Ficoék távozása után megérkezett a vízözön...

A miniszterelnök legújabb javaslata, amely az önkormányzati választások elhalasztására vonatkozik, a konszolidáció érdekében történik. Az ilyen lépések azonban csak akkor lehetségesek, ha a kormány mögött megfelelő támogatottság áll, hiszen alkotmánymódosításhoz elegendő szavazatra van szükség. Máskülönben ez a demokratikus alapelvek figyelmen kívül hagyását jelenti. Az állampolgárok a választások révén fejezik ki akaratukat, és ez az a pillanat, amikor gyakorolják a hatalmukat. Ezt a jogot nem szabad semmibe venni vagy játékszerként kezelni. Főleg nem azért, hogy a miniszterelnök elkerülje a nehéz döntéseket. Mi lesz a következő lépés? Talán a parlamenti választások elhalasztása is a tervek között szerepel?

Nemcsak hogy alkotmányos többséggel nem bír, hanem attól tart, hogy ha leváltaná Kotlár kormánymegbízottat – aki így parlamenti mandátumhoz juthatna –, akkor még a jelenlegi, már így is csekély parlamenti többségét is kockára tenné. Gyakorlatilag Kotlár pozíciója kulcsfontosságú a koalíció és a kormány stabilitása szempontjából.

Ezért is képviselhet Fico olyan álláspontot, hogy csak a "holttestén át" lehet Kotlárt leváltani. Sőt, ezt így ki is merte mondani!

Nem lenne megfelelő, ha egy merényletet túlélt politikus ügyében továbbvinnénk ezt a gondolatmenetet, de fontos hangsúlyozni, hogy ez valóban élet-halál kérdése. A kormány tehát...

1. nem rendelt újabb Covid-vakcinákat,

2. sumákol a 350 000 ezer kidobott euróba kerülő akadémiai elemzés körül,

A 3. politikája nem támogatja a Szlovák Tudományos Akadémia elemzéseit, sőt, éppen ellenkezőleg, a tudományos kutatás és a tudás presztízsét is támadja, amit a tömeg hevesen bírál.

Konkrét esetben egyénileg a ráció ellenében dönteni mindenkinek szíve joga, de tömegével alapjában a tudományosság ellen fordulni, az gyakorlatilag felér egy kollektív társadalmi gyilkossággal, s egyben öngyilkossággal.

Eddig is voltak oltásellenzők, akik feleslegesen vesztették életüket, de most egy új helyzet állt elő: olyan emberek kerülhetnek veszélybe, akik készen állnak arra, hogy megvédjék magukat és felelősséget vállaljanak tetteikért. Különösen aggasztó, hogy olyanok is érintettek lehetnek, akik egyéb okokból már eleve kockázatos helyzetben vannak. Ha a vakcina hiánya miatt valaki életét veszti, vajon kinek a felelőssége fog ezután felmerülni?

Ficoé? Kotláré? A lapító egészségügyi miniszteré? A szintén lapító - de reszortja révén mégiscsak érintett - oktatási miniszteré? Az egész kormányé? (Hogy a radikalizmusa okán uniós képviselői státuszba "száműzött" Blaha ízléstelen ténykedéséről ne is szóljunk...)

Mit mondhatnék, logikailag talán azt vártuk volna, hogy az egyetemi közeg egy emberként ugorjon fel a székéről, és azonnal védelmébe vegye a SzTA-t. Ezzel szemben azonban csupán néhány tudományos intézmény állt ki a tudomány védelméért: ez szégyenteljes! Lassan, de biztosan eltűnnek majd, akár a konszolidáció mocsarában, akár a következő, elbutuló és elszegényedő világ barbársága következtében.

Ugyancsak életek semmibevétele az, amit Blanár művelt minap. Mivelhogy az energiaforrások diverzifikációjára rest Szlovákia némileg ráfizet a Barátság vezeték néhány napi kiiktatására, szóvá merte azt tenni az ukrán félnek. Hogy ne védekezzen már annyira, amikor az oroszok szétbombázzák az ukrán civileket, gyerekeket, mert az nekünk pénzkérdés, és akkor neki nem marad fagyira... (Szíjjártó ma egyébként még tovább ment: kitiltotta az ukrán drónhaderő parancsnokát, amiért védi az országát az igazságtalan öldökléstől.)

Ma - hajnalra az oroszok szétlőtték a kijevi EU-küldöttség épületét és megöltek a civilek között négy gyereket is - bezzeg ez a szuverén kormánybagázs szuverén módon kussol!

A mai döntéshozatal során az etikát, erkölcsöt és más humán értékeket sokszor háttérbe szorítják, és a kereszténység tanításaival is alig foglalkozik valaki. Az emberek egyre inkább elfordulnak ezektől az alapelvektől, mintha csak a praktikus szempontok számítanának.

Az emberi élet ilyen mértékű figyelmen kívül hagyása arra utal, hogy a dolgok már nem számítanak. A hatalom megtartásának vágya minden mást háttérbe szorít; a cél, hogy minél tovább a csúcsra jussanak, és utána jöhet akár a világvége is, hiszen ami utánuk következik, az már nem az ő gondjuk. Míg a régi mesében Noé, noha nem közbeszerzés keretében, de mégis kapott megbízást arra, hogy bárkát építsen, hogy megóvja az állatokat és a családját, ma már nem látunk ilyesmit. Ha lenne is bárka, az sem maradna meg épített formájában, hiszen a politikai elit és oligarcháik szétlopnák. Ez az új özönvíz tehát egészen más formát ölt majd.

Mielőtt azonban passzív, lusta, kényelmes és gyáva állampolgárokként, akárcsak a görögök, belevetnénk magunkat a jól megérdemelt államcsőd izgalmas kalandjába, érdemes elgondolkodnunk a következményeken.