A gyerekek tudása a jelenről valóban különleges, hiszen friss szemmel és kíváncsisággal közelítik meg a világot. Az ő perspektívájukból minden egyes nap új felfedezéseket kínál, és a technológiai fejlődés, valamint a társadalmi változások hatására olyan i

A felnőtté válás útja tele van kihívásokkal és lehetőségekkel, melyek során számos képesség fejlődik és bontakozik ki. Ugyanakkor nem árt észben tartani, hogy bizonyos területeken a felnőttek nemcsak előrelépnek, hanem hátrányos helyzetbe is kerülhetnek. Az önbizalommal teli megállapításaink mögött gyakran rejtőzik az a valóság, hogy a növekvő felelősségek és elvárások mellett néha elveszíthetjük a rugalmasságunkat vagy a nyitottságunkat, ami visszafojthatja a fejlődésünket.

A felnőttek gyakran elveszítik a játék örömét, és ritkán szánnak időt arra, hogy elmélyülten figyeljenek látszólag haszontalan dolgokra. Elfeledkeznek arról, hogy az unalom elleni küzdelemhez nem mindig szükségesek kütyük; sokszor csak a fantáziájukra van szükségük, hogy újra felfedezzék a világot. A kíváncsiság, amely gyermekként természetes volt, egyre inkább háttérbe szorul, és a felnőttek gyakran előítéletekkel és prekoncepciókkal telítve szemlélik a körülöttük zajló eseményeket. Az állandó mozgás, a pörgés és a zaj, ami a gyerekek számára izgalmas, sok felnőtt számára zavaró lehet. A legnagyobb veszteség talán az, hogy sokan elfelejtenek jelen lenni a pillanatban, és így a világ csodáit is elszalasztják.

Ez olyan különös helyzeteket szül, hogy miközben a felnőttek hivatalosan irányítják a gyerekek fejlődését, gyakran nem találják meg a közös hangot. Miért is van ez? Mert a felnőttek a jövőt tervezik, mérlegelik a következményeket, és számba veszik a lehetőségeket – folyamatosan aggódva azon, hogy mi fog történni, ha... Ezzel szemben a gyerekek egyszerűen csak léteznek. Jelen vannak a pillanatban, ahol a testük és a lelkük egyesül, és teljes figyelmükkel az adott helyzetre összpontosítanak.

Csúszdázás mobillal

Sok felnőttet látok játék közben beszélgetni a gyerekkel. Például leülnek legózni, és közben kérdez: "Emlékszel, a hétvégén a mamánál voltunk, jó volt, ugye?" A gyerek jobb esetben hümmög valamit, rosszabb esetben mintha meg sem hallaná a kérdést, és persze válaszra sem méltatja a felnőttet. Mi állhat a jelenség hátterében? Ha valóban leköti valami a gyermek figyelmét, nem tud másra is koncentrálni. Hogy mi volt, vagy mi lesz? Hogy is tudna ezzel foglalkozni, hiszen éppen azzal van elfoglalva, ami éppen van. A gyermek jelen van.