelem is fontos szempont, amelyet a török hatóságok szeretnének ellenőrizni.
Törökország Damaszkusz minden egyes lépését az Ábrahám-megállapodáshoz való csatlakozás felé tett közvetlen fenyegetésnek tekinti Ankara regionális pozíciójára nézve.
A szír vezető indítékai azonban távol állnak az ideológiai okoktól, állítja Yanarocak. "Sharaa nem azért teszi ezt a lépést, mert cionista, hanem azért, mert ez egyfajta függetlenséget biztosít számára Törökországtól" - magyarázza, miként a többi Ábrahám-tag sem Izrael-párti, hanem Izrael partnere, a közös érdeke alapján.
Az Izraellel való szorosabb együttműködés lehetőséget teremt az új szíriai kormány számára, hogy a szankciók fokozatos feloldása révén közeledhessen a gazdag Arab-öböl menti államokhoz. Ez a lépés különösen fontos a török befolyás csökkentése és a függetlenség megteremtése szempontjából.
A gáz fogja meghatározni a végső irányt.
A Katar és Európa közötti régóta vágyott gázvezeték megvalósítása kulcsfontosságú tényező, amely évtizedek óta várat magára, és amely az Aszad-rezsim alatt nem valósulhatott meg. Azonban Irán blokkoló szerepének megszűnésével az új szíriai vezetés ismét reménykedhet a projekt újjáélesztésében. Ehhez elengedhetetlen Törökország együttműködése, miközben Damaszkusz nem mondhat le a projekt révén befolyó hatalmas tranzitdíjakról sem. Az ipari és politikai érdekek összefonódása új lehetőségeket teremt, de a regionális hatalmi viszonyok bonyolultsága továbbra is kihívások elé állítja a résztvevő feleket.
Törökország befolyása Szíriában továbbra sem hipotetikus
A török hírszerzés volt az első nemzetközi szerv, amely nyilvános látogatást tett Szíriában Bassár el-Aszad bukása után.
Az észak-szíriai török hatóságok folyamatosan bőséges infrastruktúrával látják el a repülőtereket és a Szírián belüli közlekedési rendszert. A szíriai kormányzat és vezetés jelentős hányada Törökországban végezte tanulmányait, és többük török állampolgársággal is rendelkezik, ami szoros személyes és családi kötelékeket teremtett Törökország irányába.
Törökország jelentős előnyökhöz jutott azáltal, hogy Izrael sikeresen gyengítette Irán befolyását. "Irán és Törökország történelmileg elválaszthatatlan riválisok, még ha a törökök ezt nem is hajlandók elismerni. Az irániak megaláztatása után Törökország most egyedüliként pozicionálhatja magát a Közel-Kelet muszlim hatalmai között" - fogalmazott Yanarocak. Ez a helyzet új politikai dinamikákat teremtett a régióban.
A kutató véleménye szerint Törökország aktív lépéseket tesz annak érdekében, hogy a szíriai felek ne támogassák a megállapodást. Ennek hátterében az áll, hogy Ankara szeretné, ha a szíriaiak – Katar mellett – a török oldalra állnának, és célja, hogy Izraelt izolálja a régióban.