Az '56-os események idején a nemzetőrparancsnok felesége önként vállalta a besúgói szerepet.
Az '56-os nemzetőr főparancsnok, Király Béla felesége besúgónak jelentkezett, és többek között megpróbálta férjét (akkor már exférjét) hazacsalni a szinte biztos halálba. Gömbös Gyula fasiszta miniszterelnök unokahúga, a csinos, sokszor ledér és meglehetősen anyagias Gömbös Sarolta tettei néhol túlmutattak azon, hogy a Horthy-korszak elitjéből származó, háromgyerekes anya megpróbál túlélni a kommunista diktatúrában Magyarországon.
Talán ledérnek nevezhetjük azt az egyént, aki nem csupán udvarlóit, hanem férjeit is az éppen aktuális érdekeinek megfelelően választja ki. A titkosszolgálat pedig egyfajta "munkaadóként" arra figyelmezteti, hogy mindig csak egyetlen kapcsolatot ápoljon egyszerre. Mégis, ami igazán érthetetlen, az az, hogy valaki, aki nem is osztja a kommunista eszmék hitvallását, önként jelentkezik az állambiztonsághoz. Lelkesedéssel figyeli és jelentést tesz a környezetében élő emberekről, sőt, még a nagy szerelmét is megpróbálja hazacsalni, tudva, hogy az a szinte biztos halálba vezethet.
Némileg azért árnyalja a képet, ha az illetőt Gömbös Saroltának hívják, Gömbös Gyula fasiszta miniszterelnök unokahúga, a fehérterror véreskezű parancsnokának a lánya, aki özvegyként, három gyerekkel próbál boldogulni a Rákosi-korszak őrületében, majd az '56-os forradalom egyik fegyveres vezetőjének exfeleségeként a kádári megtorlás idején. Minden tettét persze nem magyarázhatja a kényszer.
Eörsi László történész legújabb könyve az 1956-os Nemzetőrség főparancsnokának életét dolgozza fel Király Béla. 1912-2009 címmel. Kutatásai során részletesen feltárta Király felesége, Gömbös Sára életének főbb epizódjait, amelyek néhol túlmutatnak a Horthy-korszak politikai elitjéhez tartozó nő, anya túlélési stratégiáin a kommunista Magyarországon.
Vitéz Jákfai Gömbös Gyula 1932-től haláláig, tehát 1936-ig vezette Magyarországot miniszterelnökként. Politikai törekvéseiben a diktatúra kiépítésére összpontosított, példaképének pedig Benito Mussolinit, az olasz fasiszta vezért választotta. A kortársai körében elterjedt, hogy háta mögött Gömböliniként emlegették, ami sokat elárul a róla alkotott véleményekről. Öccse, Gömbös János, aki honvéd főhadnagy volt, a Prónay-különítmény parancsnokaként részt vett a tanácsköztársaság idején működő direktóriumok elleni harcban. 1919-ben két embert felakasztatott, és nyolc-kilenc főt agyonlőtt Szekszárdon. Az erős alkoholizmusa következtében a húszas években leszerelték, majd bányai intézőként dolgozott, de végül 1927-ben tragikus módon öngyilkosságot követett el.
Lánya, az 1923-ban született Sarolta - szerettei Sasának becézték - és bátyja, Endre nevelését apjuk halála után a későbbi miniszterelnök vette át, majd miután ő is elhunyt, a gyámság egy másik nagybácsira szállt. Sarolta erősen kommunistaellenes nevelésben részesült, a későbbi, 1951-es állambiztonsági iratok nyelvezete ezt így adta vissza: "teljesen fasiszta, reakciós szellemben" nőtt fel.
