Az osztrák kormányalakítási tárgyalások kudarcot vallottak, ami új választások kiírását vetíti előre.

Szerdán, a kora délutáni órákban Herbert Kickl, az osztrák jobboldali szabadságpárt vezetője, visszautasította a kormányalakításhoz kapott megbízatását, és azt Alexander Van der Bellen köztársasági elnöknek adta vissza.
Nem sikerült megállapodásra jutni a közös kormányzási program kapcsán a konzervatív néppárttal. Ez azt eredményezi, hogy 136 nappal a szeptember 29-i általános választások után, ahol a most tárgyaló két párt a rangsor első két helyét foglalta el, Ausztriának még mindig nincs új kormánya. Az első 100 nap során a néppárt, a szociáldemokrata párt és a liberális Neos vezetői próbálkoztak, de eredménytelenül. Ezt követően indult el a 28,8 százalékot elérő FPÖ, valamint a 26,2 százalékos néppárt közötti egyeztetés, amely január 6-án vette kezdetét.
A néppárti küldöttség élén álló Christian Stocker csupán ekkor vette át a párt irányítását, korábban a konzervatív párt főtitkáraként Kickl egyik legnagyobb ellenfele volt. Ennek ellenére a „furcsa pár” tárgyalásai kezdetben zökkenőmentesen haladtak. Rekordidő alatt sikerült megállapodásra jutniuk a nemzeti össztermék 4%-ára rúgó költségvetési hiány csökkentésének stratégiájáról, amely lehetővé tette számukra, hogy megakadályozzák az Európai Unió beavatkozását a deficit csökkentésébe.
Ausztriában már több mint négy hónapja kormányozatlan helyzet áll fenn. Amennyiben ezen a héten sem sikerül megállapodásra jutni, várhatóan előrehozott választásokra kerül sor.
A megbeszélések során, ahogy egyre inkább a hatalom elosztására összpontosítottak, a tárgyalások légköre fokozatosan romlani kezdett. A tanácskozást egyre inkább a kölcsönös bizalmatlanság uralta, és az sem segített a helyzeten, hogy az FPÖ elnöke már a kezdetektől fogva lekezelően közelítette a néppárti politikusokhoz, nem hagyva teret a különböző nézőpontok kifejtésére. Az ÖVP-t mélyen megrázta, hogy Kickl teljes hatalomra vágyott, és hajthatatlanul elzárkózott attól, hogy elfogadja az osztrák demokrácia alapelveit, a nyugati értékekhez való tartozást, az Oroszországtól való függetlenséget, illetve az uniós együttműködés fontosságát, valamint az ország nyitottságát.
A nézetkülönbségek még inkább erősödtek, amikor kiderült, hogy a szélsőséges szabadságpárti vezető az összes fontos tárcára igényt tart. Az alkudozások hoztak ugyan némi változást, a belügyminisztérium kihez tartozásáról azonban nem tudtak megállapodni. A néppárt ebben a kérdésben, ahogyan azt Christian Stocker szerda délutáni sajtóértekezletén hangsúlyozta,
Nem engedett a nyomásnak, mivel számtalan üzenetet érkezett külföldről, figyelmeztetve arra, hogy ha a titkosszolgálatok Kickl irányítása alá kerülnek, azonnal megszűnik az együttműködés a nyugati testvérszervezetekkel.
A helyzet annyira elfajult, hogy a tárgyalófelek az utolsó napokban már kerülték a személyes találkozást, rövid telefonbeszélgetéseket folytattak illetve az államfőn keresztül üzengettek egymásnak. A tárgyalások megfeneklését követően
Az események irányítása most Van der Bellen kezébe összpontosul, és tőle függ, hogy új választásokra van-e szükség, szakértői kormány alakul-e, vagy esetleg újabb koalíciós tárgyalásokra kerül sor.
Kérdésessé vált, hogy Herbert Kickl, a szélsőjobboldali politikai erő képviselője, valóban az új osztrák kancellár lesz-e. Az FPÖ és az ÖVP közötti bizalmatlanság egyre inkább megnehezíti az együttműködést.