Megérkezett a magyar televíziózás új csúcspontja – bemutatkozik a "Hunyadi", amely minden eddiginél merészebben és szenvedélyesebben tárja elénk a történelem egy izgalmas szeletét. Ez a sorozat nem csupán a hagyományos narratívákra épít, hanem egy új, pro

Amikor először látjuk Hunyadi Jánost felnőttként az ő nevét viselő sorozatban, kibontott hajjal, félmeztelenül mászkál az erdőben, mint aki épp most jött egy késő középkori Playgirl-fotózásról. Megismerjük, és gyorsan rájövünk, hogy összesen két dolgot szeret: ölni és dugni. Most a TV2-n ezt tíz epizódon át csinálhatja.

Kormányunk már hosszú évek óta hangoztatja, hogy a magyar mozgóképeknek történelmünk nagy hőseiről kellene szólnia. Tavaly tavasszal megkaptuk a Most vagy soha című Petőfi-filmet, hogy aztán hasonló időzítéssel idén a Hunyadi Jánosról szóló méregdrága szuperprodukció debütáljon a TV2 képernyőjén. Két epizód alapján úgy fest, hogy a nagy törökverőt egy állatias ösztönei által irányított tesztoszteronbombaként kívánják ábrázolni, aki a dugásnál csak egy dolgot szeret jobban: ha csatába mehet, hogy törököt gyilkoljon.

Kádár L. Gellért meggyőző megformálásában kapunk egy magyarosított Conan, a barbárt, és ebben a történetben tényleg minden van, ami a mai kardozós történelmi vagy épp fantasy sorozatok sajátja: csatajelenetek, udvari ármánykodás és annyi mellmutogatás, hogy ehhez képest a Trónok harca korai szezonjai szinte már prűdnek tűnnek. Valószínűleg a vetkőzés olcsóbb látványelem, mint a CGI sárkányok, más indokra nehezen tudok gondolni.

Valójában nem éppen fair dolog tőlem az "olcsó" kifejezést használni a Hunyadira vonatkozóan, mivel...

Az első két epizódot mozivásznon élveztem, és már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a sorozat látványvilága messze nem tűnik olcsónak, még a nagy képernyőn sem. A csatajelenetek valóban lenyűgözőek, nem csupán tizenkét páncélos statiszta viaskodik a háttérben, próbálva elhitetni, hogy ők valójában egy hatalmas tömeg. Ezen kívül a CGI is meglepően hitelesnek és színvonalasnak bizonyult.

Szakmai szempontból a Hunyadi valóban jelentős előrelépés a magyar filmgyártás terén. Nyilvánvaló, hogy a stábtagok, akik korábban amerikai és angol szuperprodukciókban dolgoztak, már a hazai projektekben is kamatoztatják az ott szerzett tapasztalataikat. Igaz, hogy a sorozat vizuális világa nem feltétlenül a leginkább egyedi, és könnyen összekeverhető egy hasonló Netflix vagy HBO produkcióval. Ám ez a megállapítás egyúttal dicséret is: azt mutatja, hogy már képesek vagyunk pazarul lemásolni a nemzetközi színvonalat, ha találkozunk egy igazán figyelemre méltó alkotással.

A Bán Mór regényfolyama alapján készült Hunyadi történetének első jelenete azonnal megalapozza a címszereplő belső indítékait: a kegyetlen török betörése Hunyad várába nem csupán a falak alatt zajló harcot, hanem a személyes tragédiát is elhozza. Hunyadi apja és anyja brutális halála mély nyomot hagy a fiatal Jankóban, aki bosszúval telt tekintettel mered a távolba, miközben szívében a gyász és a düh egyesül. Az idő gyorsan telik, és Jankó már János néven ismert hős, akinek vonzereje a környékbeli hölgyek szívét is meghódítja – senki sem képes ellenállni a bájának, mindenki vágyik arra, hogy közös jövőt építsenek vele, tucatnyi gyermekkel gazdagítva az életüket.

Bár elmondása szerint több száz affér van már mögötte, ő most már a szerb nemes leányba, Mara Brankovicba (Törőcsik Franciska) szerelmes, és bár örömmel feleségül venné, nincs abban a rangban, hogy méltó kérője legyen. Végül esélye sem lesz a frigyre, ugyanis Marát az apja a népek közti kölcsönös barátság - értsd: ne nyírj ki minket, kedves török - jegyében odaajándékozza ágyasul a török szultánnak, aki ezek szerint Európa leigázását szexuális értelemben is szerette volna megvalósítani.

Jánosunk éppen a bánat tengerében evez, hiszen Mara után szíve mélyen szomorkodik. De egy igazi szupermagyar szíve nem tűrheti a fájdalmat örökké: nem sokkal később már Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien) oldalán találja magát, akit a kardforgatás szenvedélye és tüzes jelleme jellemez. A köztük lévő vonzalom hamarosan olyan erőssé válik, hogy János nem habozik, és gyorsan feleségül is kéri a bátor ifjú hölgyet.

Hunyadi próbál szövetségeseket gyűjteni tervéhez, hogy eséllyel szálljon harcba az egyre fenyegetőbb törökkel, de természetesen a töketlen nemes urak nem látják úgy a veszélyt, mint ő, ezért inkább csak sz*rkavarásra telik tőlük. A második rész végére Hunyadi eljut Olaszországba, ahol a királya egy dúsgazdag olasz szolgálatába állítja dúvad harcosát, hogy jó ideig esélye se legyen hazamenni az ő Erzsikéjéhez.

Furcsa élmény lehetett a szerda esti díszbemutatón a NER-elit számára, ahogy a Hunyadi sorozatot nézték. A főszereplő mindent megtesz, hogy egyesítse a nyugatot a keletről (vagy inkább délkeletről) érkező hódító ambíciókkal szemben. Még ennél is meglepőbb, hogy a második epizódban, amely a sok állami támogatással készült, egy szexjelenet bontakozik ki Jordán Adél és Hermányi Mariann karakterei között. Miközben a homofób törvények sorra születnek, és éppen a Pride betiltásáról döntenek, ők ott ülnek kicsípve a Müpában, egy állami költségvetésből készült szuperprodukció leszbikus jelenetét szemlélve. Kíváncsi lettem volna, hogyan reagál Kövér László vagy Schmidt Mária, de sajnos túl távol voltam ahhoz, hogy meglessem az arckifejezésüket.

Valójában egy ilyen produkció hosszú évek során formálódik, ezért szinte lehetetlen, hogy aktuálpolitikai érdekekhez igazítsuk.

Természetesen az említett leszbikus szexjelenetben részt vevő karakterek nem magyar származásúak, csupán az őket megformáló színésznők rendelkeznek magyar kötődéssel.

A Hunyadi mellett szóló érvek között kiemelkedik, hogy a sorozat nézése közben egyáltalán nem tapasztalod a propaganda nyomását. A történet egy fantasy köntösbe bújtatott történelmi mese, amely ügyesen és szakszerűen adja át a kívánt élményt, még a kisebb zökkenők ellenére is. A színészi teljesítmények is figyelemre méltóak: Kádár L. Gellért hitelesen hozza a helyi menő figuráját, akire a Dungeons & Dragons világában is bátran rábíznád a szerepedet. Rujder Vivien mint a tűzről pattant menyecske igazán magával ragadó, míg Törőcsik Franciska a Hunyadi legdrámaibb karakterében brillírozik. Csak néhány mellékszerepnél éreztem kisebb hiányosságokat; a török szultánt megformáló színész például mintha egy szappanopera világából érkezett volna, ami némileg zavaró volt a kontraszt miatt.

A film sajtótájékoztatóján az alkotók kifejezték, hogy ha a Hunyadi elnyeri a közönség tetszését – és itt a nemzetközi siker kulcsfontosságú, figyelembe véve a magas költségvetést –, akkor szívesen folytatnák a történetet: Mátyás király legendáját is feldolgoznák. Kíváncsian várom, hogyan reagál majd a nyugati közönség a történetre, amelyben egy magyar hős küzd meg a kelet felől érkező fenyegetéssel, és megmenti Európát. Az aktuális politikai helyzet fényében biztos izgalmas diskurzusokat generál majd!