A Balaton fölötti régió egy igazán különleges szent helynek számít, ahol a természet szépsége és a kultúra találkozik. Ez a vidék nem csupán a festői tájairól ismert, hanem a történelmi és spirituális jelentőségéről is. A környék csendje és nyugalma lehet
A cikk e-mailben való megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki és küldje el az alábbi linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/szent-hely-a-balaton-folott-997048/
Bár Tihany és környezete már az ősidők óta vonzotta az embereket természeti szépségeivel, a falu igazi története szorosan összefonódik I. András királyunkkal és az általa 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére alapított bencés apátsággal. A király, aki a keresztény hit megerősítésére törekedett, már az apátság megalapításakor kijelölte a templomot a család temetkezési helyeként. A török hódoltság idején a monostor helyén védelmi várat emeltek, amelynek köveiből 1719 és 1754 között megépült a ma is látható barokk templom és kolostor. Az itt élő szerzeteseknek a XVII. század végén II. József rendelete, majd 1950-ben a kommunista rezsim miatt kellett elhagyniuk otthonukat, ahová csak az 1990-es évek elején térhettek vissza. Ekkor elkezdődött a templom belső felújítása, a falképek és oltárok restaurálása, de a legátfogóbb rekonstrukcióra csak 2019-ben került sor, amely a barokk kori építés óta a legkomplexebb felújításnak számít.
A magyar kormány 2010 környékén indította el ambiciózus programját, amely az egyházi épületek felújítását célozta meg. Ennek eredményeként az elmúlt évtizedben több mint 3700 templom újult meg, és körülbelül 200 új épület is készült el a Kárpát-medencében. Kiemelkedő projektként 2019-ben vette kezdetét a Tihanyi Bencés Apátság átfogó rekonstrukciója, amelynek középpontjában a templom és az apátsági épület tetőszerkezetének, valamint külső vakolatának felújítása állt. A projekt magában foglalta a gépészeti rendszerek és közműhálózat teljes modernizálását is, továbbá a nyílászárók restaurálását vagy cseréjét, valamint az apátság belső és külső tereinek újjávarázsolását.
Aki valaha nekiállt egy összetett műemléki felújításnak, tudja, mekkora kihívás vár rá. Egy több évszázados épület rejtett zugait nem mindig látjuk előre, így a szükséges munkálatok tervezése gyakran a sötétben tapogatózás érzésével jár. Tihanyban például a templomtorony szerkezete egészen a felállványozásig rejtve maradt a szakemberek elől, és csak ezt követően tudták alaposan megvizsgálni, ami elengedhetetlen volt a tervezés és a restaurálási dokumentációk elkészítése előtt. Ráadásul a felújítás ideje alatt a szerzetesek folyamatosan az épületben éltek, a templom plébániaként működött, és a múzeum is fogadta a látogatókat, így a munkálatok végül csak idén tavasszal értek véget. Jeromos atyával a Balaton fölé emelkedő Apátság-domb csúcsán találkozunk, közvetlenül a kéttornyú barokk templom előtt, ahol alaposan szemügyre vehetjük a kívülről immár egységes épületegyüttest, mely magában foglalja a templomot, a monostort, a múzeumot és látogatóközpontot, valamint a Szent Kristóf Zarándokházat is.
Amikor belépünk a gazdagon díszített barokk apátsági templom terébe, nehéz elképzelni, hogy a XVIII. században a falakat mindössze egy egyszerű fehér meszelés borította. Csak az 1889-es nagyszabású felújítás során kapták meg a falak a méltó művészi öltözetüket, amikor is a kor neves alkotói, Deák-Ébner Lajos, Lotz Károly és Székely Bertalan, a freskók megalkotására vállalkoztak. Ma már a festményekhez alig kellett hozzányúlni, mindössze a legszükségesebb javításokat végezték el, különös figyelmet fordítva az északi oldalfal díszítőfestésének helyreállítására, amelyet az esővíz okozta károk érintettek.
Jóval nagyobb feladatot jelentett ugyanakkor az I. András király sírját őrző altemplom, vagyis a Tihanyi Királykripta, amely utoljára az 1950-es évek elején, azután esett át nagyobb felújításon, hogy a bencéseknek el kellett hagyniuk Tihanyt és az apátságot. Bár ekkor megtörtént a csontok antropológiai vizsgálata, annak eredményei elvesztek, így a kutatók most abban sem lehettek biztosak, hogy találnak-e valamit, ha megbontják a sírt. A cél ugyanakkor egyértelmű volt: olyan alapos kutatásra van szükség, amely minden felmerülő kérdésre választ ad, és azt is minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a sír valóban I. András királyunk csontjait rejti.
Örömmel számolhatunk be arról, hogy a sír felfedezése során három ládára bukkantunk, melyek közül az egyik különösen figyelemre méltó: láthatóan régebbi, és rendkívül rossz állapotú csontanyagokat tartalmazott. A C14-es szénizotópos vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy ezek a maradványok valószínűleg I. András király korából származnak - tájékoztatott Jeromos atya. Emellett említést érdemel a régészeti kutatás is, amely az altemplomban négy középkori sírt tárt fel, ahol a király családtagjait helyezhették végső nyugalomra.
Valószínűleg a királyi család középső sírhelye volt az, míg a déli hajóban egyes feltételezések szerint Dávid herceg, a papi rangot birtokló fiú végső nyughelye található. Érdekes megemlíteni, hogy a királyi sírt jelenleg borító középkori emlék, amelyen a csavart nyelű kereszttel díszített zászló látható, tökéletesen illeszkedik Dávid herceg sírjának leírásához. A 19. század végén készült források alapján I. András sírját vörös homokkő borította, ám sajnos ez az anyag azóta eltűnt.
A különböző kutatások és alapos vizsgálatok megerősítették, hogy a Tihanyi Királykripta I. András királyunk és családja maradványait rejti. Ez a helyszín tehát az egyetlen középkori temetkezőhelyünk, amely eredeti állapotában maradt fenn. A kripta helyreállítása során a középkori építészeti stílus figyelembevételével újraépítették a falak boltozatát és íveinek szerkezetét. A padló és a lépcső burkolata a korabeli atmoszférát hűen idéző permi vörös homokkőből készült, míg a világítást modern, fáklyákra emlékeztető lámpákkal oldották meg, hogy megőrizzék a helyszín eredeti hangulatát.
És ha már a királykriptát körbejártuk, Jeromos atya meginvitál bennünket a monostor királyszobájába is, ahol utolsó királyunk, IV. Károly király és hitvese, Zita királyné magyarországi napjait lezárta 1921 októberében.
Miután a király Budaörsön letette a fegyvert a kormánypárti erők előtt, elfogták, és Halbik Ciprián apát heves ellenkezése ellenére 1921. október 26-án különvonattal Tihanyba szállították feleségével együtt. Az apát felajánlotta saját szobáját a királyi párnak, de a rendőrség a szalont tartotta biztonságosabbnak, így azt alakították át királyi rezidenciává. Itt próbálták meggyőzni Károlyt, hogy önként mondjon le a trónról, de mivel őt Isten akaratából Szent István koronájával koronázták meg, hite miatt nem tudta teljesíteni a kérésüket. Ennek következményeként az országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, a királyt pedig Madeirára száműzték, ahol alig egy évvel később elhunyt. A perjel elmondja, hogy a király száműzetése után nem sokkal emlékszobát alakítottak ki itt, a róla készült képeslapok nyomán formálták meg az enteriőrt, a díszítő falfestést pedig a falkutatás eredményei alapján sikerült helyreállítani.
A királyszoba falfestése a Balaton csodás kékjét idézi, míg az apáti szoba zöldje a Badacsony impozáns tanúhegye és a Belső-tó varázslatos színvilágát tükrözi. A könyvtár is visszanyerte régi fényét, habár a szerzetesrendek 1950-es feloszlatásakor a könyvek sorsára jutottak, és ismeretlen helyre kerültek, a polcokat azóta sikerült újra élettel megtölteni. Egy 1800-as évekből származó forrás szerint a templom festése idején a monostor minden egyes szobáját díszítő falfestés ékesítette, de a felújítás során csak a közösségi és reprezentatív terek lettek újból felöltöztetve a színekbe.
A Tihanyban található Szent Kristóf Zarándokház újonnan bővült szárnyának 16 egységes arculatú szobája a bencés szerzetesek puritán életvitelét idézi, hiszen egyszerű, mégis funkcionális kialakítással várja a vendégeket. Ezek a szobák összesen ötven fő befogadására alkalmasak, így ideális helyszínt biztosítanak a zarándokok és a látogatók számára. A vendégház iránti igény nem meglepő, hiszen a Tihanyi Bencés Apátság évente körülbelül másfél százezer látogatót vonz. Különösen izgalmas lehetőség kínálkozik a Múzeumok Éjszakáján, 2025. június 21-én, amikor a látogatók felfedezhetik az épületegyüttes megújult részeit is.
