"Nincs más opció: az ember Izraelben vagy elveszíti az eszét, vagy megtanul bízni Istenben" - meséli egy Magyarországon élő izraeli a Heteknek.

Magyarként hogyan éled meg ezeket a napokat? Először tapasztalsz kinn ilyen típusú háborút, igaz?

Természetesen! Íme egy egyedi változat a szövegedből: Igen, már körülbelül fél éve élek itt, és az ezt megelőző időszak teljesen eltér attól, ami most zajlik körülöttem. A mindennapok képe gyökeresen megváltozott; a megszokott rutin helyett most nem járunk be a munkahelyeinkre, ahol a mellékesnek tűnő feladatainkat végeztük. A gyerekek is otthon maradtak, hiszen amíg a hadsereg más utasítást nem ad, az iskolák zárva tartanak.

Csendesebbek az utcák a környéken, mint általában. A riasztások számomra már nem szokatlanok, hiszen a jemeni rakéták eddig is rendszeresen keltettek minket az éjszaka közepén, de az iráni rakéták 12-20 méteresek is lehetnek és a rendszer nem tudja teljesen mindet kivédeni.

Sokkal nagyobb a kockázat, ha nem megy az ember óvóhelyre. Ez teljesen más tapasztalat, mint korábban.

Hallani lehet ahogy csattannak a rakéták darabjai és sajnos áldozat is van, bár jó részt olyan helyeken, ahol nem mentek óvóhelyre.

A legtöbb épületben van óvóhely. (Az 1990-es évektől épült, új épületekben kell lennie óvóhelynek.) Kapunk fél órával a támadás előtt értesítést a telefonunkon lévő alkalmazásban, majd 10 perccel előtte is, és akkor is amikor már itt vannak a rakéták.

Az előző éjjel, a csillagok alatt, egy rakéta váratlanul, mindössze néhány utcányira tőlünk csapódott a földbe.

Ez is remekül illusztrálja, mennyire lényeges, hogy figyelemmel kísérjük a hadsereg utasításait, és lehetőség szerint mindig az óvóhely közelében tartózkodjunk, amennyiben erről értesítést kapunk.

Jelenleg Izraelben feszültség és aggodalom érződik a levegőben. Az emberek körében sok a bizonytalanság, és sokan pánikba esnek a kialakult helyzet miatt. Az utcákon feszülten figyelik a híreket, és a közösségi média is tele van aggasztó információkkal. Az emberek próbálják megérteni, mi történik, és hogyan alakul a jövő, miközben a mindennapi életük is komoly kihívásokkal néz szembe. Az érzések között a félelem, a szolidaritás és a remény vegyül, ahogy a közösségek próbálnak egymásra támaszkodni ebben a nehéz időszakban.

Ha az átlag európai hozzáállását nézzük, nyugodtnak tűnnek az emberek. Ugyanakkor egyre inkább észlelhető rajtuk a fokozott felkészültség. Az óvóhely, amely a lakásunk alatt található, gyakran megtelik olyan szomszédokkal is, akiknek a házaiban nincs ilyen biztonsági lehetőség. Ez a jelenség korábban nem volt jellemző.

Az óvóhelyen folyamatosan felkészülünk arra, hogy akár hosszú órákat is eltöltsünk a mélyben.

Mindenki rendkívül támogató és együttérző. Míg a világ sok helyén bírálják Izraelt, ott olyan érzés van, mintha egy hatalmas család tagjai lennénk.

Az emberek mindig is támogatták egymást, és a közösségi szellemben az élet védelme kiemelt szerepet kap. A hadsereg olyan bátor és elhivatott egyénekből áll, akik példát mutatnak a bátorságból. Rendszeresen tájékoztatnak minket, és Isten segítségével olyan történelmi jelentőségű akciókat valósítanak meg, amelyek mély nyomot hagynak a jövőn.

Miből nyeritek a reményt és az erőt ebben a kihívásokkal teli időszakban?

Isten ígéretei megingathatatlan biztosítékot nyújtanak arra, hogy Izrael nem tűnhet el a térképről, bármilyen szándék is fűződjön ehhez. Izrael az a föld, amelyet folyamatosan megpróbáltak elpusztítani, de Isten eddig mindig megvédte. Az Ő igéje világosan tanúsítja, hogy ma is Ő az, aki megőrzi Izraelt, és örök szövetséget kötött az Ő népével.

Nincs más út: az ember vagy elveszíti a kontrollt, vagy megtanul hinni Istenben.

és remélni, hogy az óvóhelyről fel fogunk jönni és minden, nehéz óra valamivel közelebb visz azokhoz az időkhöz, amikor minden újjá lesz. Lesz a öröm a bánat helyett, a gyászból tánc, és akik most sírnak majd teljesen , minden túlzás nélkül megvigasztaltatnak.

A helyzet, amellyel most szembesülünk, rendkívül összetett és sokak életét befolyásolja. Az itthoniaknak szeretném üzenni, hogy a megértés és az empátia kulcsfontosságú ebben az időszakban. Fontos, hogy felismerjük: mindenki másképp éli meg a kihívásokat, és a támogatásunkra szükség van. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk az érintetteknek, először is hallgassuk meg őket! Legyünk nyitottak a beszélgetésekre, és ne féljünk kifejezni, hogy itt vagyunk számukra. Továbbá, ha lehetőségünk van rá, tegyünk valamit a közösségünkért: adományozzunk, önkénteskedjünk, vagy akár csak egy kedves üzenetet is küldhetünk, hogy megmutassuk, nem vagyunk egyedül. Ezek az apró lépések, a figyelmesség és a támogatás ereje összeköthet minket, és segíthet abban, hogy együtt átvészeljük ezt a nehéz időszakot.

Úgy vélem, elengedhetetlen, hogy tudatosítsuk: Izrael kérdése valójában a globális közösség ügye. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a helyi események nem gyakorolnak hatást a világ többi részére. Ez a jó és a rossz összecsapása, melynek következményei messze túlmutatnak a határokon. Mégis, a világ jelentős része a sötétség oldalán áll, Izraelt támadja és az ott élők ellen fordul, sőt, a halálunkat kívánja. Jelenleg Izrael a kontinensünk védelméért is küzd, hiszen a harc nem csupán helyi, hanem európai dimenzióval is bír.

Úgy vélem, hogy különösen most, ezekben az időkben, elengedhetetlen Izraelért imádkozni és bátran kiállni mellette a szavainkkal. Az ilyen pillanatokban a szolidaritásunk és támogatásunk még fontosabbá válik.

Személyesen mélyen hálás vagyok a Hetek csapatának fáradhatatlan munkájáért, a hiteles tájékoztatásért és azokért az emberekért, akik bátran kiállnak Izrael védelme mellett, névvel és arccal. Minden egyes cikkük olyan, mint egy frissítő igazságzuhany, ami távolról is egy meleg ölelést ad. Ez a tevékenység hiánypótló, és valódi áldást jelent mindannyiunk számára. Köszönjük a kitartásotokat és elkötelezettségeteket!