Hálaadó istentisztelet Salánkon – egy különleges alkalom, amikor közösségünk együtt emeli fel szívét és hangját a hálaadás jegyében. A rendezvény során lehetőség nyílik arra, hogy megosszuk egymással azokat a jó dolgokat, amelyekben részesültünk, és köszö
Hálaadó istentiszteletre gyűlt össze a salánki református gyülekezet október 12-én a református templomban, hogy köszönetet mondjanak és együtt ünnepeljék az asszonykör 13. évi fennállását.
Az istentisztelet énekléssel indult, amelyet a gyülekezet énekkarának tagjai vezettek végig. Az alkalmat Balogh Attila, a gyülekezet lelkipásztora nyitotta meg egy szívélyes köszöntővel. Ezt követően Balogh Ágnes tiszteletes asszony lépett a mikrofonhoz, hogy összefoglalja az asszonykör 13 évének tapasztalatait, és kifejezze háláját a múlt évek támogató kezeiért. Szavai szerint az asszonykör, a kezdeti nehézségek után, aktívan részt vett a gyülekezet életében. Nemcsak a településen belül, hanem azon kívül is büszkén képviselte a salánki református közösséget, bármilyen rendezvényről is volt szó. Elhangzott, hogy a tagok mindig elkötelezetten álltak az aktuális ügyek mellé, mindenki a saját erejével és tehetségével járult hozzá a gyülekezet fejlődéséhez.
A rendezvényen tiszteletét tette dr. Gál Adél, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem docense, aki a település szülötte. Az esemény során a néprajzkutató legújabb könyvének, az "Elmúlik, Istenünk..." című művének bemutatóját tartotta. A kötet, amely 2025-ben kerül kiadásra, a temetkezési szokásokat és az énekdiktálás hagyományait, valamint azok kéziratos emlékeit vizsgálja az ugocsai református közösségek kontextusában, különösen Salánk településére fókuszálva. Gál Adél előadásában részletesen beszélt a helyi református gyülekezet temetkezési gyakorlatairól, valamint kiemelte az éneklési mód jelentőségét, amely még sokáig jellemezte a helyi közösséget a temetési és istentiszteleti eseményeken. A diktálás utáni éneklésről szóló gondolatai különösen figyelemre méltóak voltak, hiszen hangsúlyozta, hogy ezek a hagyományok nem csupán kulturális örökséget jelentenek, hanem a közösség identitásának fontos részét is képezik. Említést nyert az egykori temetési énektárak szerepe is, amelyek sajnálatos módon ma már nem használatosak, de több száz éves szöveganyagot őriznek, tükrözve a közösség zenei és lelki hagyományait.
Az előadás befejezése után Józan Lajos nyugalmazott lelkész lépett a mikrofonhoz, hogy megossza gondolatait. Szavaival mélyen rezonált a hallottakkal, megerősítve azok fontosságát és sürgősségét. Kiemelte, hogy a gyülekezet számára elengedhetetlen a kéziratok és a korábbi kántorok munkásságának alapos ismerete, hiszen ezek a hagyományok és tudásformák alapvetően hozzájárulnak közösségünk identitásához.
A hálaadó alkalom az énekkar szolgálatával folytatódott. Bódás János Valahol ki van jelölve a helyed... című versét Gecse Brigitta adta elő. Majd felhangzott a Lelkem, áldd az Urat kezdetű dicsőítő ének.
Az alkalom meghívott lelkipásztora Hájas-Gáspár Orsolya nevetlenfalui lelkipásztor volt. Az igehirdetésre Róth könyvének első fejezetét hozta a hívek elé, melyben a történet szerint Naomi elhatározza, hogy visszatér Betlehembe, s elindul két menyével, Rúthtal és Orpával. Orpa félúton visszafordul, de Rúth hűséges marad. A történetből ki-ki magára ismerhetett, és saját élethelyzetei elevenedtek meg. Mert a mindennapokban is néha Rúthok, néha pedig Orpák vagyunk. Azonban mérlegelni kell, mi a helyes döntés.
A hálaadó istentisztelet zárásaként Balogh Attila lelkipásztor köszönő okleveleket adott át a gyülekezet azon tagjai számára, akik aktív szerepet vállalnak a közösség életében. Az alkalom szeretetvendégséggel zárult.
A hálaadó alkalom nemcsak visszatekintés volt a múltra, hanem bizonyságtétel is arról, hogy Isten áldása minden közösségi munkát gyümölcsözővé tehet. Az asszonykör 13 éves fennállásának hálaadó alkalma méltó emlékeztetője volt annak, hogy a közösség ereje, a hit és a szeretet képes megtartani és továbbépíteni mindazt, amit Isten kegyelméből kapott a gyülekezet. A résztvevők hálával a szívükben és reménnyel tekintenek a jövő felé, bízva abban, hogy még sok áldott év vár a közösségre.
