Imazalil és más, betakarítás utáni kezelőszerek szerepe az élelmiszeriparban - WEBBeteg Az élelmiszeriparban a betakarítás utáni kezelőszerek, mint például az imazalil, kulcsszerepet játszanak a termények frissességének megőrzésében és a minőség fenntart

A mezőgazdasági termények, különösen a gyümölcsök és zöldségek betakarítása után számos kihívás jelentkezik, amelyek fertőzésekhez és minőségi romlásokhoz vezethetnek. A betakarítást követően alkalmazott kezelőszerek segíthetnek ezeknek a problémáknak a leküzdésében, és hozzájárulhatnak a termékek eltarthatóságának növeléséhez. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy ezeknek a szereknek az alkalmazása gyakran élelmiszer-biztonsági és egészségügyi kockázatokkal járhat.

A mezőgazdasági termést aratás, betakarítás után penészesedés, mikrobiális bomlás, fizikai sérülés és minőségromlás fenyegeti, ezért a modern agrár-élelmiszerláncban ún. a postharvest (betakarítás utáni) kezelőszereket, például fungicideket, gombaölő szereket, antivirális, antibakteriális anyagokat alkalmaznak a termék eltarthatóságának növelésére.

Az imazalil kiemelkedő népszerűségnek örvend a gombaellenes szerek között, különösen a citrusfélék héjának védelmében. Emellett több alternatív hatóanyagot is alkalmaznak a betakarítás utáni kezelés során, mint például a tiabendazol, pirimetanil, fludioxonil vagy különböző reziduális gázkezelések. Ezek a szerek széles körben használatosak különféle gyümölcsökben és zöldségekben, mint például almában, narancsban, banánban, paradicsomban és paprikában, hogy minimalizálják a romlás, penészedés és mikrobiális szennyeződés kockázatát.

Az élelmiszer-ellenőrző hatóságok rendszeres mintavételezéseket végeznek; ha a maradék szint meghaladja az engedélyezett határértéket, a termékeket kivonják a piacról vagy megsemmisítik.

Az imazalil (más néven enilconazol) egy széles spektrumú gombaölő szer (fungicid) a citrusfélék héjába való penetrációval gátolja a penészgombák (különösen Penicillium fajok; például Penicillium digitatum, Penicillium italicum) szaporodását. Használják permetezés vagy fürdetés formájában valamint héj-fumigációs vagy penetrációs kezelésekkel. A cél, hogy megakadályozzák a héjon keletkező szennyeződéseket, romló folyamatokat, így az gyümölcs hosszabb ideig értékesíthető legyen.

Az imazalil hatóanyaga részben beszivárog a gyümölcs héjába, és a maradványai a fogyasztás időpontjáig is megmaradhatnak, különösen akkor, ha a héjat nem távolítják el vagy nem mossák meg alaposan. Néhány kutatás rámutatott, hogy az imazalil nyomai a citrus alapú termékekben – mint például a frissen préselt citruslé, héjas italporok vagy citrushéjjal ízesített élelmiszerek – megnövekedett koncentrációban fordulhatnak elő, különösen, ha közvetlenül a héj felületéről oldódnak ki. Ezeknél a termékeknél különösen fontos a fokozott óvatosság, mivel a végső fogyasztási termékben a hatóanyag szintje akár magasabb is lehet, mint a nyers citrus gyümölcs héjának eredeti tartalma. Ezért javasolt az italporok, koncentrátumok vagy héjdarabokat tartalmazó termékek esetében mintavételi vizsgálatok elvégzése, hogy biztosítsuk: a maradékanyagok nem haladják meg a törvény által előírt határértékeket.

Ez is érdekelheti Mi bajunk lehet, ha penészes élelmiszert ettünk?

Az élelmiszerbiztonság szempontjából kiemelt jelentőséggel bír, hogy az élelmiszer-hatóságok meghatározzák a maximális maradékszinteket (MRL) a postharvest kezelőszerek esetében. Az imazalil például eltérő határértékekkel rendelkezik a citrusfélék héján és húsán. A héjon található maradékok szintje magasabb lehet, míg a fogyasztásra szánt rész (a gyümölcshús) esetében alacsonyabb megengedett értékek érvényesek. Európai vizsgálatok során megfigyelték, hogy a citrusfélék imazalil maradékának 90-95%-a a héjban található, míg a húsban csupán elhanyagolható mennyiségű maradék észlelhető. A pontos MRL értékek országonként változnak, de sok európai szabályozás 1-5 mg/kg közötti határértékeket engedélyez a héjon, míg a húson jóval alacsonyabb értékeket szabnak meg.

A veszélyes szint meghatározása szoros összefüggésben áll az élelmiszerekben fellelhető imazalil maradéknak a mennyiségével, valamint azzal, hogy az emberek mennyit fogyasztanak belőlük. Vegyük példának a citruslevet: ha egy liter friss citruslé 0,5 mg/kg imazalilt tartalmaz, és valaki naponta 1 kg-ot fogyaszt belőle – ami egyébként egy meglehetősen nagy mennyiség – akkor a napi imazalil bevitel 0,5 mg-ra rúg. Ez a mennyiség jellemzően alatta marad a toxikus határértéknek, ha a megengedett határértékeket betartják. Különböző laboratóriumi kutatások során kiderült, hogy a magas dózisú imazalil állatoknál máj- és vesekárosodást, reprodukciós zavarokat, valamint potenciálisan karcinogén hatásokat idézhet elő, azonban ezek a dózisok jóval magasabbak, mint amit az emberi fogyasztás általában elérhet.

Az imazalil mellett számos más fungicid és vegyszer is jelentős szerepet tölt be a betakarítás utáni tárolási folyamatokban.

Ezeket a kezelőszereket különböző gyümölcs- és zöldségtípusok esetében használják, beleértve az almát, körtét, banánt, szőlőt, paradicsomot, paprikát és bogyós gyümölcsöket. Mindig figyelembe kell venni az adott mikrobás kockázatot, valamint a tárolási körülményeket a megfelelő alkalmazás érdekében.

Fogyasztói és ipari környezetben egyaránt hasznosítható stratégiák a növényvédő szerek maradványainak minimalizálására:

Fontos megjegyezni, hogy ezek a technikák nem garantálják a molekulárisan behatolt maradékok teljes körű eltávolítását; csupán a mennyiségük részleges csökkentésére lehetnek hatékonyak.

A fogyasztók számára kiemelten fontos, hogy a feldolgozott héjas gyümölcsöket, mint például a citrusféléket és az almát, alaposan megmossák, sőt lehetőség szerint érdemes őket hámozni is. Különösen figyelmesnek kell lenniük azoknak, akik érzékeny csoportba tartoznak, mint például a gyermekek, a várandós nők vagy az immunrendszerükben gyengült egyének. Számukra javasolt, hogy óvatosan bánjanak a citruskoncentrátumokkal és a gyümölcshéjat is tartalmazó termékekkel, mint például az italporok vagy a héjdarabokat tartalmazó élelmiszerek.

A betakarítást követően alkalmazott kezelőszerek, különösen az imazalil, jelentős agronómiai előnyöket kínálnak a citrusfélék termesztésében, de a használatuk során bizonyos kockázatok is felmerülnek. Az emberi egészségre gyakorolt hatás mértéke főként a maradékanyagok bevitelének mennyiségétől, a gyümölcs héjának fogyasztásától, valamint attól függ, hogy a szabályozott határértékeket betartják-e, és a mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari gyakorlatok mennyire felelnek meg a legjobb előírásoknak. Egy jól ellenőrzött környezetben az egészségügyi kockázatok viszonylag alacsonyak, azonban a különösen érzékeny csoportok, mint például a gyermekek vagy immunhiányos egyének, valamint a héjas gyümölcsök fogyasztása esetében a veszélyek nem elhanyagolhatóak. Az új kutatások célja, hogy olyan alternatív szereket dolgozzanak ki, amelyek biológiailag lebomlanak, vagy alacsonyabb maradékot hagynak maguk után, továbbá pontosabb adatokat nyújtsanak az imazalil maradékok emberi expozíciójáról.