Fedezze fel újra a Hazaszótár Barlang című részét! Merüljön el a szavak világában, és tapasztalja meg a nyelv szépségét egy különleges hangzásban!

A Kossuth Rádió műsorában Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke egy különleges előadást tart, amely A valahol szabadsága - Rendhagyó hazaszótár című könyvéből inspirálódik. A jegyzetsorozat keretében a Barlang című rész a Vasárnapi újság január 5-i adásában került bemutatásra.

Gondolom, mindannyian ismerjük Platón barlanghasonlatát. De azért röviden a lényeg: Képzeljünk el embereket, akik születésüktől fogva egy barlangban élnek leláncolva, és csak a falat látják maguk előtt. Mögöttük tűz ég, és a tűz fényében tárgyakat hordoznak egy fal fölött, amiknek árnyéka a barlang falára vetül. A rabok csak ezeket az árnyékokat látják, és ezt hiszik valóságnak.

Platón arra figyelmeztet, hogy a leláncolt rabok számára nem biztos, hogy a szabadság örömét jelenti a fényre való kivezetés. Valójában lehet, hogy félve, sőt ellenségesen reagálnának a szabadulásra, mert a sötétségben megszokott világuk hirtelen megváltozna. Ráadásul, ha valaki, aki már tapasztalta a fény világát, próbálná elmesélni nekik, hogy milyen a valóság, valószínűleg nem értenék meg, sőt talán hihetetlennek tartanák a szavait. Az új tapasztalatuk olyan idegen lenne számukra, hogy még a legjobban szándékozók szavainak is nehezen tudnának hitelt adni.

Az eltelt 2500 évünk lényege éppen az, hogy folyamatosan a fény keresésére törekszünk. Ezt a vágyat nevezzük tudásszomjnak. Szeretnénk felfedezni, mi rejlik a Lét tisztásán, és megérteni, hogyan is festenek valójában a dolgok. 2025 lesz a magyar tudomány éve, hiszen idén ünnepeljük azt a különleges eseményt, amikor ifjabb Széchenyi felajánlásával megalakult a Magyar Tudós Társaság. E társaság jogutódjaként pedig a Magyar Tudományos Akadémia 200 éves jubileumát is méltatjuk.

A magyar tudomány évében a közgyűjtemények számára is új lehetőségek nyílnak. A múzeumok, könyvtárak és levéltárak mindig is a megbízható tudás őrzői voltak, és most, a dezinformáció áradatának korában, ez a szerepünk különösen fontossá vált. Az internet világában, ahol az információk sokasága gyakran ellenőrizhetetlen, a digitalizált gyűjteményeink a hitelesség biztosítékaként szolgálnak. A közgyűjteményi digitális adatvagyon egy olyan megbízható és gondosan válogatott tudásbázist kínál, amely elengedhetetlen alapot ad a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szolgáltatások fejlesztéséhez.

Csakhogy volna még itt valami, amit nekünk szem előtt kell tartanunk Platón tanítványa, Arisztotelész után. Évekkel ezelőtt a megboldogult Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia kapcsán rendezett konferencián azt merészeltem állítani, hogy nincs több magyar kulturális örökség. Egyetlen örökségünk van, amelynek ugyan különböző részeiért vagyunk felelősek a múzeumainkban, könyvtárainkban, levéltárainkban - de ha nem leszünk képesek az egészlátás logikája szerint megtervezni és végrehajtani a digitalizálási stratégiát, aminek a célja a strukturált tudásátadás, akkor kudarcot fogunk vallani. Ezzel az állásponttal nem arattam osztatlan sikert, a főigazgató kollégák között sem váltam népszerűvé a közös örökség-közös felelősség gondolatával - és csekély vigasz, hogy most pár évvel később megvonhatom a vállam: én megmondtam előre, hogy ez lesz: bár részsikerekről be tudunk számolni, de a nagy egész szempontjából kudarcot vallottunk. A digitális kulturális örökségünk ma is a szerteszét gyöngeség állapotában van.

Ezen sürgősen változtatnunk szükséges. Lehet, hogy tévedek, de konzumidiótaként és aktív kultúrafogyasztóként úgy érzem, mintha napjainkban egyre inkább a barlang mélyére süllyednénk, visszatérve a láncainkhoz. Sőt, még rá is teszünk egy lapáttal: az árnyjátékokat már nemcsak a falon, hanem képernyőkön figyeljük. Ez nem csupán költői túlzás: észrevették, hogy az augusztus 20-i tűzijátékot már a telefonunk képernyőjén keresztül élvezzük, még akkor is, ha a Duna-parton állunk?

És ez szerény véleményem szerint jóval többről szól, mint az elitista hiányérzetről. Ez az ellenirányú mozgás kiszolgáltatottá tesz bennünket. Ezért a jól végiggondolt közgyűjteményi digitalizálás gyakorlatilag a küldetésünk. A digitalizált, könnyen hozzáférhető múzeumi tudás kulcsszerepet játszhat korunk legnagyobb kihívásainak megoldásában. Csak egy akut példa, gondoljunk a klímaváltozásra: történeti gyűjteményeink értékes adatokkal szolgálhatnak a korábbi környezeti változásokról és az emberi adaptációs stratégiákról. Ez a tudás, ha megfelelően digitalizáljuk és elemezzük, segíthet a jelenkori megoldások kidolgozásában.

Ha nem a megbízható tudás fundamentumából indulunk el, mikor korunk kihívásaira keressük a válaszokat, akkor nem születhetnek értékes megoldások. A valóságtól való elszakadás következményeként akár az emberi civilizáció sorsa is megpecsételődhet.