Pio atya látomása: a magyar nép lehet az a fény, amely megőrzi a hitet Európában.
A XX. század egyik legelismertebb katolikus szentje, Pietrelcina-i Szent Pio, akit közismertebb nevén Pio atyának hívunk, kapucinus ferences szerzetes, pap és misztikus személyiség volt. Híres volt arról a mély bölcsességről, amelyet az imádság és a béke terén tanúsított, valamint a stigmáiról, a bilokáció képességéről és az ördögi támadásokkal vívott harcáról. Pio atya szellemi fejlődésének folyamata és a lelkiélet mélységei iránti elkötelezettsége is sokakat inspirált. Tőle származik az alábbi tanács: „Ezer év emberi dicsőség élvezete nem ér fel még egy órát sem, amelyet édes közösségben töltöttél Jézussal a Szent Szentségben.” Emellett figyelmeztetései az utolsó időkről és Magyarország sorsáról is figyelemre méltóak, mély hatással voltak a hívők szívére.
„Magam számára is rejtély vagyok” – vallotta magáról Pietrelcinai Szent Pio, akinek különleges képességei az emberi értelem határain túlmutattak. Képes volt belelátni az emberek lelkébe, testhőmérséklete elérte a hihetetlen 48 fokot, és öt évtizeden át viselte Krisztus sebeit a testébe. Intenzív virágillatot árasztott, mintha a természet maga ölelné magához. Érdekes módon, egyszerre két különböző helyszínen is jelen tudott lenni, míg közbenjárása révén sokan gyógyultak meg, és tudta, mikor jön el az ő ideje.
A szentség csírái már gyermekként megmutatkoztak Pio életében: aprócska oltárt alakított ki a pincében, és szabadidejében bátyjaihoz imádságra hívta őket. A "szertartások" lebonyolításához régi ruhákat gyűjtött, és mindent beszerzett, ami a templomi liturgiához szükséges volt. Noha 1887-ben született, életmódjával úgy sanyargatta magát, mint egy középkori szent. Fiatal szerzetesként fűtetlen szobájában gyakran a földön aludt, fejét pedig kővel támasztotta meg párnaként. Állandóan betegeskedett, szervezete annyira legyengült, hogy az orvosok is kétségbe estek. Azt gondolták, hogy a pappá szentelését sem éli meg. Elöljárói végül hosszabb időre hazaküldték, ahol egy szalmából készült kunyhóban húzta meg magát, csendben és nyugalomban.
A ferences szerzetesek 1918. szeptember 17-én a stigmatizáció napját ünnepelték, emlékezve Assisi Szent Ferenc csodálatos eseményére, amikor megkapta Krisztus sebeit. Másnap Pio atya a templomban, a feszület előtt imádkozva találkozott a Megváltóval, aki vérző sebekkel jelent meg előtte. A sebekből kiáradó sugarak áthatoltak a szerzetes testén, fájdalmas érintésükkel a kezébe, lábába és mellkasába hatoltak. A hirtelen jövő fájdalom a földre kényszerítette, és amikor bal oldalához nyúlt, véres tenyérrel találkozott. A vérzés elállíthatatlannak tűnt, így rongyokba burkolta magát, hogy enyhítse a szenvedését. Amikor a házfőnök értesült a csodás eseményről, kíváncsian megérintette a sebeket, mint ahogy Tamás apostol tette, és alapos vizsgálatot rendelt el, hogy kiderítse a szokatlan jelenség hátterét.
Pio atya életútja tele volt megpróbáltatásokkal, hiszen a fizikai fájdalom és a betegség folyamatosan árnyékolta be mindennapjait. Ennek ellenére, nagylelkű támogatók segítségével sikerült megvalósítania álmát: egy kórház létrehozását. A Casa Sollievo della Sofferenza, azaz "A Szenvedés Enyhítésének Háza" 1956. május 5-én nyitotta meg kapuit. A kórház a San Giovanni Rotondo fölé emelkedő dombon helyezkedik el, és kezdetben mindössze 250 ággyal, valamint a szükséges felszerelések minimális mennyiségével indult. Azóta azonban a létesítmény jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már a legkorszerűbb orvosi berendezéseivel és szolgáltatásaival vonzza a betegeket.
Luigi Romanelli professzor, a klinikai főorvos, megdöbbenéssel szemlélte a két kézfejen, a két lábfejen és a mellkason található mély vágásokat, amelyekből folyamatosan szivárgott a vér. Két héten keresztül intenzív gyógykezelés alatt állt a páciens, naponta fertőtlenítették a sebeket és cserélték a kötéseket, de minden erőfeszítés ellenére a sebek nem mutattak javulást. Az orvosi közösség feltételezése szerint a páciens állapota naponta legalább egy csészényi vérveszteséggel járt, ami tovább súlyosbította a helyzetet.
"Ötven éven át hordozod a sebeimet, majd végül elérkezik az idő, hogy hozzám térj."
„Tehát most már tudod, mi vár rád” – mondta Jézus Pio atyának, aki ekkor már a halála időpontját is megismerte.
A stigmák mellett a vállán egy különös sérülés is felsejlett, amely Krisztus keresztjének lenyomata volt. E titkot csupán a későbbi II. János Pál pápának fedte fel, elárulva, hogy ez a seb bizonyult a legnagyobb fájdalom forrásának számára.
Pio atya halála után három évvel, amikor a lezárt ládákból előkerültek az általa viselt ruhák, a gyapjúingén egy tíz centiméter átmérőjű, kör alakú vérfoltra bukkantak a jobb váll alatt. Ezt a titkos stigmát mindvégig rejtette. Mindössze egyetlen személynek árulta el, hogy a fején a töviskoszorú nyomai súlyos fájdalmat okoznak neki. Sebeiből egy erős virágillatra emlékeztető aroma áradt, amelyet csak azok érzékeltek, akik a közelében jártak, kivéve a szentet magát.
Számos csodát tulajdonítanak a szent közbenjárásának, és ezek közé tartozik Gemma di Giorgio érintő története, aki egy kislány, és aki meglátogatta Pió atyát. A kis Gemma vakon jött a világra, mindkét szemében pupillák nélkül, de a látogatás után hihetetlen módon visszanyerte a látását. Az ő gyógyulásának különlegessége abban rejlik, hogy bár a látás képességét visszanyerte, a pupillák továbbra is hiányoztak. Az EWTN egy másik lenyűgöző csodáról is beszámolt, amely szintén a szent közbenjárásának tudható be.
A csodálatos gyógyulások között különleges esetek is akadnak, amikor Pio atya a kolostor csendes falai között, cellájában tartózkodott, mégis másutt, távoli kórházi szobákban találkoztak vele. Ezt a jelenséget bilokációnak nevezzük, ami azt jelenti, hogy a lélek és a test nem ismer határokat térben és időben, lehetővé téve, hogy valaki egyidejűleg több helyen is megjelenjen. Képzeljünk el egy pillanatot, amikor a feltámadt Jézus tanítványait keresve lépett be zárt ajtókon, megtestesítve a bilokáció csodáját.
Egy hongkongi nő, aki korábban hitetlen volt, több műtéten is átesett, ám a belei szivárgását nem tudták megszüntetni. Folyamatosan erős fájdalmak gyötörték, és a túlélés esélye egyre csökkent. Egy napon azonban egy barna köpenyes férfi lépett be a kórházi szobájába. Megfogta a kezét, és imádkozott érte, biztatva őt, hogy szenvedései végre véget érnek. A nő észrevette, hogy a férfi csuklóján hegek látszanak, de akkor még nem tudta, ki ő. Másnapra minden értéke javult, és a csoda folytán teljesen meggyógyult. Hiába próbálta azonban felkutatni a titokzatos papot, hamarosan rájött, hogy az imádságot mondó Pio atya már 1968-ban elhunyt, őt pedig 1977-ben látogatta meg a kórházban – olvasható a Képmás magazinban.
Egy alkalommal, amikor Mindszenty bíboros a budapesti, Conti utcai cellájában szentmisét szeretett volna bemutatni, és Pio atya segítségét kérte imájában, az olasz szerzetes meglátogatta őt a börtönben, és elvitte a szükséges eszközöket.
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" (Lejegyezte Pio atya) Forrás: MARANA THA újság. 2009.
Halála pillanatában a sebek behegedtek, nyom nélkül, ezt a halálakor jelenlévő orvos igazolta.
1968. szeptember 20-án letelt az ötven év, amit Jézus ígért a szent életű embernek. Két nappal később, vasárnap kerekesszékben és legyengült állapotban mutatta be Pio atya utolsó szentmiséjét. Az áldás alatt összeesett. Éjszaka meggyónt, felvette a betegek szentségét, és éjjel két óra harminc perckor meghalt.
Több mint százezren gyűltek össze, hogy búcsút vegyenek tőle. II. János Pál pápa, akinek pápaságát már előre megjövendölték a hagyományok szerint, 1999. május 2-án boldoggá, majd 2002. június 16-án szentté avatta őt. Bár különleges képességekkel rendelkezett, Pio atya mindig alázatos és szerény maradt. Talán ez a hozzáállás sokkal nagyobb csoda, mint a körülötte zajló természetfeletti események.
Forrás: Acistampa/Képmás, Kép forrása: Wikipédia
