Ott rejlik az ételben, amit elfogyasztasz, a levegőben, amelyet belélegzel, és egyedül valószínűleg nem tudsz megóvni magad tőle.
Szükség van állami és nemzetközi szabályozásokra, ugyanakkor manapság az ilyen intézkedések nem igazán népszerűek. A globális déli országok önállóan nehezen tudnák átalakítani gazdaságukat, hacsak nem kívánják saját magukat komoly hátrányos helyzetbe hozni.
2024-ben az Új-Mexikói Egyetem kutatói 23 emberi herét, valamint 47 kutya heréjét vizsgálták, és az összes mintában találtak mikroműanyag-szennyezést. Ugyanebben az évben, ugyanezen az egyetemen agymintákat is vizsgáltak: a minták tömegének 0,5 százalékát mikroműanyag tette ki. Egy hollandi egyetem biológusai csirkeembriókat vizsgáltak, és arra jutottak, hogy a nanoműanyagok simán átjutnak az érfalakon, felhalmozódnak a májban és a szívben is, de még olyan szövetekben is megtalálhatók, amelyben nincsenek is erek.
Miközben sorra érkeznek a hasonló horrorhírek, továbbra sincs tudományos konszenzus a mikroműanyagok emberi szervezetre gyakorolt hatásáról. Pedig nem ártana, ha lenne valami fogalmunk arról, mit tesz velünk az az anyag, ami ott van a levegőben, amit belélegzünk, a vízben, amit megiszunk, és az ételben, amit megeszünk, és amit megtalálni nem csak a Mariana-árok legmélyén, de a Mount Everest csúcsain is. Ezek a megállapítások nem újak, már 2004-ben, amikor Richard Thompson, a Plymouth Egyetem tengerbiológusa bevezette a kifejezést, arra jutott, hogy extrém módon ki vagyunk téve a mikroműanyagoknak.
Mi is az a mikroműanyag? Ezek apró műanyag szemcsék, melyek 5 milliméternél kisebbek, de 1 mikrométernél nagyobbak. Az ennél kisebb részecskéket nanoműanyagoknak nevezzük, amelyek sajnos a véráramba és a különböző szövetekbe is bejuthatnak. A mikroműanyagok általában nagyobb műanyag tárgyak lebomlásából, vagy helytelen feldolgozásuk és újrahasznosításuk következtében keletkeznek. Ezek a kis részecskék szinte bárhol megjelenhetnek: az időjárás viszontagságainak kitett épületekből, csövekből, mezőgazdasági eszközök használata közben, öntözőrendszerekben, és még sok más helyen.
A műanyag leggyakrabban csomagolásként jelenik meg az életünkben. A statisztikák szerint a napjainkban előállított műanyag anyagok több mint egyharmada végzi csomagolóanyagként, amely aztán sajnos sokszor az utcákon köt ki. Itt, a hőmérséklet és más természeti hatások következtében, a műanyagok mikroműanyaggá aprózódnak, ami rendkívül megnehezíti a megszabadulást tőlük.
