Lehetséges, hogy az utasforgalmat a légi közlekedésről a vasúti rendszerre irányítsuk, de ennek megvalósítása a kormányok és az Európai Unió felelőssége is.
A repülés jelentősen nagyobb környezeti terheléssel jár, és kényelmi szempontból is alulmarad a vasúttal szemben. Ugyanakkor a vasúti közlekedés nem igazán tudja átvenni a vezető szerepet, amíg nem válik gazdaságosabbá és gyorsabbá. Az a kérdés, hogy vajon elérhető lesz-e ez a cél.
A pandémia okozta mélyrepülés után a légi közlekedés újra fellendülni látszik. Az idei év első nyolc hónapjában a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér már 11,4 millió utast fogadott, és a szakértők 2024-re rekordforgalmat prognosztizálnak. A reptér új üzemeltetői, a magyar állam és a francia Vinci Airports ambiciózus terveket dédelgetnek: 2030-ra 20 millió, míg 2040-re akár 25 millió utas kiszolgálására készülnek.
A repülés körüli diskurzusban komoly társadalmi és jogalkotói feszültségek figyelhetők meg, amelyek jórészt a környezetvédelmi szempontok köré épülnek. A légi közlekedés jelentős mennyiségű károsanyag-kibocsátást generál, ami aggasztó tényező a globális felmelegedés szempontjából. A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) adatai szerint a légi szektor a világ összes szén-dioxid-kibocsátásának körülbelül 2%-át teszi ki. Egy tipikus belföldi járat esetén utaskilométerenként 133 gramm szén-dioxid és 121 gramm egyéb káros anyag kerül a légkörbe. Hosszú távú repülések esetén a számok valamivel kedvezőbbek: 102 gramm szén-dioxid és 93 gramm egyéb szennyezőanyag utaskilométerenként.
Egy magányos autós környezetvédelmi szempontból is meglepően kedvezőbb eredményeket mutathat. Valójában, ha Budapestről Párizsba autózunk, az ökológiai lábnyomunk kisebb lehet, mint ha repülőre szállunk. Azonban, ha a környezet védelmét nézzük, a legjobban teljesítő közlekedési forma a vasút. Egy átlagos belföldi vonat mindössze 41 gramm szén-dioxidot bocsát ki utaskilométerenként. A legkisebb kibocsátási értékek a nagy sebességű vasutaknál találhatók, mint például a nyugat-európai Eurostar, amely csupán 6 grammot termel utaskilométerenként.
Pártolói szerint a vasút utazási élményben köröket ver a repülésre: nincs hosszas, kellemetlen biztonsági ellenőrzés és becsekkolás, a vonatra fel lehet vinni ételt-italt, az ott árusított termékek jellemzően jobb minőségűek, mint amihez a repülőkön hozzá lehet jutni, az ülések és az azok körüli terek tágasabbak. A légitársaságokat - különösen az olcsó jegyeket kínáló fapadosokat - sok kritika éri a késések, járattörlések és az ezekkel kapcsolatos panaszok kezelése miatt. Ám ezek még mindig gyakorlottabban és jobban kezelik az ilyen helyzeteket - például amikor egy vonat késik vagy kimarad, a társaság aligha biztosít másik eljutási lehetőséget vagy éjszakai szállást, az utas jó eséllyel megvárhatja a következő szerelvényt.
