Az új generációs ChatGPT most egy olyan szintre lépett, amely lehetővé tette számára, hogy sikeresen megfeleljen a Turing-teszt kihívásának.
A mesterséges intelligencia folyamatosan fejlődik, és egyre inkább emberi jelleget ölt, de eddig viszonylag egyszerű volt észlelni, ha nem egy valódi személlyel kommunikálunk. Most azonban ez a helyzet gyökeresen megváltozhat, miután a legfrissebb OpenAI modell, a GPT-4.5 sikeresen teljesítette a Turing-tesztet egy kaliforniai egyetemi kutatás keretein belül. A résztvevők 73%-a azt hitte, hogy egy élő emberrel beszélget, míg valójában az AI volt a beszélgetőpartner.
A kutatást a Kaliforniai Egyetem San Diegóban végezték, ahol a résztvevők két egymást követő beszélgetésben vettek részt: az egyikben egy valós személlyel, a másikban pedig egy chatbot modellel kommunikáltak. A feladatuk az volt, hogy megállapítsák, melyik beszélgetőtárs volt a gép. A GPT-4.5 teljesítménye nemcsak meggyőzőnek bizonyult, hanem még a valós embereket is túlszárnyalta, hiszen néhány résztvevő valódi beszélgetőtársukat mesterséges intelligenciának nézte.
A kutatók egy karaktert is írtak a modellnek, hogy még meggyőzőbb legyen. Az AI egy enyhén introvertált, kicsit esetlen, de az internet dolgaiban jártas, száraz humorú fiatalt alakított, és ez az egyszerű kerettörténet elég volt ahhoz, hogy valóban emberinek tűnjön. Ugyanez a modell azonban, miután visszatértek az "üres" alapbeállításhoz (azaz amikor már nem kapott karakterleírást vagy kontextust) már csak az emberek 36%-át tudta megtéveszteni. Ez jól mutatja: itt nem egy öntudatra ébredt elme munkájáról van szó, hanem egy rendkívül ügyes szerepjátékról.
A Turing-teszt, amelyet Alan Turing 1950-ben írt le, mindig is vitákat váltott ki: vajon tényleg intelligens-e egy gép, ha emberinek tűnik a kommunikációja? Turing maga sem mondta ki egyértelműen, hogy ez az öntudat bizonyítéka lenne, és az új eredmények is inkább azt támasztják alá, hogy a GPT-4.5 egy nagyon meggyőző utánzat, nem pedig egy gondolkodó elme. A mesterséges intelligencia nem izgul beszélgetés előtt, nem érzi jól magát, ha sikerül átvernie valakit, és nem is tudja, hogy éppen egy tesztet teljesített. Nincsenek céljai vagy érzései, csak egy valószínűségi gépezet, ami ügyesen szimulálja a természetes nyelvet, hogy az emberek kényelmesen érezzék magukat a társaságában.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hatás ne lenne érezhető. Az emberek könnyen kialakítanak érzelmi kötelékeket olyan dolgokkal, amelyek nem valóságosak. Elég csupán egy jól megformált karakter egy filmben vagy videojátékban, és máris belemerülünk az érzelmi világába. A GPT-4.5 is képes hasonló élményeket nyújtani: nem azért, mert valódi életformaként létezik, hanem mert mesterien képes megjeleníteni azt. Nem meglepő, hogy a kutatások azt mutatják, a Z generáció 25%-a már most úgy véli, hogy az AI öntudatra ébredt.
Az igazán lényeges kérdés nem csupán a modell intelligenciájában rejlik, hanem abban, hogy milyen irányba tereljük azt. Ha egy mesterséges intelligencia ekkora hatékonysággal képes elbizonytalanítani az embereket, akkor könnyen lehetőséget teremt a visszaélésekre. Gondoljunk csak bele: mi történik, ha az ügyfélszolgálati képviselő, akitől segítséget kérünk, valójában nem egy kimerült gyakornok az Egyesült Államokban, hanem egy mesterséges intelligencia, amelyet kifejezetten arra programoztak, hogy a lehető legmeggyőzőbben ösztönözzön minket előfizetési csomagok megvásárlására?
A mesterséges intelligencia mai állapotában inkább olyan, mint egy elegáns öltönybe bújt kutya, aki ügyesen két lábon jár. Látványos mutatvány, de ettől még nem válik emberré. Hiába nem képes banki hitelt igényelni, a benyomás, amit kelt, már most is jelentős hatással van az emberek technológiáról alkotott véleményére. A varázslat tehát működik, még ha tudjuk is, hogy csupán ügyes trükkökről van szó.
