"Toroczkaiék számára minden lehetőség adott ahhoz, hogy tartósan beágyazzák magukat a magyar politikai életben."

Egyebek mellett erre a következtetésre jut Hont András az Indexen megjelent elemzésében.
**Fotó: Fazekas István / hvg** A dombóvári időközi választás kimenetele meglehetősen eltér a várakozásoktól, és nem tükrözi az országos közvélemény-kutatások vagy a közösségi média által közvetített hangulatot. Felmerül a kérdés: vajon egy időközi választásnak mennyire kellene visszaigazolnia vagy éppen ellenkezőleg, cáfolnia a nagyobb politikai trendeket? A politikai szereplők természetesen saját érdekeik szerint értelmezik az eseményeket, ami egy bizonyos határon belül érthető. Az elemzők és újságírók feladata, hogy a politikai érdekek zűrzavarából kiszabadulva, a valóságra koncentráljanak, és a közönséget a tisztább, de sokszor nehezen megérthető igazság felé tereljék. Beszéljünk most a politikai valóság bizonyos korlátairól is. Vannak olyan helyzetek, amikor a politikai vezetők jobban teszik, ha nem próbálják manipulálni a tényeket, hanem őszintén szembenéznek a valósággal. Emlékezetes példa erre Jakab Péter 2020-as akciója, amikor egy zsák krumplit akart átadni a miniszterelnöknek, kifejezve ezzel, hogy a Fidesz győzelme mögött a választók kiszolgáltatott helyzete áll. A kormányzati siker mögött tehát nemcsak politikai stratégiák, hanem szociális problémák is húzódnak. A legutóbbi dombóvári választás a NER-éra időközi választásainak kilencedik képviselőválasztása volt, és részvételi arányát tekintve középen helyezkedik el. Az arány nem kiemelkedő, de nem is alacsony, és figyelembe kell venni, hogy az időpont is jelentős hatással van a választási aktivitásra. Az őszi és téli választások mintázatai eltérőek, ami a választási kedv alakulását is befolyásolja. A Tisza Párt távolmaradása valószínűleg befolyásolta a részvételi arányt, hiszen ha a Tisza jelöltje is indul, akkor a Fidesz esetleg gyengébben szerepel. Azonban egy időközi választás sosem áll önállóan, mindig illeszkedik az országos politikai folyamathoz. Például 2006 után az MSZP-SZDSZ koalíció szinte minden időközi választást elveszített, jelzések nélkül. A legutóbbi eredmények azt mutatják, hogy a kormánypártok stabilan megőrzik a hatalmukat, még a növekvő elégedetlenség közepette is. A Mi Hazánk párt számára viszont ez a választás kétségkívül kedvező fordulatot hozott, hiszen a párt szavazatszámát növelni tudta, ami a jövőjüket is meghatározhatja a magyar politikai tájban. A DK számára a 11%-os eredmény szintén biztató, de nem elégséges a megnyugtató helyzethez. A jövőbeli politikai táj alakulása nagymértékben függ attól, hogy a különböző ellenzéki pártok milyen stratégiát választanak. A baloldali és a progresszív irányvonal közötti választás kulcsfontosságú lehet a következő választások során, és ha egyik fél sem képes a célok egyértelmű megfogalmazására, akkor mindkét tábor vesztesként kerülhet ki.