Marina Abramović Velencére érkezik, hogy művészetével lenyűgözze a várost. Az esemény, amely a modern művészet világában figyelemre méltó jelentőséggel bír, különleges élményt kínál a látogatóknak. Abramović, a performanszművészet ikonikus alakja, sajátos

Marina Abramović történelmi egyéni kiállítása az Accademiában

Az első női művész, aki a velencei Gallerie dell'Accademiában bemutatkozott, valódi mérföldkő a művészet világában. Ez az esemény nem csupán a női alkotók elismerését jelenti, hanem a művészet történetének egy új fejezetét is megnyitja, amelyben a női perspektívák és tehetségek egyre nagyobb szerepet kapnak. A velencei galéria falai között a hagyományos határok ledőlnek, és a női kreativitás fényesen ragyog, inspirálva a jövő generációit.

A performanszművészet nagyasszonya, Marina Abramović 2026 tavaszán a Velencei Biennálé idején, nyolcvanadik születésnapjára időzítve kap egy nagyszabású egyéni kiállítást a Gallerie dell'Accademiában. A szerb művész ezzel történelmet ír: ő lesz az első élő nő, akinek önálló tárlata nyílik az intézményben, amely évszázadok óta a reneszánsz mesterek - Titian, Veronese, Tintoretto - otthona.

Gyermekkori könnyekből szőtt életre szóló kötelék

"Tizennégy éves voltam, amikor anyám először elvitt a Velencei Biennáléra. Belgrádból vonattal érkeztünk, és amikor kiléptem az állomásról, elsírtam magam. Olyan gyönyörű volt - semmihez sem hasonlítható, amit addig láttam" - idézte fel Abramović.

Azóta Velence folyamatosan jelen van az életében, mint egy varázslatos helyszín. 1997-ben itt érdemelte ki a Biennále Arany Oroszlánját, ezzel ő lett az első női művész, aki ilyen megtiszteltetésben részesült. A város azóta is különös helyet foglal el a szívében, és most ismét a reflektorfénybe lép.

"Transforming Energy" - a test, az energia és az anyag találkozása

Az új kiállítás, Marina Abramović: Transforming Energy címmel, a sanghaji Modern Művészeti Múzeumban debütált, a Marina Abramović Intézettel közösen. A tárlat középpontjában az úgynevezett "átmeneti tárgyak" állnak: kvarcból, ametisztből és más ásványokból készült interaktív szobrok, amelyekkel a látogatók fizikailag is kapcsolatba léphetnek - ráfekhetnek, leülhetnek rájuk, vagy megérinthetik őket.

Abramović véleménye szerint a természetes anyagok kedvező hatással lehetnek mind a testre, mind a lélekre. A művész célja, hogy alkotásai hosszú távon is képviseljék életművét, még akkor is, amikor már nem tud aktívan performálni. "Nyolcvan, kilencven vagy akár száz évesen is lehet, hogy nem leszek képes fellépni. Ezért olyan megoldást kellett találnom, amely lehetővé teszi, hogy a küldetésem és örökségem tovább éljen - ezt az Átmeneti tárgyak révén kívánom megvalósítani" - osztotta meg korábban.

A reneszánsz és a performansz közötti dialógus olyan izgalmas és gazdag terület, ahol a múlt és a jelen találkozik. A reneszánsz, mint a művészetek és tudományok újjászületése, nem csupán a festészet és szobrászat terén hozott áttörést, hanem a színház és a színpadi előadások világában is megteremtette az alapokat. A performansz, mint művészeti forma, gyakran próbálja újraértelmezni a hagyományos kereteket, és a test, a jelenlét, valamint a nézők aktív részvételének hangsúlyozásával egyedi élményeket teremt. A reneszánsz színház, különösen Shakespeare időszakában, máris figyelembe vette a közönség szerepét, hiszen a nézők interakciója gyakran formálta az előadást. E párbeszéd során a reneszánsz esztétikája és a modern előadóművészet kelt életre, ahol a klasszikus elemek új értelmet nyernek. A performansz lehetőséget ad arra, hogy a nézők ne csupán passzív megfigyelők legyenek, hanem aktívan részt vegyenek a műalkotásban, így újraértelmezve a reneszánsz örökségét. E két világ találkozása nemcsak a művészi kifejezés formáit gazdagítja, hanem új perspektívákat is nyit a kultúra és a társadalom megértésében.

Velencében az Átmeneti tárgyak nem csupán különálló térben bukkannak fel, hanem a múzeum állandó gyűjteményének szerves részeként élnek. Ezáltal Abramović kortárs alkotásai közvetlen dialógusba lépnek a reneszánsz mesterművekkel, új perspektívát nyújtva a látogatóknak. Ez a lépés precedens nélküli az Accademia történetében, és forradalmasítja a művészetek közötti interakciót.

A kiállítás kurátora, Shai Baitel, a sanghaji Modern Művészeti Múzeum művészeti igazgatója szerint ez "transzformatív pillanat, nemcsak az intézmény, hanem a múzeumok jövőbeni szerepe szempontjából is. Abramović műveinek elhelyezése a klasszikus gyűjteményben közvetlen dialógust teremt múlt és jelen között - és arra hívja a közönséget, hogy a saját testükkel is részt vegyenek ebben a párbeszédben."

**A "Pietà" új értelmezése - Párbeszéd Tizianóval** **Szereplők:** *Én* *Tiziano Vecellio (Tiziano)* --- **Én:** Üdvözöllek, Tiziano! Ma szeretném veled megvitatni a "Pietà" fogalmát, és azt, hogyan értelmezhetnénk újra ezt a klasszikus művet a modern kor szemüvegén keresztül. **Tiziano:** Üdvözöllek! Nagyon örülök ennek a beszélgetésnek. A "Pietà" már régóta a fájdalom és az áldozat szimbóluma. Miben látod a modern újraértelmezést? **Én:** Nos, a hagyományos értelemben a "Pietà" Jézus és Mária kapcsolatát emeli ki, a szenvedés és az elvesztés mélységeit. De mit szólnál ahhoz, ha a művet a mai társadalmi problémákra vetítenénk ki? Például a családon belüli erőszakra, vagy a gyászoló közösségekre, akik elvesztették szeretteiket? **Tiziano:** Érdekes megközelítés! A fájdalom univerzális, és a modern világban is jelen van. Talán a "Pietà" új verziójában a női szereplő nem csupán a szenvedő anyát, hanem egy erős nőt is megjeleníthetne, aki a vesztesége ellenére küzd a közössége érdekében. **Én:** Igen, és ez a női erő új fényben tüntetné fel a szenvedést. Gondolj csak bele, a művészet képes megváltoztatni a narratívát. Ahelyett, hogy a gyászra összpontosítanánk, a remény és a gyógyulás útját is bemutathatnánk. **Tiziano:** Szóval a "Pietà" nem csupán a fájdalomról szól, hanem a túlélésről és a megújulásról is? Ez izgalmas gondolat! Az embereknek szükségük van arra, hogy lássák, a szenvedés után van élet, és a közösség ereje segíthet a gyógyulásban. **Én:** Pontosan! Lehetne egy olyan mű, amely a közösség összefogását és támogatását hangsúlyozza a nehéz időkben. A színek és formák használatával kifejezhetnénk a fájdalom mélységét, de a remény csillagfényét is. **Tiziano:** A színek és a fények fontos szerepet játszanak az érzelmek közvetítésében. Talán a tradicionális palettámat egy új, merész színskálával bővíthetnénk, hogy még inkább kifejezzük a modern "Pietà" üzenetét. **Én:** Ez nagyszerű ötlet! A művészet folyamatosan fejlődik, és a hagyományok újraértelmezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő generációi is kapcsolódni tudjanak hozzá. Képzeld el, milyen hatással lenne egy ilyen mű az emberekre! **Tiziano:** Valóban, a művészet hatalom! A "Pietà" új értelmezése nemcsak a fájdalmat, hanem a reményt is magában foglalná, és talán ez lenne a legfontosabb üzenete a mai világban. **Én:** Köszönöm, Tiziano! Nagyon inspiráló volt a beszélgetésünk. Remélem, hogy a jövő művészei is merítenek ebből a gondolatból, és újraértelmezik a klasszikusokat a saját koruk szellemében. **Tiziano:** Én is köszönöm! A művészet határtalansága mindig új lehetőségeket rejt magában. Vigyázzunk a jövő művészeire, hiszen ők formálják majd a világot! --- Ez a párbeszéd remélhetőleg új megvilágításba helyezi a "Pietà" fogalmát, és inspiráló lehet a modern művészet számára.

A kiállítás egyik legmeghatározóbb darabja a 1983-as Pietà című fénykép, amelyen Marina Abramović és egykori művésztársa, Ulay a Szűzanya és a keresztről levett Krisztus ikonikus pozíciójában láthatóak. Ezt a különleges alkotást Tiziano utolsó festményével, az 1575-76-ban készült Pietà-val egybekapcsolva mutatják be, ezzel tisztelegve az eredeti mű 450. évfordulója előtt.

A két művészeti alkotás összekapcsolódása egy időbeli és médiumon átnyúló párbeszédet hoz létre a szenvedés, az empátia és az emberi test sérülékenysége körül – ahogyan Abramović életművében is mindig középpontban állt ez a téma.

A test mint médium - klasszikus performanszok újra a reflektorfényben

A kiállításon Abramović korai alkotásai is bemutatkoznak, köztük a híres Rhythm 0 (1974), ahol a művész hat órán át mozdulatlanul állt, lehetőséget adva a nézőknek, hogy 72 különféle tárgy közül válasszanak, és szabadon cselekedjenek. Néhányan virágokat helyeztek el, míg mások kést fogtak a kezükbe, ezzel provokálva a határokat és a társadalmi interakciót.

A Balkan Baroque (1997) című performansz is jelentős szerepet kap, amelyért Abramović elnyerte a Biennále Arany Oroszlánját. Ebben a különleges alkotásban négy napon keresztül ült a forró velencei napsütésben, miközben 1500 véres marhacsontot tisztított, ezzel a Balkán-háború áldozatainak emlékére tisztelegve.

Abramović és Ulay - a határátlépés művészete Marina Abramović és Ulay párosa a kortárs művészet egyik legmeghatározóbb duóját alkotja, akik művészi kifejezésükben a határok átlépésére és a fizikai, valamint érzelmi hatások felfedezésére összpontosítanak. Munkáikban a test és a lélek határvonalai elmosódnak, miközben a nézők bevonásával egy olyan interaktív élményt teremtettek, amely a közönséget is aktív részeseivé teszi. A határátlépés nem csupán fizikai értelemben értendő: Abramović és Ulay művészete a kapcsolatok, a bizalom és a sebezhetőség határait is feszegeti. Performanszaik során nemcsak a saját határaikat, hanem a nézőkét is megkérdőjelezik, teret adva a közös élményeknek és a mély érzelmi kapcsolatoknak. Munkáikban a szimbolikus jelentések és a személyes történések összefonódnak, így egyedi és maradandó élményt nyújtanak. Az intimitás és a távolság játéka, a fizikai érintkezés és a lélek mélységei mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Abramović és Ulay művészete a határokon túlmutató, felejthetetlen tapasztalatokat kínáljon.

A kiállítás során felfedezhetjük Abramović és Ulay páratlan együttműködésének különleges darabjait is, mint például az Imponderabilia (1977), ahol a látogatók kénytelenek voltak áthaladni két meztelen test között. Ezen kívül bemutatásra kerül a Light/Dark, egy olyan performansz, amelyben a két művész ritmusra pofozta egymást. Ezek a műalkotások mélyrehatóan vizsgálják a határok, az intimitás és a kölcsönös bizalom témáit, feltéve a kérdést, hogy miként válhat a test a szellem kifejezésének eszközévé.

Az Accademia új dimenziója - kortárs művészet a klasszikus falak ölelésében

A Gallerie dell'Accademia az utóbbi időszakban egyre inkább a kortárs művészet irányába orientálódik. A 2022-es Biennálén Anish Kapoor Vantablack sorozata, míg 2024-ben Willem de Kooning nagyszabású retrospektív kiállítása varázsolta el a látogatókat. Most Marina Abramović érkezik, aki méltó befejezése ennek a korszaknak, amelyben a múzeum a múlt kincseiből a jelen vibráló világába lépett.

"Különösen nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Marina Abramović mostani érkezése elérkezett" - fogalmazott Giulio Manieri Elia, az Accademia vezetője.

Egy korszak végének lenyomata és egy új fejezet kezdete

A Marina Abramović: Transforming Energy kiállítás 2026. május 6. és október 19. között lesz látható a Gallerie dell'Accademiában, majd Rómába, a Galleria Nazionale d'Arte Moderna e Contemporaneába utazik tovább. A művész életművének ez az állomása nemcsak egy hosszú pálya ünnepe, hanem a test, az anyag és az energia határainak újrafogalmazása - egy szimbolikus visszatérés oda, ahol minden elkezdődött: Velencébe.