Ha lehetőséget adunk a gyereknek, hogy ő hozza meg a döntéseit, előfordulhat, hogy téved. De mi történik ilyenkor? Semmi különös. Az élet tanulságai a hibákból is származnak, és ezek a tapasztalatok segítik őt a jövőbeli választásokban.

Az életünk során számos olyan döntéssel találkozunk, amelyek sorsfordító jelentőséggel bírnak, és amelyek irányt szabhatnak a jövőnknek. Ezek közé tartozik a pályaválasztás is, amelyet sokan kulcsfontosságú lépésként élnek meg. De vajon valóban ennyire egyszerű a helyzet? Az érettségi tényleg mindent eldönt? Amikor véglegesen egy szakma mellett tesszük le a voksunkat, valóban elvágjuk magunkat a lehetőségeinket, vagy van még mód a változtatásra? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Telekom Hello Szülő Roadshow novemberi rendezvényén. Mészégető Marcsi, a Hello Szülő platform főszerkesztője moderálásával Balatoni József, a közismert Jocó bácsi, tanár és író, Szabó Győző színművész, valamint Gajdos László, a Nyíregyházi Állatpark igazgatója osztották meg gondolataikat. A rendezvény eseményeit Mózes Zsófi foglalta össze.

Hazafelé jövünk az iskolából, és a gyerekem hirtelen rákérdez, hogy tudom-e, miért lehet az e-sport jobb, mint a hagyományos sportágak. Kicsit meglepődöm a kérdésen, és kíváncsian nézek rá. Ő pedig azonnal belemerül a magyarázatba. Szerinte az online világban mindenki egyenlő esélyekkel indul, és a teljesítmény csakis a gyakorláson múlik. Nincs szükség arra, hogy valaki magas, izmos vagy valamilyen más fizikai adottságokkal rendelkezzen ahhoz, hogy sikeres legyen, ellentétben a hagyományos sportokkal, ahol a fizikai jellemzők gyakran döntő szerepet játszanak.

Így hát elhatározta, hogy felnőtt korában e-sportolóként fogja megvalósítani álmait.

Nincs ez olyan messze az online tartalomgyártótól, amiről néhány hónappal korábban mesélt hasonló lelkesedéssel, de annál távolabb kerültünk attól, hogy paleontológus legyen - amire kisgyerekként vágyott. És így távolodunk azoktól a lehetőségektől is, amiket ma ismerünk, hiszen néhány év múlva, mire odajutunk, hogy döntenie kell, olyan szakmák közül is válogathat majd, amelyek ma még nem is léteznek.

Tiszta szívvel emlékszem arra az izgalmas napra, amikor a gimnáziumi felvételim zajlott. Tele voltam szorongással, mert mélyen legbelül tudtam, hogy a jövőm egy hajszálon múlik. Ha nem teljesítek a vártnak megfelelően, és nem érem el a szükséges ponthatárt, akkor talán véget ér a kiszemelt iskola felé vezető utam, és ezzel együtt a jövőbeli álmaim is. Szerencsére a vizsgám jól sikerült, és végül felvettek, így sosem tudtam meg, mi lett volna, ha másképp alakul. Abban azonban biztos vagyok, hogy a gyerekeknek nem lenne szabad ekkora nyomás alatt állniuk a felvételik és az érettségi során. Az ilyen típusú stressz nemcsak a tanulás örömét rontja el, hanem a fiatalok mentális egészségére is káros hatással lehet.

Jocó kiemeli: fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogy lehet rosszul is dönteni, ráadásul ma már szerencsére van lehetőség váltani, megtalálni azt az intézményt és irányt, amiben a gyerek jól érezheti magát. Mindemellett a gyerekektől sem várhatjuk el, hogy tudják, mit szeretnének csinálni négy-öt év múlva. Hiszen, ha csak az utóbbi pár évet nézzük, volt egy világjárvány, ami felforgatta az életünket, aztán egy gazdasági válság, kitört egy háború, és ott a klímaválság is - ezekből pedig a gyerekek azt érezhetik, hogy egész egyszerűen nincsenek hatással a saját életükre, ami plusz szorongást eredményez.

Nem kérdés, hogy szülőként mindannyian a legjobbat szeretnénk a gyerekünknek, azonban azt is fontos belátni, hogy ez az út nem mindig lineáris. Az est második felében a kerekasztal résztvevői erre mind kiváló példával szolgálnak: Szabó Győző nem készült színésznek, Gajdos László, bár világ életében szeretett volna egy állatkertet, végül a véletlen folytán alakult kezdett el igazgatni egyet, Balatoni Jocó pedig annak ellenére, hogy gyerekkora óta tanítani szeretne, nemrég mégis kénytelen volt otthagyni a tanári állásást.

Abban mindhárman egyetértenek, hogy a pályaválasztás legalább annyi rugalmasságot igényel, mint céltudatosságot, ráadásul van, hogy szülőként ez nehezebb.

A fiam, aki épp most készül a felvételire, nemrégiben egy bűvös kockát kapott ajándékba. Az asztalán hever, és úgy tűnik, egyáltalán nem foglalkozik vele, inkább a neten videókat néz. Később kiderült, hogy ezek a videók pontosan arról szóltak, hogyan kell kirakni a kockát – hat órán át bámulta őket! Amikor végül a kezébe vette a játékot, szinte azonnal sikerült neki kirakni.

- Osztja meg gondolatait Szabó Győző, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy elengedhetetlen, hogy teret adjunk a változásnak és a fejlődésnek.