"Embertömeg özönlötte el a budai Skála-parkolót Sandokan látogatásának tiszteletére" - Klasszikus szappanoperák legendái Budapesten.

Bár a szocializmus évtizedei alatt a legtöbb nyugati film vagy sorozat nem - vagy csak késve - érkezhetett meg hozzánk, a 80-as években már nemcsak a tévékben, hanem sokszor a való életben is láthatták a magyarok kedvenc szappanoperahőseiket.

Ma már szinte rutinszerűvé vált, hogy egy népszerű sorozatsztár Budapestre látogat, különösen, ha már többször is tiszteletét tette nálunk. Gondoljunk csak Gabriela Spanicra, a "Második esély", "Paula és Paulina", valamint a "Szeretni bolondulásig" című sorozatok ikonikus alakjára, aki nem egyszer járt már a magyar fővárosban. A városi legendák, amelyek az új hullámos szappanopera-szereplőkről terjednek, gyakran színesítik a híreket - például Spanicról azt pletykálták, hogy Budapestre költözik kisfiával, míg a vak Esmeralda Peñarealt megformáló Delia Fiallo esetében arról szóltak a hírek, hogy a magyarok szemműtétére gyűjtöttek. Azonban a 80-as években sokkal izgalmasabb és színesebb történetek keringtek, és valószínűleg nagyobb szenzációt jelentett, ha egy nyugati sztár átlépte a vasfüggöny határvonalát.

"Az olasz újságok "Sandokan-lázról" tudósítanak: egyre-másra hozzák Kabir Bedi fényképét, interjúkat készítenek vele. A Sandokan című film főszereplője Kabir Bedi indiai filmszínész, akinek neve anyanyelvén annyit jelent, mint "győzelemre született", e jelentésnek megfelelően meg is hódította filmjének nézőit Sandokan: mesebeli hős, csaknem kétméteres, karcsú termetű, s mint a képregények hősei, szerelme kedvéért megküzd nemcsak a leány zord családjával, hanem egy jól fejlett tigrissel is"

A magyar sajtó 1976-ban számolt be először a Sandokan-sorozatról, amely óriási népszerűségnek örvendett. Sandokant, a maláj tigrist, az indiai színész, Kabir Bedi keltette életre, akinek látogatására a premier után még nyolc évet kellett várni. 1984 nyarán aztán elérkezett a várva várt pillanat: a Skála Budapestre invitálta Kabir Bedit. Június 1-jén a budai Skála előtt több ezer rajongó gyűlt össze, hogy üdvözölje a színészt, aki egy valódi kistigrist tartott a karjában, miközben virágokat hajigált a lelkes tömegbe. "Igazán meg vagyok hatva, és mélyen hálás vagyok a meleg vendégszeretetért, amit itt tapasztaltam. Tudom, hogy sokan közülük messziről érkeztek csupán azért, hogy találkozhassanak velem. Én is távoli földről jöttem. Ez az első látogatásom Magyarországon, de ígérem, hogy nem utoljára" - mondta el a 20 ezer fős közönségnek. A sajtótájékoztatón természetesen felcsendült a Neoton Famíliától ismert Sandokan dal is, amely tovább fokozta az esemény varázsát.

A kultikus hős látogatásáról minden lap hírt adott, sőt Sandokan címmel külön magazint is megjelentettek az alkalomból. A Fim Színház Muzsika például a következőt írta:

A futball legendáját, Pelét, aki a régi világsztárok utolsó mohikánja, Richard Burtont nem övezte olyan elragadtatás és kíváncsiság a mi körünkben, mint ahogy azt a fergeteges sikert higgadtan fogadó Kabir Bedi esetében tapasztalhattuk.

A lap arról is beszámolt, hogy a színész nagyon kedves volt, másnap érdeklődött, nem lett-e valaki rosszul a Skála előtti rendezvényen, mert ha valaki kórházba került, azt szívesen meglátogatná. Árkus József a tőle megszokott humorral fogalmazott a Népszabadság hasábjain: "A mi kis országunknak ugyan már jó ideje nincs tengere, ám Sandokan jöttére megint csak lett. Embertenger lepte el a budai Skála-parkolót, ahol Bedi dedikált, és tengernyi ember hömpölygött a váci búcsún, ahol szintén megjelent a maláj tigris, és Vágó István halált megvető bátorsággal játszott vele egy röpke Fele sem igaz vetélkedőt. Óriási tömeg verődött össze a Nagykörút egyik étterme előtt is, amikor híre ment, hogy Sandokan ott ebédel. Mindenki látni akarta, hogy mit eszik a tigris."

A rajongás érthető volt: a szocializmus utolsó évében a romantikus hős figurája magával ragadta az embereket. Az emberek "a győzelem, a diadal mámoros élményét kapják a mesehőstől, hiszen azonosulnak vele, beleképzelik, beleélik magukat a helyzetébe, hol kapnának ilyen élményt a szürke mindennapoktól?" - fogalmazott Fekete Gyula 1986-ban a Népszabadságban.

Isaurával, avagy Lucélia Santosszal, a dél-amerikai szappanoperák ikonikus sztárjával 1987 telén találkozhattak a budapesti nézők, amikor a város a rekordhideg hónapokkal küzdött. Isaura az elmúlt év során hihetetlen népszerűségnek örvendett a magyar televíziózásban, köszönhetően a Rabszolgasors című brazil szappanopera 1986 szeptemberi indulásának (a sorozatot a 70-es években készítették). A sorozat iránti lelkesedés a magyar közönség körében óriási volt, és egy érdekes városi legenda is született: állítólag néhány halasi csipkegyári dolgozó hölgy pénzt ajánlott fel Isaura kiszabadítására, amiről Árkus József egy újságcikkben írt. A valóság azonban más volt; ilyen jellegű esemény nem történt meg. A pletyka viszont eljutott a színésznőhöz, aki elmosolyodott a vélt jóindulatú gesztuson. Érdekesség, hogy Detre Annamária, Isaura magyar hangja valóban kapott 300 forintot egy jótékonysági célra, de ez egy elmeszociális otthon keretein belül történt.

Ami azonban biztos, hogy azon az emlékezetes télen, amikor a sarkvidékről érkező széllökések méteres hótorlaszokat építettek, az autópályák egy hatalmas hómezővé alakultak, és az utcákon álló autók is vastag, fél méteres hótakaró alatt rejtőztek, Lucélia Santos megérkezett Budapestre négyéves kisfiával a karján. "Lucélia Santos, a Rabszolgasors női főszereplője – az Ifjúsági Rendező Iroda meghívására – januárban néhány napra fővárosunkba látogat. Rajongóinak, akik talán élőben is láthatják őt fellépése alkalmával, érdemes előre felkészülniük, hogy közelebb hozzuk a filmsorozat izgalmait és főszereplőjének személyét" – harangozta be a Szabad Föld még 1986 decemberében a színésznő várható látogatását.

Isaura gépe 1987. január 11-én landolt Budapesten. "Ha az időjárás kedvezően alakul, a közeljövőben városnézésre is ellátogat" - nyilatkozta a Népszava. A ma esti Sportcsarnokbeli koncertjén latin-amerikai stílusú showműsorra készül, és megígérte, hogy nemcsak anyanyelvén, hanem magyarul is énekelni fog. A színésznő származásáról szóló részletek a cikkben kiemelt figyelmet kaptak. Árkus József, a Népszabadságban megjelent "Befagyasztva" című írásában a budapesti dugók felett sóhajtozva így ír: "Csak azon tudok morfondírozni, mit is gondolhat rólunk, magyarokról Lucelia Santos, azaz Isaura. Valószínű, hogy soha nem látott még ennyi havat, így joggal képzelheti, hogy egy sarkköri országba érkezett."

Aggódtam Isaura miatt, hogy miként fog eljutni Kiskunhalasra a fellépésére, hiszen mi itt a buszon Budapestről Budapestre is nehezen boldogulunk. Aztán eszembe jutott, hogy nincs okom az aggodalomra, mert Lucelia Santos programjának bemutatásakor elhangzott, hogy ha szükséges, tankokkal és hókotrókkal biztosítják az utat számára. Így hát Isaura fellépésének helyszínén nem lesznek kenyérgondok, hiszen a nép annyira vágyik rá, mint egy falat friss kenyérre.

Sandokan mintájára Isaurára is lecsapott a Skála, és egy nem hivatalos reklámfilmet készített vele, amely végül arculatot adott a kampánynak.

A sportcsarnokban megrendezett koncert sokak szerint nem hozta a várt színvonalat; Fábián László Lázálom, Isaura című írásában a brazil kiejtését bírálta, amellyel magyar nótákat adott elő. De vajon mi volt a színésznő véleménye az utazás kapcsán?

"Minden meleg holmimat bedobtam a bőröndömbe, korábban kaptam egy lengyel bundát is, de még ez is kevés. Nem baj, nem fagyok meg..."

- nyilatkozott a Népsportnak, majd így folytatta: "Szeretetteljes üdvözletemet küldöm a magyar sportolóknak, és egy nagy csók mindenkinek! Lucélia Santos, azaz 'Isaura'."

Larry Hagman többször is ellátogatott Budapestre, de talán a legemlékezetesebb pillanat 1993-ból származik, amikor részt vett a Friderikusz-show-ban. A valóságban Hagman teljes ellentéte volt filmbéli karakterének, hiszen rendkívül barátságos és kedves ember hírében állt. Mégis, akárcsak Isaura, ő is nehezen tudta levetkőzni a szerepét, ami mélyen beleivódott a köztudatba. Érdekes megemlíteni, hogy Magyarországon már jóval a sorozat televíziós bemutatója előtt írtak róla; a Magyarország című lap 1981-ben Jockey Ewingot egy igazi nőfalóként állította be, akinek "mosolya félelmetes csörgőkígyót idéz".

Amikor adásba került Friderikusz esti talkshow-ja, Hagman már annyira népszerű volt itthon, hogy hatmillió néző ült le a képernyők elé, csak hogy láthassa az adásban. Bár a felvételen nem látszik, Hagman nagyon beteg volt ebben az időben: pont egy évvel ezelőtt diagnosztizáltak nála májrákot és májzsugort. A színész épp Prágából érkezett a felvételre, de csalódott volt, mert ott sem a Dallast, sem őt nem ismerték. Látogatására a koronát a Mol reklámfilmje tette fel, amelyben az olajmágnásnak egészen Magyarországig kellett utaznia, hogy minőségi motorolajat találjon - a reklámra egyébként Bobby Ewing, azaz az őt megformázó Patrick Duffy válaszolt 2023-ban egyenesen a Mol-toronyból. A sztori szerint Bobby nem hittel el Jockey állítását, miszerint a magyar olaj kiváló, de most a saját szemével győződik meg róla Budapesten, a térség legnagyobb olajvállalatánál.

Larry Hagman utoljára 2002 őszén látogatott el hozzánk, a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-játéka alkalmából, miután ő maga is májátültetésen esett át súlyos alkoholizmusa miatt.