Harminc év telt el azóta, hogy a kassai vértanúkat szentté nyilvánították.

A kivégzésükre 1619-ben került sor, és Rákóczi György nem támogatta a gyilkosságot.

Harminc évvel ezelőtt, 1995. július 2-án, Kassán II. János Pál pápa különleges esemény keretében szentté avatta a kassai vértanúkat. Ezzel a lépéssel az egyház kifejezte tiszteletét a három pap hitbeli bátorsága iránt, akik példát mutattak a vallásos elkötelezettségből és a szenvedélyes hitből.

Kassán és Szepsiben emléktáblák hirdetik a jelentős eseményeket, míg szeptemberben rendszeresen tartanak miséket, ahol az évforduló alkalmából ismételten felidézik a múlt történéseit.

A vértanúk öröksége a megbékélés, a nemzeti egység és a hit erejének szimbóluma, amely napjainkban is releváns üzenetet közvetít számunkra.

Kassán, a Fő utca 67. szám alatt található a magyar főkonzulátus homlokzata, amelyen egy bronz domborműves emléktábla díszeleg. Ezt az emléktáblát 1995. július 2-án avatták fel, hogy méltóképpen megörökítse a múlt eseményeit. Szepsiben, az oltár melletti emléktábla, amely 2019-ből származik, szintén emlékeztet a történtekre. Ugyanebben az évben Kassán arcrekonstrukciós kiállítást szerveztek, ahol a koponyaereklyék alapján a vértanúk arcvonásait rekonstruálták, ezzel új fényt vetve a történelmükre.

A 17. század elején, 1619-ben, Rákóczi György erdélyi fejedelem hadjáratot indított a Habsburgok ellen, válaszul a katolikus ellenreformáció egyre fokozódó nyomására és a protestáns közösségek üldözésére. Ekkor zajlott a 30 éves háború (1618-1648), amely egy széleskörű európai protestáns-katolikus konfliktussá nőtte ki magát. Rákóczi a protestánsok oldalán állt, és ambíciója Magyarország és Erdély egyesítése volt, amelyhez kulcsfontosságú szerepet játszott Kassa városa.

1619 szeptemberében Rákóczi György hűséges hajdúi diadalmasan bevették Kassát.

A városban maradt három katolikus pap -- Kőrösi Márk, Pongrácz István és Grodecz Menyhért -- hűek maradtak hitükhöz, és nem voltak hajlandók áttérni a kálvinizmusra.

A lelkiatyák a katolikus hívek támogatására maradtak a városban, és amikor a hajdúk elvárták tőlük a hit megtagadását, egyhangúlag visszautasították azt. 1619. szeptember 7-én kegyetlen kínzások után a hajdúk önkényesen -- Rákóczi György tudta nélkül, de az ő zászlaja alatt -- lefejezték őket. Testüket egy szennygödörbe dobták, majd pár hónappal később egy hívő asszony temette el.

A boldoggá avatási folyamat 1628-ban indult I. Pázmány Péter kezdeményezésével, és X. Piusz pápa 1905. január 15-én adott zöld utat annak, hogy a tisztelet nyilvánosan is megnyilvánulhasson. A szentté avatásra 1995. július 2-án került sor, amelyet II. János Pál pápa vezetett egy impozáns szabadtéri szentmisén Kassán, az egykori repülőtér közelében.

Több mint négy évszázad elteltével is inspiráló példaként állnak előttünk, mint a hit iránti elkötelezettség és az egyházhoz való hűség megtestesítői, még a legnehezebb időkben is.

Az esetnek ökumenikus jelentősége is van, hiszen II. János Pál pápa hangsúlyozta: minden felekezet mártírjai tiszteletet érdemelnek.

Történelmi feljegyzések alapján Rákóczi György elítélte a gyilkosságot, és a későbbiekben sem folytatta a hasonló erőszakos cselekedeteket. Valószínű, hogy politikai tévedésnek tekintette ezt a lépést, mivel ezzel a katolikus közösséget is maga ellen hangolta.

A kassai vértanúk emlékezete máig élénken él a szívünkben: három nemzet közös szentekként hirdetik a hit, az emberi méltóság és a történelmi megbékélés üzenetét, mint örök tanúi annak, hogy a múlt tanulságai hogyan formálhatják a jövőnket.