A mentőszolgálat munkatársai mély fájdalmukkal búcsúznak Gusztitól, a hűséges szolgálati cicától, aki most már örökre elment. Az apró, de annál szeretetteljesebb lény sok szívhez eljutott, és emlékét sosem felejtjük el.

A cicát halála után az állomás kertjében temették el, ott állítottak neki emléket

A tatai mentősök mindannyian tudták, hogy Guszti nem fog megöregedni, mert a cica halálos kórt hordozott, vírusos eredetű, gyógyíthatatlan macskaleukémiája volt. Az ilyen állatok rendszerint 4-6 évig élnek. Gusztinak 5 év adatott.

Kathy Zsolt, a Blikknek nyilatkozó mentős, elárulta, hogy aligha létezett boldogabb macska a világon, mint az ő vörös kandúra. Amikor a csapat értekezletet tartott, vagy csupán beszélgettek, a macska csendesen letelepedett a középpontban, és figyelmesen hallgatta az emberek szavait. Ilyenkor gyakran az egyik kolléga ölébe telepedett, dorombolva jelezve, hogy ő is részese a társalgásnak.

Guszti egy olyan megbeszélés keretein belül csatlakozott az állományhoz, amikor mindenki a legfontosabb ügyekről diskurált. Ő, mintha csak természetes módon tette volna, egyszerűen besétált a terembe, és attól a pillanattól kezdve ott élt, mint aki mindig is ott volt. Közben persze a saját kis kalandjait is élte, bejárta a várost, de minden nap visszatért, hogy kényelmesen elnyúljon kedvenc helyein, és köszönettel fogyassza el a reggelit és vacsorát. Rendszerint többször is, mert ez a furfangos kis csibész mindig el tudta hitetni mindenkivel, hogy aznap még nem kapott semmit, így újra és újra kérte a neki járó falatokat.

Két évvel ezelőtt három hétre nyoma veszett, akkor kétségbeesve keresték a tatai mentősök égre, földre, még az interneten is segítséget kértek. Mígnem egyszer csak valaki beállított egy csontsovány vörös cicával, kedvencükre rá sem lehetett ismerni, csak az orrán lévő foltokból voltak biztosak, hogy ő tényleg Guszti. De hogy ne maradjon kétség senkiben, kimérten odasétált, ahol rendszerint etetni szokták és diszkrét nyávogással jelezte, hogy most már igazán járna neki valami harapnivaló.

Igazi csoda történt, amikor végre előkerült, és azóta egyetlen napnál tovább sem tűnt el. Nem is lett volna értelme, hiszen a mentőállomáson mindenki rajongott érte, és Guszti, mint egy igazi macska, élvezte a figyelmet, de sosem volt tolakodó. Az emberek körülrajongták, és ő ezt a szeretetet magától értetődőnek vette.

Május elején váratlanul felbukkantak a betegség első jelei. A csapat tagjai mindennap elvitték Guszti cicát az orvoshoz, hogy megkapja a szükséges infúziót. A doktor megnyugtatta az aggodalmaskodó mentősöket, hogy a kemoterápiás kezelés nem lesz indokolt. Megállapodtak abban, hogy ha a cica szenvedni kezdene, akkor eljön az idő, amikor elaltatják. Szerencsére azonban erre a kegyetlen döntésre végül nem került sor.

A kedves vörös kandúr egy szomorú reggelen halkan nyávogni kezdett, és az étvágyát is teljesen elvesztette. Délutánra már az orvoshoz kellett volna vinni, hogy megszabaduljon a szenvedéstől, de Guszti negyed óra leforgása alatt örökre elaludt. Hogy vajon születik-e utódja, az még rejtély, de az biztos, hogy a mentőcsapat nem keres új cicát a helyére. Viszont ha egy macska véletlenül mégis betévedne, aki újra rabul ejtené a szívüket, talán nem lenne szívük arra, hogy elzavarják.

A tatabányai szolgálati macska története nem egyedülálló, hiszen más közintézményekben is találkozhatunk hivatali kedvencekkel. Például a gödöllői polgármesteri hivatalban évek óta él egy különleges lakó, akit Frau Bürgermeisterin von Gödöllő néven ismernek, de a helyiek csak Bürginek becézik. Ez a hivatali macska saját Facebook-oldallal is rendelkezik, ahol rendszeresen megosztja a napjait, és legtöbbször a lustálkodásáról számol be, ami egy igazi macskás életstílus!

A Blikk híradása szerint egy színes, bolyhos házimacska fokozatosan megszerezte a hatalmat a polgármesteri hivatalban, és ügyesen belopta magát mindenki szívébe. Ma már a gödöllői kastélyba érkező turisták is időpontot foglalnak, hogy személyesen találkozhassanak e különleges kis kedvenccel a városházán.

Pedig kezdetben Gémesi György polgármester nem örült a cica felbukkanásának.

- Eleinte nem voltam biztos benne, hogyan fogadják majd a munkatársak és az ügyfelek ezt az ötletet, hiszen egy állat jelenléte az önkormányzat falai között nem mindennapi dolog. Ám a tapasztalatunk pozitívra fordult; Bürgivel kapcsolatban csak dicsérő szavakat hallottunk. Még én magam is elbűvölődtem tőle - mesélte a város vezetője.

A Fővárosi Önkormányzatnak is van saját hivatali macskája, Bucinak hívják. Pár éve rendeletet is alkotott a közgyűlés, hogy a cica jogszerűen tartózkodhasson a városháza udvarán. A jogszabály így szól pontosan:

Az örökbefogadott macska jólétének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy gondoskodjunk az állat szükségleteiről. Ez magában foglalja az etetést és itatást, a megfelelő orvosi ellátást, amelyhez tartozik az állatorvos által javasolt immunizálás és a paraziták elleni védelem. Emellett fontos, hogy a tartási hely, beleértve az alom területét, mindig tiszta legyen. Továbbá, az állattartónak figyelembe kell vennie a jogszabályokban előírt egyéb kötelezettségeit is. Mindezen feladatok ellátása a Hivatalüzemeltetési és Intézményfejlesztési Főosztály hatáskörébe tartozik.

A cica tavaly nyáron bukkant fel a Városháza passzázsnál. Oltást kapott és miután gazdáját nem találták meg, Karácsony Gergely főpolgármester bejelentette, hogy július 12-ével örökbe fogadták. Szavazás útján választották ki a cica új nevét: BuCi, vagyis Budapest Cicája lett az új neve.

A Nógrád vármegyei Diósjenőn Mártonnak hívják a hivatalban élő macskát. Nagy Anna jegyző mesélte el korábban a Blikknek a cica történetét. Az egyik kolléganő állatmentőként is dolgozott, és egyszer hívást kapott az egyik helyi családtól, hogy furcsa nyávogást hallanak. Két kismacska volt a padláson, az egyik később elpusztult, a másik pedig beköltözhetett az önkormányzathoz. Pozíciót is kapott: rágcsálóügyi főmunkatárs lett belőle, és hozzá tartoznak az egérügyek.