Putyin a történelem árnyékában lépked: Sztálin már a Kreml falai között mosolyog.
Sztálin megítélése ma is megosztó: míg a világ többsége diktátorként emlékezik rá, Oroszországban sokan hősnek tartják. A győzelem napja újabb emlékműveket és vitákat hozott.
Bár a nemzetközi közvélemény jelentős része Sztálint autoriter vezetőként, súlyos emberi jogi visszaélésekkel terhelt politikai figuraként tartja számon, Oroszországban sokan még mindig a győztes hadvezért látják benne, aki meghatározó szerepet játszott a náci Németország legyőzésében. Ez a történelmi tény megkérdőjelezhetetlen, és az is világos, hogy a második világháború kimenetele alapvetően átalakította a 20. század második felének geopolitikai táját.
Ez a szemlélet a győzelem napjának 80. évfordulóján különösen hangsúlyossá vált, amit számos, európai nézőpontból talán nehezen értelmezhető, de az orosz történelmi narratívában érthető jelenség is kísért. A volt szocialista országok egy részében ezek a megnyilvánulások még ismerősek lehetnek, máshol azonban idegenül hathatnak.
Az utóbbi hónapokban felvetődött, hogy Volgográd visszanyerheti a második világháború idejére jellemző nevét, Sztálingrádot. Habár a város hivatalos neve nem változott meg, a volgográdi repülőtér mostantól a Sztálingrád néven üzemel. E döntés mögött az áll, hogy méltó módon emlékezzenek meg azoknak a százezreknek az áldozatáról, akik a város ostroma alatt veszítették életüket. Vlagyimir Putyin elnök rendeletében hangsúlyozta, hogy az új név a hősi halottak iránti tisztelet kifejezését szolgálja.
Ugyanakkor az orosz történelmi emlékezetben háttérbe szorulni látszanak azok a traumák, amelyeket az 1930-as és 1940-es években, a békeidőszak alatt elszenvedett üldöztetések, az éhínségek, a kényszermunkatáborok és a politikai elnyomás okozott. Számos történész rámutat arra, hogy a háborús áldozatok mellett több millió ember vesztette életét ezekben az években is. A Sztálin-korszak újraértelmezése ezért sok szempontból összetett kérdés, különösen annak fényében, hogy a Szovjetunió több mint 27 millió ember veszteségét szenvedte el a háborúban - ez a hatalmas áldozatvállalás meghatározó része az orosz kollektív emlékezetnek.
Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja kulcsszerepet játszik a történelmi emlékezet alakításában, hiszen a rendszerváltozás után is megőrizte befolyását, és ma is meghatározó politikai tényezőnek számít. Noha eredeti ideológiája sok szempontból háttérbe szorult, és Oroszországban jelentős gazdasági egyenlőtlenségek keletkeztek, a párt aktívan részt vesz a történelmi emlékek megőrzésében és helyreállításában, ezzel is formálva a nemzeti identitást.
Moszkvában, a Taganszkaja metróállomáson ünnepélyes keretek között avatták fel a győzelem évfordulójához kapcsolódó történelmi domborművet, amelynek középpontjában Joszif Sztálin figurája áll. A művészi alkotás Sztálint egy mosolygó vezetőként mutatja be, aki virágcsokrot tart a kezében, miközben lelkes hívei veszik körül, kifejezve ezzel a támogatás és az elismerés érzését.
A Taganszkaján évtizedeken át állt egy hasonló dombormű, amelyet 1966-ban távolítottak el az új metróvonal építése miatt. A metróhálózat vezetése a közelmúltban, korabeli fotók és dokumentumok alapján újraalkotta az eredeti művet, amelyet már fel is avattak. Alekszandr Zinovjev építészettörténész szerint az új alkotás ugyan nem teljesen felel meg az eredeti színeknek és anyagoknak, mégis szimbolikus jelentőségű. A kérdés sokak számára inkább esztétikai, mintsem politikai természetű.
Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja kifejezte bizakodását, hogy a frissen felavatott dombormű inspiráló példaként szolgál majd, és más orosz városokban is hasonló emlékművek létrehozására nyílik lehetőség - tudósít róla a Kommerszant nevű orosz napi sajtóorgánum.
Fontos tudni, hogy a moszkvai metróállomások mindig is túlmutattak a városi közlekedés funkcióján: a Szovjetunióban a monumentalitás és a reprezentáció eszközei voltak, a díszítettség, a márványburkolatok és a politikai szimbólumok az akkori hatalmi szándékokat tükrözték. Ezek az elemek ma is jelen vannak, és a háborús veszélyek újbóli megjelenésével a mély metróállomások védelmi funkciói ismét előtérbe kerültek.
Sztálin építészeti hagyatéka Moszkva városképében is erőteljesen megjelenik: a Hét Nővér néven ismert impozáns felhőkarcolók az amerikai felhőkarcolók inspirációját követve épültek, és máig a főváros ikonikus jellegzetességei közé tartoznak. Eredetileg sokféle funkcióval rendelkeztek, és közülük több épület jelenleg is szállodaként szolgál, hozzájárulva a város pezsgő turizmusához.
Az egyik legismertebb ezek közül a híres Hotel Ukraina, amely napjainkban Radisson Royal Hotel Moszkva néven működik.
Az 1957-ben megépült, jellegzetes sztálinista stílusban készült épület a Moszkva folyó partján, a Kutuzov sugárút közelében helyezkedik el. A Hét Nővér néven ismert ikonikus szecessziós épületegyüttes közül ez a második legmagasabb, csupán a Moszkvai Állami Egyetem főépülete előzi meg magasságával. Jelenleg egy nemzetközi szállodalánc birtokában áll, és ötcsillagos szállodaként folytatja működését, elegáns szolgáltatásaival és gazdag történetével vonzza a látogatókat.
