Lőrinci VSC: "Monyó" még mindig küzd a mozgással, de örömmel tölti el, hogy visszavárja a címvédőt.
Hogyan áll a rehabilitációs folyamata?
- Hétfőn jutottam túl egy beavatkozáson, melynek során kivették a csavarokat a lábamból. Most körülbelül két hetet kell várnom, hogy a seb begyógyuljon és a csavarok helye összeforrjon. Azt követően kezdhetem meg a gyógytornát és lehet terhelni a lábam, mert eddig nem állhattam rá.
- Miként viseli a helyzetet?
Alapvetően, a helyzethez viszonyítva jól kezelem a dolgokat. Az elmúlt hét viszont nem volt a legjobb, mivel eredetileg július 14-én szerették volna eltávolítani a rögzítő csavarokat, de sajnos ez egy héttel későbbre tolódott.
A Lőrinci VSC labdarúgója tudja, ez nem végleges állapot
Megvan benned a gyógyuláshoz elengedhetetlen türelem?
- Ez ingadozó. Nyár lévén mehetnékem van mindenhová, de sajnos helyhez vagyok kötve. Még otthon sem tudok igazán kikapcsolódni. Akik jönnek látogatóba, megihatnak egy fröccsöt, ám nekem sem szabad, mert szúrom magam vérhígítóval. Ezzel együtt próbálok türelmes lenni, mostantól pedig a teljes felépülésre koncentrálni, mert hamarosan jöhet gyógytornára járásra, utána pedig a mielőbbi visszatérésre összpontosíthatok, hogy aztán a munkába is vissza tudjak állni.
Használ járókeretet vagy mankót a közlekedéshez?
Fekvőgipszben kényszerültem élni, de a mankóim segítségével mégis tudtam mozogni. Sajnos azonban, bármilyen helyre is szeretnék eljutni – legyen az orvosi rendelő, a posta vagy éppen egy baráti találkozó – mindig szükségem van mások támogatására. Még az étkezés is igazi kihívást jelent, hiszen hiába melegítem meg a finom falatokat, a mankóval közlekedve nem tudom az asztalhoz eljuttatni a tányért. Viszont bízom benne, hogy ez az állapot nem tart örökké; tele vagyok reménnyel, mert tudom, hogy a jövő tartogat számomra szebb napokat. Más választásom nem is nagyon van, mint hogy optimistán nézzek a holnap elé.
