Élethosszig tartó szakmai tapasztalat
Március 25. és 31. között Párizs gyönyörű Porte de Versailles-i Kiállítási Központjában került megrendezésre a hentesek világbajnoksága. Ez a rangos esemény különösen izgalmas volt, mivel Románia először indított csapatot a megmérettetésen, ahol 15 másik ország képviselői, köztük Ausztrália, Kanada, Írország, Új-Zéland, az Egyesült Államok, Anglia, Németország, Indonézia, Olaszország, Brazília, Izland, Belgium, Spanyolország, Franciaország és a Cseh Köztársaság vettek részt. A verseny szabályzata szerint a csapatok 12 főből álltak, melyek közül hatan a mesterkategóriában indultak, négyen póttagként szerepeltek, és kettőjük az ifjúsági, vagyis inasok kategóriájában is megmérettette magát.
Hosszas előválogatás után Bíró László, a Petry Bistro étterem hús- és grillmestere, valamint a Petry cég mesterszakácsa, részt vett a mészáros- és hentesmesterek párizsi világbajnokságán. Élményekkel gazdagon tért haza, és lapunknak mesélt tapasztalatairól. A hentesmester elmondta, hogy tavaly tavasszal érkezett a meghívó a Petry céghez, amelyben arra kérték őket, hogy jelöljenek ki egy képviselőt a kolozsvári Moldovan-hentesüzem által összeállított romániai válogatottba. A meghívó természetesen más, jelentős hentesüzemekhez is eljutott, így alakult ki az a bővített keret, amelyből először tavaly májusban Kolozsváron tartottak válogatót. Ezt követően a legjobbak számára Temesváron is rendeztek egy megmérettetést, amely végül megerősítette a keret összetételét. A felkészülés során a csapatot folyamatosan, havonta legalább egyszer edzették, és gyakorolták azokat a különleges fogásokat, amelyek a világverseny szabályzata szerint kötelezőek voltak. A hentesmesterek számára ez a felkészülés nemcsak szakmai kihívást jelentett, hanem egyben lehetőséget is a tudásuk csiszolására és a legjobbak közé való kerülésre.
A felhívásra reagálva, a csapat összesen 12 tagból állt össze, akik közül hatan az elit kategóriában indultak, két versenyző pedig az inasok között mérhette össze tudását. A csapatot póttagok is kiegészítették, hogy a lehető legjobban felkészülhessenek a megmérettetésre. Bíró László hangsúlyozta, hogy a verseny napjáig nem volt világos, ki képviseli az országot a "nagy csapatban". A legkiválóbbakat az otthoni gyakorlatok során választották ki, figyelembe véve a teljesítményüket és a rátermettségüket. A versenybírák nemcsak a szakmai tudást, hanem a csapat összhangját és magabiztosságát is értékelték. Emellett fontos szerepet játszott, hogy a versenyzők milyen ínycsiklandó ételeket tudtak készíteni a rendelkezésre álló húsokból: fél szarvasmarha, fél sertés, egy egész juh és négy szárnyas felhasználásával.
A versenyzők feladata az volt, hogy egy 9 méter hosszú és másfél méter széles kiállítóasztalon kreatívan elrendezzék a félkész hústermékeket, így egy tematikus kompozíciót alkotva. Minden csapat arra törekedett, hogy az általuk képviselt ország jellegzetes ízeit és kulturális elemeit emelje ki, ezzel is gazdagítva a verseny színvonalát és látványosságát.
A román csapat először a Drakula-mítoszt szerette volna megjeleníteni, de a marketinges szakértő tanácsára az országunkra jellemző sziklás, hegyes domborzati formákat alakítottak ki, háttérben egy kastéllyal, amely utalt az erdélyi legendás helyekre. Nem véletlenül, hiszen a verseny alkalom volt az adott ország gasztronómiai és turisztikai vonzerejének a népszerűsítésére.
Szerencsésnek érzem magam, hogy az első romániai válogatottban egyetlen magyar résztvevőként képviselhettem hazámat. Ezt a lehetőséget részben annak köszönhetem, hogy az otthoni gyakorlati tapasztalataim révén sikerült rekordidő alatt – mindössze három és fél óra alatt – elkészítenem az asztalt, így nélkülözhetetlenné váltam a csapat számára. Az is előnyt jelentett számomra, hogy nem csupán hentesként, hanem szakácsként is dolgozom, így a félkész ételek előkészítése nem okozott számomra különösebb nehézséget. A romániai válogatott tagjaként, valamint a Petry cég képviseletében hatalmas szakmai élményben volt részem, hiszen a világ legjobbjai között lehettünk. Bár versenyhelyzet volt, a résztvevők nem ellenfelekként, hanem kollégákként közelítettek egymáshoz. Olyan érzésem volt, mintha egy nagy család tagja lennék. Ez a tapasztalat nemcsak a csapatnak, hanem számomra is jelentős szakmai elismerést hozott, és lehetőséget biztosított arra, hogy képviseljem a több évszázados hagyományt, amelyet a marosvásárhelyi mészárosok céhe a 1300-as évektől kezdve honosított meg a városban. Bíró Lászlóként ezt az élményt a szakmámban való előrelépés szempontjából is értékesnek tartom. Meggyőződésem, hogy a megfelelő alázat és tisztelet a kollégák iránt elengedhetetlen. Fontos, hogy értékeljük a szaktudást, és támogassuk az új generációt, hogy lépjenek a nyomdokaikba. Ez volt az egyik legfontosabb tanulság, amit a párizsi versenyről hazahoztam.
Bíró László kiemelte, hogy elengedhetetlen lenne olyan szakiskolák létrehozása, ahol a világversenyeken szerzett tapasztalatok alapján képeznék a jövő szakembereit. Emellett fontos lenne a vásárlók és a gasztronómiai kultúra fejlesztése is, amelynek első lépéseként talán a fogyasztók informálása segíthetne a mészárszékekben arról, hogy milyen húsból milyen ételek készíthetők. Míg más országokban a félkész termékek népszerűsége töretlen, nálunk ezek még nem annyira elterjedtek. Pedig a jól fűszerezett, változatos ízekkel rendelkező készítmények beszerzése jelentősen megkönnyíthetné a konyhai munkát és bővíthetné a választékot is. A vendéglátóiparnak is érdemes lenne támogatnia ezeket a kezdeményezéseket - tette hozzá a mesterhentes. Elmondta, hogy a verseny március 30-án kezdődött, amikor az inasok léptek pályára, míg a mesterek vetélkedőjét március 31-én tartották, ahol eredményeket is hirdettek. A világversenyen végül az első három helyezett ország a következőképpen alakult: 1. Franciaország, 2. Németország, 3. Ausztrália. Emellett több kategóriában is külön elismeréseket osztottak ki. Díjazták a legjobb marha-, sertés-, szárnyas- és juhhúskészítményeket, valamint a legjobb kolbászokat is. Bíró László hangsúlyozta, hogy a romániai csapat számára a részvétel és a tapasztalatszerzés volt a legfontosabb nyereség, mintegy olimpiai szellemiséggel.
