"Rólunk, de nélkülünk" - A karlócai béke véget vetett két évszázadon át húzódó háborús konfliktusoknak.
Hatvany Lajos, aki Petőfi Sándor életrajzát is megalkotta, mégsem vált a közvélemény szemében igazi hazafivá. Munkássága, amely a költő életének és munkásságának mélyreható feltárására irányult, nem elégítette ki a nacionalista érzelmeket, amelyeket sokan elvártak tőle. Az irodalmi és történelmi kutatás mellett a társadalmi és politikai nézetei miatt sokan kétségekkel kezelték őt, ami hozzájárult ahhoz, hogy a hazafiság fogalma sokak szemében eltávolodott tőle.
A kora újkori magyar történelem egy izgalmas, de ellentmondásos időszak, amely háborúk és békekötések sokaságából formálódott. Ez a két évszázad tele volt hadi küzdelmekkel, melyek során a magyar nemességnek számos megállapodást kellett elfogadnia, melyek gyakran vegyes érzéseket keltettek bennük. Különösen emlékezetes ezek közül a "szégyenletes" vasvári béke (1664) és a karlócai béke (1699), amelyek mély nyomot hagytak a magyar történelemben, és tükrözik a kor politikai és társadalmi bonyolultságát.
Győztes ütközet, de kudarcba fulladó békekötés?
Az 1660-as évek elején ismét felerősödött az Oszmán Birodalom és a keresztény Európa közötti feszültség. Köprülü Mehmed nagyvezír 1661-es kinevezése után azonnal cselekedett, és míg a Habsburgok a béke megőrzésén fáradoztak, ő a háború útjára lépett. 1663 szeptemberében sikerrel foglalta el Érsekújvárat, de nem állt meg itt: Léva, Nógrád és Nyitra vára is a törökök kezére került. I. Lipót császár kénytelen volt védekezésre berendezkedni, és az olasz származású Raimondo Montecuccolit bízta meg a császári főváros védelmével. A védekező hadjárat során Zrínyi Miklós költő-hadvezér is részt vett, aki a 1600-ban török megszállás alá került Kanizsa visszafoglalásáért harcolt. 1664-ben a téli hadjárat és az eszéki híd felégetése hozta az első sikereket, azonban az udvar lassú döntéshozatala miatt Kanizsa visszaszerzése végül nem valósult meg, így a hadjárat kudarcba fulladt.
Savoyai Jenő vezetésével a szövetséges haderők diadalmas győzelmet arattak Zentánál.
Nyáron az oszmán hódítók Köprülü Ahmed vezérletével Bécs ostromára indultak, ám a keresztény szövetségesek Szentgotthárdnál, augusztus 1-jén, váratlanul és elsöprő diadalt arattak. Ezt követően, kilenc nappal később, augusztus 10-én Vasváron megkötötték azt a békét, amelyet a kortársak "szégyenletesnek" tartottak. Ez a megállapodás, amelyet hosszú évek diplomáciai tárgyalásai előztek meg, a magyar rendi képviseletet figyelmen kívül hagyva jött létre, ami csalódást okozott számukra. Zrínyi hadjáratai és a szentgotthárdi siker lendületet adtak a reménynek, hogy folytathatják a harcot. A főurak ezután szervezkedni kezdtek, és mozgalmuk végül Wesselényi Ferenc nádor nevével fémjelzett összeesküvés formájában érte el csúcspontját.
Új esélyek
Két évtized telt el, mire Kara Musztafa nagyvezír bécsi hadjáratának kudarca után, a Szent Liga megalakulásával komoly lehetőség nyílt a törökök kiűzésére. Az 1684-es évben, a pápa kezdeményezésére létrejött szövetség fő célja a Magyar Királyság egységének helyreállítása volt, amely több korszakos ellenfelet tömörített egyetlen szövetségbe. Az első sikerek, beleértve a második mohácsi csata, más néven a nagyharsányi ütközet (1687) diadalát, után azonban a külpolitikai feszültségek miatt az események lelassultak. XIV. Lajos és I. Lipót újabb konfliktusai tovább árnyékolták a helyzetet. Az 1690-es évek vegyes sikerei után Savoyai Jenő 1697-es zentai győzelme végül a visszafoglaló háború kimenetelét kedvező irányba terelte. A Habsburgok győzelmét és a török kiűzését az 1699-es Karlócán aláírt béke 25 évre garantálta. E megállapodás értelmében az oszmánok a Temesköz kivételével elhagyták a Magyar Királyság területét, de később ez a délkeleti régió is visszakerült az ország fennhatósága alá.
Idősebb Dorfmeister István freskója a szentgotthárdi ütközetről a szentgotthárdi templomban.
Keserédes kimenetel.
A béke, bár 150 évnyi megszállás végére tett pontot, nem fogadta kitörő örömmel a magyar nemesség. "Rólunk, de nélkülünk" - szólt a szállóigévé vált mondat, a főurak újból azt érezték, kihagyták őket a sorsdöntő kérdésekből, mert nem hívták őket tárgyalóasztalhoz. A karlócai sátorvárosban kötött megállapodás új korszak hajnalát hozta el a magyar történelemben, ahol a nemesség a korábbinál szűkebb pályán mozogva szólt bele a politikai döntésekbe. Az évtizedes feszültségek a Rákóczi-féle szabadságharcban robbantak ki, ami ismét hadszíntérré tette a visszafoglaló háborúkban kimerült országot.
