Egy teljes kontinens gazdasági stabilitása kerülhet veszélybe, ha ez a növény a klímaváltozás következtében eltűnik.

A múlt hónapban a Christian Aid egy aggasztó jelentést tett közzé, amely a banántermelés jövőjét érintő komoly kihívásokat vázol fel. A keresztény szervezet által megrendelt tudományos kutatás eredményei szerint a banántermesztésre szánt területek 60 százaléka a következő 50 év során képtelenné válik a fontos gyümölcs termesztésére. Ez a jelenség különösen súlyosan érintheti azokat az országokat, amelyek gazdasági ereje nagymértékben támaszkodik a banántermelésre, és komoly következményeket vonhat maga után a helyi közösségek számára.

A kutatók szerint a banán a 15 és 35 Celsius-fok közötti hőmérsékletet képes elviselni. Az emberi tevékenység okozta klímaváltozás hatására azonban rengeteg trópusi terület túl forróvá válhat a növénynek, emellett a kártevők és az extrém időjárási jelenségek is egyre komolyabban fenyegetik.

A banán amellett, hogy sok ország számára kulcsfontosságú exportcikk, mintegy 400 millió ember fő tápláléka is. Így a teremelés visszaesése nem csak a gazdaságban fejtheti ki pusztító hatását, de élelmezési-válságot is előidézhet. A leginkább kitett helyek közé tartoznak a közép- és dél-amerikai kisországok, amelyek pénzügyi stabilitása nagyban függ az iparágtól.

A kutatás megállapításai szerint Costa Rica és Guatemala áll a legnagyobb veszélyben a klímaváltozás következményeivel szemben. Ezek a viszonylag kicsi közép-amerikai országok a világ harmadik és negyedik legnagyobb banántermelői, ami jelentős gazdasági szerepet játszik az országok életében. Guatemalában a banán nem csupán a legfőbb exportcikk, hanem a helyi táplálkozás alapvető elemét is képezi, különösen a vidéki, alacsony jövedelmű közösségek számára. A banánra való erős gazdasági támaszkodás a kutatás szerint fokozza a válság kockázatát, és a klímaváltozás már most is érezteti hatásait a termelők mindennapi életében.

Costa Ricában, ahol 5,1 millió ember él, több mint 100 ezer család megélhetése közvetlenül a banánipar alakulásától függ. Ez a gyönyörű ország, amely a kontinens hídjaként is ismert, már most is komoly kihívásokkal néz szembe a gazdálkodók körében. A Corbana, a banántermelők érdekeit képviselő lobbicsoport, arra figyelmeztet, hogy a szektor jelenlegi gyakorlatával, amely környezetszennyező módszereket alkalmaz, valójában saját jövőjét sodorja veszélybe. A klímaváltozás következtében csökkenő terméshozamok ellensúlyozása érdekében tett lépések nemcsak fenntarthatatlanok, hanem hosszú távon a termelők és a környezet számára is káros következményekkel járhatnak.

Például a műtrágya felelőtlen és a növényvédőszerek túlzott használatával, amely - a szervezet szerint - hosszútávon csak még tovább szennyezi a földet. Az ENSZ jelentése szerint Costa Rica használja a legtöbb mezőgazdasági vegyszert. A lobbicsoport szerint ebből az ördögi körből az egyetlen kivezető út, ha a gazdák átállnak fenntarthatóbb termelési módokra, de ehhez nyilván több pénzre lenne szükség.

A jelentés megerősíti a Costa Rica-i banánlobbi azon nézetét, hogy a banánipar jelentős mértékben hozzájárul a környezetszennyezéshez, így aktívan részt vesz saját jövőjének rombolásában. A Christian Aid által készített tanulmány figyelmezteti a kormányokat és az iparági szereplőket, hogy sürgősen csökkenteni kell a mezőgazdasági vegyszerek használatát, és alapvetően át kell alakítani a termelési folyamatokat, hogy azok fenntarthatóbbá váljanak.

A tanulmány egy lehetséges megoldásként arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogyasztók és az importőrök a "fair trade" (méltányos kereskedelemből származó) banánokat részesítsék előnyben a nagyméretű, kizsákmányoló és környezetszennyező multinacionális cégek termékeivel szemben. Ezek a drágább banánok lehetőséget teremtenek a termelők számára, hogy igazságosabb kompenzációt kapjanak munkájukért. Továbbá javasolják, hogy a fogyasztók fontolják meg a biotermesztésű banánok választását is, mivel ez hozzájárulhat az agrokémiai szerek használatának csökkentéséhez, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a környezetszennyezéshez és az ökoszisztémák károsodásához.

A jelentés rávilágít arra, hogy a banántermelők egy sor kiszámíthatatlan kihívással néznek szembe. Az időjárás szélsőséges változásaival, mint például a magas hőmérsékletek, áradások és hurrikánok, továbbá a kártevők és betegségek fokozódó jelenlétével kell megküzdeniük. Mindezek mellett az emelkedő termelési költségek csak tovább súlyosbítják a helyzetüket, hiszen sokuk megélhetése már eddig is nagyon törékeny volt. A jelentés hangsúlyozza, hogy a tisztességes árak hiányában a termelők nem lesznek képesek biztosítani a mindennapi szükségleteiket.

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a banániparban dolgozó munkásoknak egyre nehezebb és elviselhetetlenebb időjárási körülményekkel kell szembenézniük. A szakma kockázatai drámaian megnövekednek az extrém hőség és a szélsőséges időjárási jelenségek, mint például áradások, hirtelen lezúduló hatalmas viharok és futótüzek következtében - számolt be az El País.

A mai banánfajták nem hasonlíthatók az 1950-es években kapható példányokhoz. A régi, híres "Gros Michel" banánt szinte teljes mértékben kiirtotta egy gombás betegség, amelynek terjedését az okozta, hogy a növények genetikailag nagyon homogének voltak; gyakorlatilag azonos klónokat termesztettek Latin-Amerika szerte. Ezzel a helyzettel kihasználva, a piacon megjelent egy újabb fajt, a Cavendish, amely ma is elérhető a boltok polcain. Azonban ez a banán is hasonlóan érzékeny a betegségekre, mint elődje, így a jövője is kérdéses.

Az eredeti banán eltűnése szinte apokaliptikus következményekkel járt Közép- és Dél-Amerika egyes részein. Számtalan ember megélhetése vált bizonytalanná a váltás időszakában. A helyzet azonban nem csupán gazdasági válságot hozott magával; politikai következményei is drámaiak voltak. A rivalizáló amerikai banánkartellek olyan mértékű politikai befolyásra tettek szert, ami messze túlmutatott a gazdasági érdekeiken, felforgatva ezzel a közép-amerikai országok politikai táját.

Hondurasban (állítólag) és az említett Guatemalában (bizonyítottan) még puccsokat is szponzoráltak, hogy saját piacukat agresszívan megőrizzék, de más országokban is beleszóltak a politika alakulásába, és rendszerint közreműködtek egy olyan társadalmi rend fenntartásában, amelyből csak a banáncégek, és az adott latin-amerikai ország elitje profitált - ezekre szoktunk banánköztársaságokként hivatkozni.

A sárgahéjú gyümölcs története olyan fejezetekkel van tele, amelyek véres, brutális és megdöbbentő eseményeket idéznek fel. Képzeljük el például, hogy 1954-ben egy banánmonopólium, az Egyesült Államok szövetségeseként, puccsot szervezett Guatemalában, ahol a demokratikus reformok éppen kezdték megváltoztatni a politikai tájat. Az elnök, aki a földreform révén a gazdasági egyenlőtlenségeket próbálta csökkenteni, a United Fruit Company piaci érdekeit fenyegette. Dwight D. Eisenhower elnök, akit az akkori vezérigazgatójuk meggyőzött arról, hogy Guatemala a kommunizmus felé sodródik, végül a puccs támogatása mellett döntött. Ezt követően az országot egészen az 1990-es évekig olyan diktatúrák irányították, amelyek az amerikai kormány segítségét élvezték, ezzel is aláásva a demokratikus törekvéseket.