Magasból csepeg a lenézés mindazokra, akik bármiféle elvárást támasztanak velük szemben - itt az új Turnstile album, amelyhez minden egyes dalhoz készült egy egyedi videóklip is! | szmo.hu

Mindannyian átéltünk már a popzene világában olyan pillanatokat, amikor éreztük, hogy valami igazán különleges születik. Ahogy a heavy metal öröksége elválaszthatatlan a Black Sabbath nevétől, vagy a pop punk öröksége a Blink 182-höz fűződik, úgy kötöttük össze tavaly az éjszakai őrületet és a "bratséget" Charli XCX nevével. Új korszakok bontogatják szárnyaikat, olyan iramban, amilyet még sosem láttunk, és közben várjuk a megváltót. De amikor végre megérkezik, gyakran csalódottan tapasztaljuk, hogy a várt csoda elmarad.

Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy kinek is a feladata, hogy kitalálja, kié lesz a következő nyár, hol találkozunk legközelebb, és miről fogunk beszélgetni úgy, hogy "én ott voltam, amikor iksz és ipszilon éppen óriássá nőtt". Ki az, aki előre látja az eseményeket, és megérzi a változások szelét?

Az utóbbi években egyértelműen érzékelhető, hogy a gitárcentrikus zene újra beépül a popkultúra szövetébe. Például, amikor a Knocked Loose fellépését ezrek ítélték el Jimmy Kimmel műsorában, mert túl ijesztő volt a mainstream közönség számára, az csak egy a sok jel közül, amely azt mutatja, hogy ez a zenei irányzat egyre inkább visszatér a köztudatba. A helyzet különösen kedvező, hiszen egy hatalmas, kihasználatlan piacról van szó, ahol a nagysághoz vezető út most soha nem volt ilyen nyitott. Csak annyira van szükség, hogy megfogalmazzunk egy igényt: szükség van egy új ikonra, akit "újra isteníthetünk". Bár a korábbi alkotások is kelthettek valamilyen figyelmet, most egy valóban jelentős tömeg is mögéjük állhat, és ez a robbanás új dimenziókat nyithat meg a zenei színtéren.

A Turnstile a hardcore-punk színtérben egy olyan különc, aki a megszokott normáktól eltérően, egyre inkább a kommercializáció irányába halad. Míg a műfaj hagyományosan elvárja a szociális és politikai üzeneteket a dalokban — gondoljunk csak a Black Flag vagy a Bad Religion örökségére —, addig a Turnstile esetében ez a megközelítés teljesen hiányzik. Ők más utat járnak be: zenei világuk nem a társadalmi kritikákra épít, hanem inkább az érzésekről, az energiáról és a lázadásról szól. Mindezek a klisék, amelyeket gyakran elvárnánk, valóban jelen vannak, de a Turnstile egyedi hangzásával és megközelítésével új dimenziót ad a hardcore-punk műfajának.

A Turnstile valódi lázadása abban rejlik, hogy merészen elutasítják a külső elvárásokat, és nem törődnek azokkal, akik valamilyen skatulyába próbálják őket besorolni. Számos interjúban kifejezték, mennyire zavarja őket, amikor a rajongók korlátok közé szorítják őket. Ezt a lázadó szellemet példázza az a különös zenei kísérletük is, amikor a BADBADNOTGOOD jazz-formációval közösen létrehoztak egy szokatlan, három dalból álló projektet, amely messze eltért a megszokott hangzásuktól.

Na de, gyors visszatekintés Charlihoz, a Brat Summert lezáró Coachella-fellépésén, áprilisban, a kivetítőn ő is megtippelte, hogy kinek, vagy kiknek a nyara lehet 2025, ahol magának a Turnstile-nak a neve is felmerült. Ez már önmagában furcsa, hogy hardcore bandák vannak megnevezve egy popikon koncertjén.

Aztán megérkezett a valódi középső ujj a rajongók és az újságírók számára: egy klip formájában debütált a Seein Stars és a Birds című dal. Míg az előbbi egyfajta időutazásra hív, mintha egy 80-as vagy 90-es évekbeli diszkóban táncolnánk, a kommentekben már a Police és a Duran Duran neve is felmerül, addig az utóbbi valóban megadja az igazi zenei sokkot. A Birds egyszerre tűnik tökéletesen önazonosnak és frissnek, miközben könnyedén felfedezhetjük benne a No Doubt Hella Good című számának dallamait, sőt, még a Jönnek a férgek hatását is.

A mindenképpen fura párosítások pedig a hétvégén megjelent lemeznél is ugyanígy maradtak. Egyszerre találunk az albumon igazi sújtásriffeket, na meg olyan másfél-két-három perces kiállásokat agyig effektelt szintikkel, hogy hirtelen azt sem tudja az ember, mit kezdjen magával. Valójában ez a lemez sokkal nagyobb akar lenni annál, mint egy jó lemez. Valószínűleg ezt bizonyítja az is, hogy minden számhoz készült egy klip is, amit válogatásban, pontos sorrendben, MOZIKBAN játszanak Amerika-szerte. Valahol túl művészi, valahol semennyire sem az.

Arról is beszélni kell, hogy az esztétikumot, a külsőségeket, a pasztellszínű színes hátteret és a tökéletesre mesterkélt klipeket sem szokhatta meg ilyen műfajban senki korábban. A Turnstile az nem egy zenekar, hanem egy hangulat, egy Pinterest board, ahova innen-onnan beszúrhatjuk a saját kis életünk kockáit. Ez a fajta szabadság már-már ijesztő is lehet egy átlaghallgató számára.

Talán itt rejlik az igazi jelentése annak, amikor azt mondjuk, hogy "bármit megtehetek". Itt találkozik a zenei szabadság punk szellemisége, ahol a lehetőségek határtalanok, még ha ez sokakat zavarba is hoz vagy frusztrál. Ugyanakkor ez rávilágít arra, hogy már létezik egy punk-hardcore-konzervatív irányzat, ami azt jelenti, hogy az új ötletekhez új közönség is szükséges. A popzene világában ez talán egyszerűbben megvalósítható, de a gitárzenében, ahol a mai napig a 20-30 éves klasszikus albumokkal dolgozó előadók dominálnak, a helyzet sokkal összetettebbé válik.

A Turnstile zenéje valahol mégis visszafogott, mert nem csupán a hangzavarban gyökerezik, hanem inkább az elektronikus zene és a punk hagyományainak újjáélesztéséről szól. Az üzenet, a belső feszültségek és az a gondolat, hogy „nem kell mindennek a megszokott módon zajlania”, mind központi szerepet játszanak. Legyen szó templomi orgonáról vagy színpadon pörgő riffekről, a lényeg a kifejezés szabadsága. Talán így lehetett a megváltó, akinek az érkezését annyira elhomályosítja a félreértés, hogy a várva várt változás is elmarad.

Hozzánk legközelebb már Bécsben, a 4500 fős Gasometerben lesznek a jövő héten. A hardcore-ban a hangsúly eleve nem a zenén, hanem a közösségépítésen alapul, és úgy tűnik, ez a fajta építkezés tovább folytatódik majd a Never Enough-hal. Emiatt viszont ki kell mondani: a Turnstile Summer sem egy egynyári kalandnak ígérkezik.