Cseri Dávid, akit a lovak és a történelem iránti szenvedélye vezérelt Szilvásváradra, fontos szereplője az agráradatok világának. Az agráradatok nem csupán számok és statisztikák, hanem valódi kincsek, amelyek gazdálkodók, kutatók és a mezőgazdaság iránt

Az „Ezért kincs az agráradat” 51. epizódjában Heves vármegye festői tájaira látogatunk, hogy felfedezzük Cseri Dávid tevékenységét. Mint az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad igazgatója, Dávid elkötelezetten dolgozik a lipicai lófajta népszerűsítésén és sikerességén. Munkájának köszönhetően a lipicai ló nemcsak hagyományainkat, hanem a jövőnket is gazdagítja.

Az előszót Dr. Vona Viktória, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karának precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzését irányító szakember jegyzi.

Az "Ezért kincs az agráradat" cikksorozat idei évada a generációváltás kihívásaira világít rá, hangsúlyozva, hogy miként teremthetjük meg a jövő biztos alapjait a szakma hagyományainak és értékeinek, valamint a modern megközelítések harmóniájára építve. Ebben a részben bemutatunk egy fiatal óvári gazdát, aki a több évszázados lipicai tenyésztési örökséget friss, innovatív ötletekkel és naprakész tudással ötvözi, így tovább élve a múlt gazdag kultúráját.

Cseri Dávid története jól példázza, hogy a múlt értékei és a modern technológia kéz a kézben járva adnak alapot egy hiteles szakmai életútnak. Szilvásváradon, a történelmi jelentőségű ménesgazdaságban olyan friss szemlélettel végzi munkáját, amely valódi mintaként szolgálhat mindazoknak, akik a generációváltás kihívásaival szembesülnek. Egy összetartó, magas szaktudással rendelkező csapat dolgozik azon, hogy a hagyomány megmaradjon, miközben tudatosan és korszerűen alkalmazzák a 21. század eszközeit - a takarmányozási adatokat, a szaporodásbiológiai nyilvántartásokat és a tenyésztési információkat -, amelyek használata a közös szakmai munka eredménye.

Bár még fiatal, a szakmai pályafutása máris figyelemreméltó tapasztalatokkal gazdagodott. Különösen figyelemre méltó, hogy már most is kiemelkedő hangsúlyt fektet a jól képzett és elkötelezett utánpótlás nevelésére. A lovak iránti szenvedélye, a történelem iránti tisztelete és a megújulás iránti nyitottsága egyedülálló harmóniát teremt. Számára a ló, a hagyomány és az innováció nem csupán értékek, hanem egy élő híd a múlt és a jövő között – valódi inspirációt nyújtva mindannyiunk számára.

Kellemes olvasási élményeket kívánunk!

A Szigetközből származom, ahol volt szerencsém lovas családba születni, több generációra visszamenőleg mindig is voltak különböző hasznosítású lovaink, a dédszüleim kisbirtokosok voltak. Édesapám díjugratóként is versenyzett, a tenyésztésben is részt vett, a nővérem pedig lovasiskolát vezetett otthon, Győrzámolyban. Viszonylag korán, már 5 évesen önállóan lovagoltam, a vadász- és tereplovaglások után később díjugratásban, majd fogathajtásban versenyeztem.

A középiskola elvégzésekor a pályaválasztásnál egyértelmű volt, hogy Mosonmagyaróváron folytatom a tanulmányaimat, többek között azért is, hogy ne kelljen otthagynom a lovamat.

Az óvári évek alatt formálódott meg a sorsom, amely végül Szilvásváradra irányított.

A ménesigazgatói pozíció betöltése megvalósította gyermekkori álmaimat. Jelenleg egy Ménesgazdaság irányításáért vagyok felelős, ahol közel 400 csodálatos lóért és 1300 hektáron gazdálkodunk. Mindennapjaimat egy fantasztikus csapat, körülbelül 80 kollégám társaságában élem meg. A napi teendőinket az állattenyésztés sajátos ritmusai alakítják, így az év során különböző időszakokkal találkozunk. Kiemelt célunk, hogy megőrizzük a gidrán és lipicai fajták genetikai értékeit, hiszen ez a tevékenységünk alapja. Emellett fontos feladatunk a hagyományos lófajták szerepének megerősítése a modern lovaséletben és a lovassportban. Igyekszem a klasszikus méneskari rendet fenntartani, hűen a hagyományokhoz, miközben a jövő kihívásaira is figyelemmel vagyok.

Elsőként hajnalban lehetőség szerint körbejárom a létesítményeket, ha születik csikó és tehetem, ott vagyok én is, persze a beosztásomtól fogva sok irodai munkám, megbeszélésünk és utazásom van.

Azzal, hogy a díjugrató, a díjlovagló, és legfőképp a fogathajtó szakágban Európa egyik legnagyobb versenyrendezőjévé fejlődtünk, az INEOS Grenadier Szilvásváradi Lipicai Lovasközpontba évente több, mint 3000 ló érkezik közel 40 országból. Ennek szervezése és megvalósítása nagy összefogást igényel és nagy kihívás, de az elmúlt 5 év alatt kialakult egy profi csapatunk, így a kollégák segítségével szinte automatikusan működik a folyamat.

Európa lovas térképén a lovasközpont helyének megtalálása az egyik legfontosabb feladat volt számomra, amikor 2020-ban érkeztem. Ekkor már két éve működött egy olimpiai színvonalú lovasközpont, de a rangjához és lehetőségeihez mérten meglehetősen gyér programkínálattal rendelkezett, mindössze néhány lovas versenyt rendeztek. Ezen a helyzeten szerettünk volna változtatni, ezért elindítottunk egy három szakágat felölelő nemzetközi versenysorozatot, és örömmel értesülhettünk róla, hogy 40 év után sikerült megszereznünk a négyesfogathajtó világbajnokság rendezési jogát is. Emellett a programkínálatot egy sor egyéb kulturális eseménnyel gazdagítottuk: kutyakiállítások, lovasszínházi előadások, koncertek és gálák váltak rendszeres látogatható rendezvényekké, így a központunk valódi közösségi térré alakult.

Különösen büszkék vagyunk arra, hogy öt évvel ezelőtt újjáélesztettük a Honvéd huszárságot, amely lipicai lovakat állít szolgálatba. Ezzel egy időben Szilvásvárad katonai lovaskultúra központjává avanzsált, ahol nemcsak a honvéd huszárok tevékenykednek, hanem a lovas polgárőrök, rendőrök és hagyományőrző huszárok is szívesen időznek nálunk.

A versenyek számának növekedése mellett edzőtáborok és felkészülési tréningek is kiemelt szerepet kapnak Szilvásváradon. Ezen kívül edzői továbbképzéseket és szakemberképzéseket is szervezünk, hiszen számunkra nem csupán az utánpótlás, hanem a szakmai háttér fejlesztése is rendkívül fontos. A Kincsem - Nemzeti Lovas Program szinte minden elemét megvalósítjuk, így törekszünk arra, hogy a magyar lovassport szakmai központjává váljunk, fajtától és szakágtól függetlenül. Európában kevés hasonló kezdeményezés található, és jövőre várhatóan a lovastusa is gazdagítja majd a kínálatunkat.

A legnagyobb felelősségünk, hogy a lipicai ló, amely a világ egyik legrégebbi kultúrlovának számít, megtalálja méltó helyét a 21. századi lovas élet színpadán. Az eredeti tenyésztési célokhoz képest sok esetben új irányokat kell felfedeznünk. Szerencsére a lipicai már a második világháború után is sikeresen helyet kapott a feltörekvő fogatsportok világában. Azonban azóta a versenyek körülményei és követelményei is jelentősen átalakultak, így az 1970-es években a tenyésztési gyakorlatban is alkalmazkodni kellett. A korábban előnyben részesített akciós mozgású lovak helyett a térölelő mozgású egyedek kerültek a középpontba a párosítások során.

Lényeges, hogy mi nem akarunk a génmegőrzés jelszó alatt az elkényelmesedés hibájába esni. Alapcél a 8 lipicai törzs, illetve az összes kancacsalád fenntartása, de ez még kevés ahhoz, hogy eladható legyen a fajta.

A mai világban a mezőgazdaság, az utazás és a katonaság mellett a lovassportok váltak a lófajták anyagi értékének meghatározó tényezőivé. A lipicai lovak esetében ez különösen igaz, hiszen a díjlovaglás és a fogathajtás kiemelkedő szerepet játszik, ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy katonai feladatokban is aktívan részt vesznek. Az elmúlt öt év eredményei magukért beszélnek: a Szilvásváradról származó lovak átlagára több mint 400%-kal emelkedett. Ezen kívül, 2002 után, 20 év elteltével újra képviseltettük magunkat a világversenyeken, ami a munka sikerességét és a lipicai lovak nemzetközi elismertségét is tükrözi.

Növénytermesztési ágazatunk 1300 hektáros földterületen tevékenykedik, ahol közel a felét kaszálónk, míg a másik felén legelőink találhatók, emellett 150 hektáron zabot is termesztünk. Szerencsés évjáratok esetén a szálas takarmányt is magunknak állítjuk elő, míg az alomszalmát külső forrásokból szerezzük be. Az önellátás maximalizálása érdekében állattenyésztési tevékenységünket is igyekszünk modern gépesítéssel támogatni. Például a trágyázás során a hagyományos talicska használata helyett trágyaszállító konténereket alkalmazunk, amelyeket Weidemann rakodógépekkel szállítunk a trágyadombra.

Nagy előrelépés volt az épületek felújítása mellett, hogy minden takarmányunk fedett részen lehet, 3 éve és tavaly is bővültünk szénatárolókkal. A Massey Ferguson traktorok mellett 3 Grenadier terepjárót kaptunk az INEOS cégcsoporttól, valamint egy Kubota traktor is nálunk szolgál. Tervezünk egy újítást is, 20-30 hektáron őszi zab vetését. Azelőtt itt sosem volt erre példa, viszont a változó környezeti adottságok miatt érdemes lehet és szeretnénk is kipróbálni, jó termésátlagokat várunk tőle. Nemrég elkészült egy újabb jártatógépünk is, idén tavasszal pedig megnyitottuk a csikó tornapályát, ami a világháború előtt minden ménesbirtokon volt és már most látszik a jótékony hatása a fiatal állatokra.

Amikor nem áll módunkban időben vagy a kívánt minőségben előállítani a takarmányt, a helyi gazdákhoz fordulunk segítségért a feladatok ellátásában. Szükség esetén pedig tőlük vásárolunk takarmányt is.

A gazdasági célú állattartás világában a ló kiemelkedő érzékenységgel bír a takarmány minősége iránt, különösen, ha tenyészállatokról vagy versenylovakról van szó. A takarmány nem csupán a vemhesülést, hanem a versenyteljesítményt is jelentősen befolyásolja. Különös figyelmet szentelünk a szemes takarmány minőségének; a sportlovak és az anyakancák számára a zab mellett igény szerint különféle tápokat és müzliket is beszerzünk. Ezek az étrendkiegészítők gyakran egyedileg eltérnek, ezért elengedhetetlen az állatorvossal való folyamatos konzultáció a takarmányadagok összetételéről. A tenyésztési munkában a takarmány szempontjából a legnagyobb segítséget az összetétel és a minőség alapos vizsgálata nyújtja.

A takarmányozás nálunk nem csupán gépesített folyamat, hanem egy alaposan kidolgozott, kézműves megközelítést igényel. Lovászaink minden egyes bála gondos átvizsgálása elengedhetetlen, hiszen az állatok rendkívül érzékenyek. Célunk, hogy minden ló egyéni emésztési igényeit és bioritmusát figyelembe véve tápláljuk őket. Istállómestereink precíz nyilvántartást vezetnek a takarmányozási adatokról, miközben abrakmesteri feladatokat is ellátnak. Fontos megjegyezni, hogy a ménesi tartás során ezek a folyamatok eltérhetnek, így mindig az adott körülményekhez igazodunk.

Fontos előny, hogy gyanús mozgásforma, vagy pataalakulás esetén egyből röntgenezni tudunk, valamint az, hogy Dr. Szegő Zsolt állatorvos klinikája Miskolcon a rendelkezésünkre áll.

A Ménesgazdaságban nekünk is bőséges a modern eszközkínálatunk, azonban ami hiányzik, azt mások birtokolják. Közös szemléletünk alapján hiszünk abban, hogy csakis megbízható gépekkel és szakértő emberekkel tudunk hatékonyan, gyorsan és szakszerűen dolgozni. Fontos, hogy az állatorvos és a patkolókovács között szoros kapcsolat alakuljon ki, hiszen ez alapvetően hozzájárul a zökkenőmentes munkafolyamatokhoz. E körforgásban a lovászok szerepe is elengedhetetlen, hiszen ők töltik a legtöbb időt az állatok társaságában.

A mesterséges termékenyítés már közel egy évszázada jelen van a lótenyésztés világában, és most egy új korszak küszöbén állunk. Egy forradalmian új berendezés érkezik hozzánk, amely lehetővé teszi, hogy a mikroszkóp alatt sokkal részletesebb képet kapjunk a szaporítóanyag életképességéről a spermavizsgálatok során. A csikók születése szempontjából kulcsfontosságú, hogy elkerüljük a felesleges próbálkozásokat a vemhesítési folyamatban és a kiegészítő kezelésekben, hiszen idő és pénz is múlhat azon. Amennyiben egy kanca a második vagy harmadik termékenyítés után sem vemhesül, azt a legmodernebb eszközökkel további vizsgálatoknak vetjük alá. Szükség esetén a kancát az Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Tanszékének és Klinikájának üllői központjába irányítjuk, ahol mélyebb elemzéseket végeznek. A szaporodásbiológiai adatok folyamatos nyomon követése elengedhetetlen; napi szinten tisztában kell lennünk az állatok állapotával és annak változásaival. A termékenyítési folyamat során egyetlen napot sem veszíthetünk, ezért a kancák szaporodásbiológiai állapotát napi pontossággal kell monitoroznunk.

77 tenyészkancánál nem lehet fejben tartani az információkat, ehhez különböző informatikai rendszerek adnak segítséget, például az állatorvos a saját adatbázisában látja az előtörténeteket és követi nyomon a vemhesülést és a fejlődés szakaszait.

A statisztikákat a tenyésztésnél, a párosítások megálmodásánál is használjuk, egyrészt nézzük a származásokat, hogy ne legyen túlzott rokontenyésztés. Most is több 100 éves törzskönyvek és méneskönyvek vannak az asztalomon, amelyek precízen leírják az adott korban rögzített szakértői tulajdonságokat is a rokonsági kapcsolat mellett. Természetesen ezek digitalizálva is megvannak, ami nagy segítség a munkánkban.

A modern orvostudomány és a technológiai fejlődés egyik legnagyobb vívmánya az embrióátültetés, amely most már Magyarországon is elérhető az ICSI program keretein belül, így támogatva a lótenyésztés fejlődését. Tök településen végzik a petesejtleszívást, és ez a módszer számos szempontból előnyös. Különösen figyelemre méltó, hogy lehetővé teszi, hogy egy kiemelkedő teljesítményű kanca, aki például olimpiai szintű versenyeken indult, ne kelljen visszavonulnia 8-10 éves korában, amikor karrierje csúcsán áll. Később viszont a vemhesülés valószínűsége csökken, így a technológia segítségével megőrizhetjük a versenypályán való részvételét, miközben biztosítjuk a tenyésztési lehetőségeit is.

A petesejtleszívás folyamata mindössze néhány órát vesz igénybe, és ezt követően a fiatal állat máris visszatérhet a versenypályára. Ugyanakkor a csökkenő létszámú kancacsaládok esetében kulcsfontosságú, hogy egy évben egy vagy akár 10-15 utódot hoz-e világra egy anya. Az új technológia jelentős előnyöket kínál az őshonos fajták sportcélú tesztelésében is, hiszen a korábbiaknál sokkal gyorsabban fény derülhet az öröklődő tulajdonságokra.

Ez hatalmas dolog, örömmel használjuk a lehetőséget. A különböző veszélyeztetett kancacsaládokból már több fagyasztott embriót is őrzünk, az első beültetésekre a közeljövőben kerül sor. Arra törekszünk, hogy a szaporodásbiológiai vívmányok kihasználásával maximalizálni tudjuk az éves csikószaporulatot és a betegségek kiszűrését.

Az alkotás számomra egy varázslatos találkozás, ahol gyerekkori álmaim és szenvedélyeim egyesülnek. Az állatok iránti szeretetem mellett a történelem iránti vonzalom is mindig jelen volt az életemben. A lipicai fajtával való foglalkozás lehetőséget ad arra, hogy csatlakozzam egy több évszázados hagyományhoz, amely tele van értékkel és tudással. Bár számos újítást hoztunk eddig, fontos számunkra, hogy tiszteletben tartsuk példaképeink által kialakított alapelveket, és hűek maradjunk azokhoz. Örömmel tapasztalom, hogy a lovas világban ez a kettősség – a régi és az új összhangja – lehetőséget teremt arra, hogy maradandót alkothassunk. A lovakkal való kapcsolat különösen különleges, hiszen ők mindig hiteles tükörként szolgálnak számunkra. A velük való munka során leginkább azt tükrözik vissza, amit mi magunk is adunk nekik: szeretetet, gondoskodást és tiszteletet. Ez a kölcsönhatás egy mélyebb megértéshez vezet, és segít abban, hogy folyamatosan fejlődjünk mind gazdaként, mind pedig emberként.

A harmadik szál, amely összeköti a lovas generációkat és a történelem eseményeit, rendkívüli fontossággal bír. Célom, hogy a huszárság és a méneskar dicső korának szellemét képviseljem. Édesapám jó barátja és mentora, Némethy Tamás, az utolsó huszártisztjeink egyike, olyan örökséget hagyott ránk, amelyet nem szabad elfelejteni. Emellett szerencsés vagyok, hogy megismerhettem a 98 éves Hajnóczky Béla bácsit, aki a világháborús időszakból származó utolsó huszárunk. Ők mindketten életüket szentelték a lovak világának, és generációkon át örökítették meg a tudományokat és a hagyományokat. Ha ők nem lettek volna, a tudásunk megszakadt volna, és a lovas kultúra gazdagsága elveszett volna. Büszkeség tölt el, hogy tőlük tanulhattunk; most pedig rajtunk a sor, hogy továbbvigyük ezt a tudást, és folytassuk azt a munkát, amit ők elkezdtek.

A Ménesgazdaság bevételeinek jelentős része az idegenforgalmi szektorból származik, hiszen Szilvásvárad a legkedveltebb magyar úti célok között szerepel. Évente körülbelül 800 ezer látogató érkezik hozzánk, és amikor első ízben megérkeztem, úgy kalkuláltam, hogy ha csupán minden tizedik vendégnek sikerül vonzó programot kínálnunk, az már jelentős növekedést hozhat a bevételeinkben, valamint a lipicai lófajta népszerűsítésében. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ez valóban megvalósult: új múzeumok nyíltak, kereskedelmi szálláshelyeket alakítottunk ki, és bővítettük lovas szolgáltatásainkat is, beleértve a fogathajtás, lovasoktatás és a fogatos méneslátogatás programjait. A fejlesztések nemcsak a Ménesgazdaságra, hanem a környező idegenforgalomra is pozitív hatással voltak. Mivel évente 3000 ló érkezik versenyezni, mindegyikhez 3-4 kísérő is csatlakozik, akik szállást foglalnak, étkeznek és vásárolnak a régióban. Külön öröm, hogy a szolgáltatások és a lóeladások iránt egyre nagyobb nemzetközi érdeklődés mutatkozik.

A négyesfogathajtó világbajnokság megrendezése és a nemzetközi siker új kapukat nyitott nekünk a nemzetközi lovasszövetségnél, amit kihasználva a többi szakágban, díjugratásban és díjlovaglásban is szeretnénk világverseny rendezésére pályázni, illetve minél eredményesebbek lenni a fogathajtásban. Egyelőre nagy álom, de egyben cél is, hogy teljesítsük azt, amit a rokon fajtákkal, a spanyol lovakkal, az andalúzokkal napjainkban is el lehet érni, hogy 1984 után legyen ismét lipicai ló a nyári olimpiai játékokon.

A 2024-es év nagy változást hozott: az INEOS Grenadier lett főszponzorunk. Az INEOS az egyik legnagyobb vegyipari cég a világon, melynek Anglia egyik leggazdagabb embere, Sir Jim Ratcliffe a tulajdonosa. A cégcsoportjához tartozik egy autógyár is, amely az INEOS Grenadier terepjárókat készíti. Szerettek volna nyitni a lovas ágazat felé, amely potenciális vevőkört jelent nekik, így a Grenadier autókat tervező egyik osztrák főmérnök közreműködésével eljutottak hozzánk, aki történetesen jó barátunk. 2024-ben ők lettek a főszponzorai a szilvásváradi világbajnokságnak, ami jól sikerült, sok autót adtak el rajtunk keresztül, ezért következett a folytatás: decemberben kétéves szerződést kötöttünk velük. A lovasközpont névadó szponzorai lettek, valamint a sportcsapat és a ménes működését is támogatják olyan csapatok mellett, mint a labdarúgásban a Manchester United vagy a Formula-1 autóversenyben a Mercedes-AMG PETRONAS.

A lipicai ló mint zárt törzskönyvű fajta, szoros együttműködést igényel a többi tenyésztő ország szakértőivel. Ezt a kapcsolatot egy tenyészcsereprogram erősíti, amely keretében a környező országok ménesgazdaságaival közösen dolgozunk, ráadásul baráti viszonyban. A genetikai sokszínűség fenntartásához elengedhetetlen, hogy támaszkodjunk egymásra, hiszen nem szeretnénk elmélázni a történelmi lófajta tenyésztésében. A mindennapi lovaséletben kihívást jelent megtalálni a lipicai ló helyét, mivel nem rendelkezik annyi lehetőséggel, mint a félvér vagy a magyar sportlovak.

Most kezdünk egy genetikai kutatást, amelynek a témája a lipicai ló géntérképének kiegészítése, másrészt olyan allélok, génpárok vizsgálatáról szól, melyek különböző betegségekre és kívánt tulajdonságokra engednek következtetni. Ezekről szeretnénk egy gyakorlati hasznú tanulmányt készíteni. A vizsgálatokat összekötjük egy fiatal kutatókból álló csapattal, akik egy magyar fejlesztésű mozgáselemző szoftvert készítettek, amivel a lómozgásokról következtetnek anatómiai vagy képességbeli tulajdonságokra, mesterséges intelligencia segítségével.

A jövőbeni fejlődési irányaink között kiemelt szerepet kap a sportlovak teljesítményének pontos mérésére és a versenyek adatainak alapos elemzésére való fókuszálás. Ezek az információk rendkívül értékesek lehetnek a felkészülési folyamat során, hiszen segíthetnek optimalizálni a tréningeket és javítani a versenyteljesítményt.

A szakmánkban az elnőiesedés nem mindig hoz magával előnyöket. A csikóképzés terén sok esetben a női munkatársak kiválóan teljesítenek, azonban a lóképzés kezdeti szakaszában a fizikai jelenlét elengedhetetlen, ami a férfiak erejét előnyben részesíti, kiegészítve a nők türelmével. Az állattenyésztés nem éppen a legvonzóbb pálya, különösen a munkaidő rugalmas értelmezése és a hétvégi kötelezettségek miatt, ami a fiatalok szocializációját is befolyásolja. Ugyanakkor számos példa akad arra, hogy a középiskolás diákoktól egészen az egyetemi gyakornokokig sokan elkötelezettek a szakma iránt. Célunk, hogy támogassuk és megtartsuk a legtehetségesebb fiatalokat, és aktívan részt vegyünk a generációváltás folyamatában, nem csupán szavakkal, hanem tettekkel is.

Magam is fiatalnak számítok, 31 éves vagyok. A saját szerepemet illetően úgy gondolom, egy ménesigazgató általában nem tölt évtizedeket a posztján, a háború előtti aranykorban 6-7 évente cserélték a ménesparancsnokokat is, valószínűleg én sem innen megyek nyugdíjba. Viszont, ha egyszer eljön a váltás ideje, addig semmiképpen nem szeretném elhagyni az intézményt, míg az utódaimat nem nevelem ki. Vannak olyan intézmények a világon, ahol ez kötelező, ráadásul a saját tapasztalatomon látom, mennyire fontos ez. Sajnos az elődöm, Dallos Andor 2019-ben elhunyt, így nem tudta átadni az évtizedes ismereteket. Természetesen minden vezetőnek megvannak a sajátosságai, a prioritásai, de a cél ugyanaz.

Úgy vélem, hogy a hozzánk érkező ÁOTE-gyakornokok és a középiskolás versenyzők kiváló szakmai környezetben fejlődhetnek. Ha elkötelezetten folytatják pályájukat, biztosíthatjuk a jövő szakmai utánpótlását. A generációváltás elősegítése érdekében fontos, hogy bemutassuk számukra, mennyire izgalmas és vonzó lehet az állattenyésztés világa.

Minden állatfajnak megvan a szépsége, csak sokszor nem olyan jó a marketingje, ami megfogja a fiatalokat, vagy az illető nem olyan emberrel találkozott, aki rávilágítana ezekre a szépségekre. Én olyanokkal nőttem fel, akiknek ez volt az életük, így nekem is természetes volt a lovasvilág szeretete.

A napi friss szakirodalom és a szaksajtó követése a legfontosabb számomra, emellett rendszeresen időt szánok a régebbi szakirodalom átnézésére is. Meggyőződésem, hogy a korábban megjelent művek 90 százaléka ma is releváns és hasznos információkat tartalmaz.

A pihenésünket általában lovas programokkal színesítjük, hiszen a párom lovas családból származik. Ezen felül szenvedélyesen űzöm a vadászatot, és jelenleg a repülőgép-vezetést is tanulom. Egerben ráadásul élénk repülős közösség vár, ami csak még inkább felerősíti az érdeklődésemet.

Az önfejlesztéshez tartozik, hogy a tervek szerint 2025 szeptemberétől elkezdem a doktori képzést a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karon, a témám: "A méneskar visszaállításának lehetőségei és feladatai a XXI. század lótenyésztésében" lesz.

A méneskar Magyarországon egy olyan intézmény volt, mely több mint egy évszázadon át működött, és az állami ménesek irányítása az Agrárminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium közötti együttműködés keretein belül zajlott. Ez a különleges rendszer a magyar lótenyésztés nemzetközi hírnevének alapját képezte. A huszárság újjáépítése már elindult hazánkban, és a tanulmányomban arra kívánok fókuszálni, hogy milyen hatással lehet ez a magyar lótenyésztés jövőjére. E történelmi örökség újragondolásával és a modern igényekhez való igazításával világszerte páratlan lehetőségeket teremthetünk a hazai lótenyésztők számára.

Az elért sikerekben az egyik legfontosabb, hogy a sors jó emberekkel hozott össze az életem során. Volt érzékem és képességem, hogy megtaláljam azokat, akik világszinten is kiválóak, köztük van 80 éves és nálam fiatalabb szakember is, akinek szívesen meghallgatom a tanácsát. Nem lehet mindenben a legjobbnak lenni, viszont hatalmas előny, hogy olyan emberek vesznek körül, akiktől nap mint nap tanulhatok, az általuk tanácsolt és elfogadott döntéseket pedig a tapasztalatok is igazolták. Nagy megtiszteltetés, hogy a magyar csapat vezetője lehettem a világhírű versenyen Németországban, Aachenben, ami a lovasvilág Mekkája, a mérce az egész világon, ott is rengeteget tanultam a fogathajtásról és a díjlovaglásról. A versenyen kívül a gépesítésre, a talajra, a környezetre és a szervezésre is érdemes volt figyelni.

A németeken kívül nagyon jó és aktív a kapcsolat Nagy-Britannia lótenyésztőivel is, akik a 21. század minden mértékének megfelelnek, úgy, hogy eközben sok minden alapul a tradíciókra. A királyi család istállójával jó a viszonyunk, vannak Szilvásváradról származó lipicai lovaink a brit hadseregben is.

Az, hogy itt lehetek, elsősorban Mosonmagyaróvárnak köszönhetem. Az egyetemi éveim során egy különleges könyvet írtam a Szigetközről, amelynek címe: "Szórakozás és mindennapok az 1930-40-es évek Szigetközében". A 2012-es kiadás során nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a nemrégiben elhunyt Fazekas Imre, az Óvári Gazdászok Szövetségének örökös tiszteletbeli elnöke aktívan támogatta a munkámat.

Ekkor éreztem meg a bátorságot, hogy két, a lovaskultúrával foglalkozó művet is létrehozzak. 2014-ben megjelent "Erőt s Erényt! (Egy magyar huszártiszt, Pettkó-Szandtner Tibor élete és visszaemlékezései)" című könyvem, majd 2016-ban következett a harmadik kötetem, "Elfeledett Lovaslegendáink. Örkénytábortól a tengerentúlig." címmel.

Cseri Dávid művei egyedülálló tartalommal és stílusjegyekkel bírnak, amelyek mélyebb betekintést nyújtanak a mindennapi élet rejtelmeibe. Az író képes olyan karaktereket és helyzeteket teremteni, amelyek az olvasók számára azonnali érzelmi kötődést váltanak ki. Az általa megalkotott történetek nem csupán szórakoztatóak, hanem gondolatébresztőek is, hiszen a társadalmi kérdések és emberi dilemmák finoman átszövik a cselekményt. Cseri Dávid könyvei tehát nem csupán olvasmányok, hanem valódi élmények, amelyek maradandó nyomot hagynak az olvasókban.

A megjelenésem új lehetőségeket nyitott meg előttem, hiszen egyetemeken és lovas rendezvényeken osztottam meg tapasztalataimat és eszmecserét folytattam a kiadványokkal kapcsolatban. Egyik ilyen eseményen találkoztam későbbi főnökömmel, Szépe Ferenccel, aki az Agrárminisztériumban vált a vezetőmmé. Ekkor kaptam meg a lehetőséget, hogy részt vegyek az Állami Ménesek koordinálásában, ami lehetőséget teremtett a szilvásváradi Állami Ménesgazdasággal való együttműködésre is. Több mint 14 éve kezdtem el tanulmányaimat Óváron, és azóta is több olyan személlyel tartom a baráti és szakmai kapcsolatot, akikkel együtt indultunk el a pályán.

Nagyon hálás vagyok azért, amit az egyetem és az ÓGSZ adott és örülök, hogy visszaadhatom én is: része vagyunk a Mintagazdasági Hálózatnak, gyakornokokat fogadunk, bekapcsolódunk az egyetemi képzésbe óraadóként és gyakorlati helyként is, számomra kiemelten fontos az egyetem jó hírének továbbvitele.

Akikkel kapcsolatban állok, szintén a Szövetség tagjai, és a Gazdászbálokon is mindig igyekszem részt venni. Kevés olyan intézmény van, ahol az alumni élet ennyire vibráló lenne, amire igazán büszkék vagyunk. Az új vezetés érkezésével pedig az egyetem Óváron ismételten egy új virágkorát éli.

A mezőhegyesi intézmény jó pár éve másik minisztériumhoz tartozik, mi pedig a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok intézményével maradtunk az Agrárminisztérium szervezeti egységében, hasonló költségvetési formában. Szakmailag közös az irány, amiben kötelességünk segíteni egymást, ez pedig meg is valósul. Mezőhegyes a lipicainak is volt otthona, az ottani igazgatókkal és szakemberekkel jól tudunk együttműködni, részt veszünk egymás rendezvényein, a gidrán fajtával kapcsolatban pedig szorosabb szakmai kapcsolat van köztünk. Nagyon örülök, hogy a sok fejlesztésnek és a kollégák munkájának eredményeként Mezőhegyes úgy ragyog újra a régi fényében, hogy a működésében találkoznak a legmodernebb technológiák és a tradíciók.

A következő epizódban izgalmas témákkal várunk titeket! Az „Ezért kincs az agráradat” cikksorozat 52. részében ismét a generációváltás kérdéskörét vesszük górcső alá. Ezúttal egy példa segítségével mutatjuk be, hogyan fonódik össze a szántóföldi növénytermesztés és a kertészet. Ne hagyjátok ki, érdemes velünk tartani!

Szerkesztette: Csurja Zsolt, Gödöllői Agrármérnöki Kar végzett hallgatója, 2009, Óvári Precíziós Mezőgazdasági Szakmérnök szakán.

2021, harmadik csoport.