Itt egy egyedi átfogalmazás a megadott témáról: **Hiteles vallásosság: Sajgó Balázs atya gondolatai az évközi 6. vasárnapra - Vatican News** Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 6. vasárnapra fókuszálva mély betekintést nyújt a hit és a vallásosság v

Ha Istennek szívből átadom magam, bizalmam megerősödik, hitem egyre mélyebb gyökereket ereszt, és szeretetem folyamatosan növekszik, hiszen Ő Szentlelkével teljesen betölt. Az Ő jelenléte formálja az életemet, és ezáltal válok igazán emberré. Így már itt és most a Mennyei Ország polgárává válok, hiszen az utam a birtoklásról a valódi lét felé vezet. Amikor már nem a materiális javak megszerzése a fő cél, hanem az, hogy igazán létezzek, egyre inkább Isten képére formálódom.

Egy vallási vezető egyszer felvetette a kérdést női tanítványának, hogy miért döntött úgy, hogy éppen azt a férfit választotta eljegyzettjének, amikor semmi pozitívumot nem tudott mondani róla. A nő így felelt: "Azért választottam őt, mert gyakran üzleti úton van, így ritkán tartózkodik otthon. Így valóra válik az álmom, hogy házas lehessek anélkül, hogy egy férfi mindennapi terhét kellene magamra vállalnom."

Ezt a történetet azért szeretem felidézni, mert vallásosságomra is alkalmazható. Ha valaki vallását gyakorolja, még nem biztos, hogy boldog is. A vallás jó és biztos keretet ad arra, hogy hitemet gyakoroljam. Ha azonban nincs elég hit bennem, nincs bizalom, akkor bizony vallásosságom könnyen akadállyá válhat, hiszen arra használom azt, hogy elmeneküljek a valóságtól, mint az asszony a történetben.

Az isteni parancsok betartása lehetséges, ha igazán elkötelezem magam, ám ez önmagában nem garantálja a boldogságot.

Mi a boldogság?

Az évközi hatodik vasárnap szentírási szakaszai különleges módon vezetnek közelebb a jézusi boldogságok mély értelméhez. Máté evangélistánál Jézus nyolc boldogságot sorakoztat fel, amelyek egymásra épülve mutatják meg a lelki gazdagság útját. Ezzel szemben Lukács evangélista négy boldogságot emel ki, de figyelemfelkeltő módon négy jajkiáltással társítja őket, ezzel is hangsúlyozva a jézusi boldogság lényegét és ellentétes végletét. E szövegek tükrében mélyebb megértésre tehetünk szert, és elgondolkodhatunk azon, hogy mi is igazán boldoggá tesz minket az életben.

A nyolc vagy négy boldogság mélyebb megértése segít, hogy közelebb kerüljek Jézus lényéhez, hiszen a Krisztussal való mély kapcsolat az igazi boldogság forrása. Amikor kapcsolatban vagyok Krisztussal, egyre inkább összekapcsolódom vele, így a körülményektől függetlenül is képes vagyok boldogságra lelni. Az Atya és a Fiú Szentlelkének fénye folyamatosan átjár, és ezáltal a vallásosságom valódi és hiteles lesz, támogatva a lelki kiteljesedésemet. Ha csupán a vallási törvények mögé bújok – talán meg is tartom őket, és büszke vagyok erre –, akkor súlyos hibát követek el, mert ezzel távol kerülök a krisztusi élet szellemiségétől.

A boldogság alapja tehát a Krisztussal való élő kapcsolat. Ez a kapcsolat szegénnyé tesz, hogy ne ragaszkodjam semmihez és senkihez sem jobban, mint Krisztushoz. Birtokolhatok dolgokat, lehetnek barátaim, de nem görcsös ragaszkodással történik ez, hanem krisztusi szabadsággal. Ha eljön az idő, képes vagyok elengedni dolgokat és embereket. Ez a szegénység! - és ez a szegénység igazi boldogság, mert életem középpontjában Krisztus növekszik. "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn 3,30) - mondta Keresztelő János. Ez azt jelenti, hogy növekszik bennem az isteni Én, a maga körül forgó emberi Én (Ego) pedig egyre kisebbé válik. Akkor a vallás nem elmenekülés lesz a keresztény élettől, hanem segítség abban, hogy Krisztussal elteljek. A szegénység ez: kiüresítem magam - elengedek mindent, ami akadály, hogy igazi önmagam legyek. Ez jelenti az igazi megalázkodást, hogy így Krisztustól felmagasztaltassak.

Akkor is képes vagyok boldogságra a szomorúság közepette, mert tudom, hogy nem vagyok magányos – Ővele, Őáltala és Őbenne találom meg a létezésem értelmét. Szomorú az, aki szívét, testét, elméjét – egész valóját teljesen Istennek szenteli, mert felfedezi, hogy minden, amivel eddig próbálta kitölteni az életét, csupán átmeneti. Ez nem azt jelenti, hogy ezek ne lennének fontosak, csupán azt, hogy mulandóak!

HA a boldogságokat jól akarom érteni, egyszerűen csak Jézus életét kell szemlélnem az EVANGÉLIUMBÓL! Neki az ATYA volt mindenben a KÖZÉPPONT, NÉLKÜLE SEMMI LÉNYEGESET NEM TETT, MINDENT MEGBESZÉLT VELE. Ez a lényeg: Ővele, Őáltala és Őbenne élt. Egységben Istennel - folyamatosan ez a volt a mindennapi kenyere. Jézus szegény volt lelkében, mert teljesen Istennek tárta ki, adta át magát. És Isten betöltötte Őt magával. Enned eredménye: az Ego halála, a méltóság feladása. Ennek ellentéte az önteltség - amikor csak magamban bízom. Akkor jaj nekem, mert Isten nélkül szétesik az életem!

A boldogság kulcsa abban rejlik, hogy belássuk, nem mi vagyunk a mindenség teremtői; a létezésünk egy magasabb hatalomtól függ. E függés nem korlátoz, hanem éppen ellenkezőleg: a legnagyobb szabadságot adja meg számunkra! Amikor a legszentebb imában a Mindennapi kenyeret kérem, elsődlegesen arra kell fókuszálnom, hogy életem minden területén Isten legyen az, aki irányít. Ha ezt megvalósítom, akkor minden egyéb ajándék is elérkezik hozzám.

Ez a belső szabadság az, ami valódi boldogságot adhat az embernek. Függetlenül attól, hogy szegénységben vagy gazdagságban élünk, akár koldusként, akár királyként létezünk, a lényeg a belső állapotunkban rejlik. Minden, ami körülvesz minket, a belső világunk tükre, és ez a belső függetlenség az, ami igazán értékessé teszi az életünket. Tudom, hogy mindaz, amim van, ajándék, és ez a tudat adja meg a szabadságot és a boldogságot.

Ha Istennek szívből átadom magam, bizalmam megerősödik, hitem egyre mélyebb gyökereket ereszt, és szeretetem folyamatosan növekszik, hiszen Ő Szentlelkével teljesen betölt. Az Ő jelenléte formálja az életemet, és ezáltal válok igazán emberré. Így már itt és most a Mennyei Ország polgárává válok, hiszen az utam a birtoklásról a valódi lét felé vezet. Amikor már nem a materiális javak megszerzése a fő cél, hanem az, hogy igazán létezzek, egyre inkább Isten képére formálódom.

Ekkor válik igazán fontossá a vallásos életem, amikor a hit már nem csupán keretet ad, hanem krisztusi élettel telítődve segít eljutni a Teljességhez. Ekkor a vallásom valódi, mély hitéletként bontakozik ki, hiteles és igaz értelmet kapva.