Defláció Japánban: Elérkezett a végső fordulat? - Economania blog A japán gazdaság hosszú évek óta küzd a deflációval, amely nem csupán az árak csökkenését, hanem a gazdasági növekedés lassulását is magával hozta. Az elmúlt időszakban azonban új jelek mu
Japán inflációval való "barátságtalan" kapcsolata a kilencvenes évek elejére vezethető vissza. Ekkorra már megkezdődtek azok a folyamatok, amelyek következményeként az ország hosszú éveken át deflációval és rendkívül alacsony inflációval küzdött. A koronavírus-járvány utáni időszakban azonban az importárak emelkedése és a gyenge jen okozta költségsokk következtében az infláció az elmúlt három évben a Bank of Japan (BoJ) által kitűzött kétszázalékos célérték fölé emelkedett. Míg a legtöbb jegybankot ez aggodalommal töltené el, Japán esetében inkább reménysugárként értékelik ezt a helyzetet, mivel lehetőséget ad arra, hogy az ország végleg búcsút intsen évtizedek óta tartó dezinflációs periódusának. Most azonban a legfontosabb kérdés, hogy a három év alatt tapasztalt kedvező tendenciák alapján biztosan kijelenthető-e, hogy ez a változás tartósnak bizonyul.
Egyedi monetáris politikai helyzet
Ez a különleges inflációs helyzet azt jelzi, hogy Japán olyan monetáris politikai kihívásokkal néz szembe, amelyek jelentősen eltérnek a többi fejlett gazdaság helyzetétől. Míg más központi bankok aktívan emelték a kamatlábakat az árszint túllépésének megfékezése érdekében, a Japán Központi Bank (BoJ) csak 2024 elején kezdett el kamatemelésbe, és ezt is rendkívül óvatosan tette: az év végéig -0,1%-ról 0,25%-ra emelte a kamatot. Ez a konzervatív megközelítés annak a stratégiának az eredménye, amely a költségsokkra építve kívánja elindítani az ár-bér spirált, remélve, hogy a külső költségnyomás által generált inflációt egy belső kereslet vezérelte inflációvá alakíthatja.
A defláció, mint társadalmi norma
Ahhoz, hogy mélyebb rálátásunk legyen Japán gazdasági helyzetére, érdemes visszatekinteni a deflációs időszak kezdetére és annak mögöttes okaira. Az 1990-es évek elején az eszközár-buborék kipukkanása súlyos következményekkel járt, amelynek hatására a vállalatok kénytelenek voltak elvégezni a fájdalmas mérlegkiigazítást. Ezzel párhuzamosan a pénzügyi rendszer fundamentumai is meginogtak. A cégek hatalmas többletkapacitással, túlmunkával és adóssággal néztek szembe, ami jelentősen megnehezítette az alkalmazkodást a globalizáció által hozott új kihívásokhoz. A vállalatok óvatosabbá váltak, és a korábbinál jóval kevesebb befektetésre vállalkoztak Japánon belül. Ennek következményeként a tőkefelhalmozás üteme csökkent, a termelékenység növekedése pedig lelassult, ami végső soron a potenciális növekedési ütem csökkenéséhez vezetett. Ebben a gazdasági környezetben a természetes kamatláb Japánban korábban és gyorsabban csökkent, mint a többi fejlett országban. Ezt a folyamatot tovább súlyosbította Japán elöregedő és csökkenő népessége is, amely hozzájárult a gazdasági stagnáláshoz.
Az inflációs várakozások elemzése Japánban két figyelemre méltó jellegzetességre világított rá. Először is, ezek a várakozások szoros kapcsolatban állnak a gazdasági növekedéssel és az ezzel kapcsolatos előrejelzésekkel. Másodszor, a közép- és hosszútávú inflációs várakozások nem a jövőbeli eseményekre építenek, hanem inkább az adaptív megközelítést követik, ami azt jelenti, hogy a múlt inflációs adatait veszik alapul. Ez a jelenség kedvezőtlen a jegybank számára, mivel azt jelzi, hogy ezek a várakozások nincsenek megfelelően megerősítve, és a reálgazdasági folyamatok hatására folyamatosan változnak. A 1990-es években az infláció üteme csökkent, majd '98-tól Japán egy hosszú deflációs periódusba lépett, ahol az átlagos éves infláció -0,3 százalékot mutatott, egészen 2013-ig, amikor is a mennyiségi lazító intézkedések életbe léptek.
Ennek az időszaknak az elnyúlásához az ország társadalmi hagyományai is nagyban hozzájárultak. Ezek között az egyik legfontosabb, hogy konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen kereslethiányos gazdasági helyzetben is mindenképpen fenntartják a foglalkoztatást. Így a vállalatok a munkaerő csökkentése helyett a béreket csökkentették, amit a munkavállalók kénytelenek voltak elfogadni cserébe azért, hogy megtarthassák munkahelyeiket. Ez természetesen az inflációra és az inflációs várakozásokra "végzetes" hatással volt. Az enyhe, de hosszan tartó defláció a gazdasági szereplőkben azt a hitet alakította ki, hogy a mai árak és bérek holnap is ugyanazok lesznek. Felmérések pedig azt mutatták, hogy a cégek tartózkodtak attól, hogy bármilyen költségnövekedést áthárítsanak a fogyasztókra, mert féltek attól, hogy csorbul a jóhírük. Japánban tehát a defláció nem csak egy gazdasági jelenség volt, hanem társadalmi normává is vált.
Ilyen körülmények között a BoJ hagyományos monetáris politikai eszközökkel képtelen volt megfordítani ezt a folyamatot, hiszen a kamatok nulla alsó korlátja megkötötte a kezét. Ebben változást csak a 2013-ban bevezetett minőségi és mennyiségi lazítás és a 2016-tól alkalmazott hozamgörbekontroll hozott némi változást. Azonban ezekkel az eszközökkel sem sikerült a defláció társadalmi beágyazódásától megszabadítani az országot: noha technikai értelemben a defláció megszűnt, 2013 és 2020 között az átlagos éves infláció csak 0,5 százalékot ért el. A koronavírus utáni költségsokk volt tehát az, amelynek sikerült ezt a rossz folyamatot megtörnie: a vállalatoknak nem volt más választásuk, mint áthárítani a megnövekedett költségeket a fogyasztókra, megtörve ezáltal az áremelés tabuját.
Biztató inflációs trendek
A BoJ óvatos kamatemelési stratégiája a történelmi és társadalmi körülmények következménye. Az utóbbi három év inflációs és bérváltozási tendenciái azonban számos okból bizakodásra adnak alapot. Az árnövekedések gyakorisága – vagyis azoknak a termékeknek az aránya, amelyek ára emelkedik – visszatért a '90-es évek eleji szinthez. Az elmúlt év során a teljes munkaidős dolgozók nominális alapbére körülbelül 3%-kal nőtt, és az elemzők a márciusi éves bértárgyalások (shunto, azaz "tavaszi küzdelem") után körülbelül 5%-os béremelést várnak a következő évre. Emellett a szolgáltatások termelői árai is emelkedtek, amelyek általában megbízható előrejelzői a szélesebb körű szolgáltatásárak alakulásának. Ezen folyamatok fényében a BoJ januárban újabb kamatemelést végrehajtott, és úgy véli, hogy közel jár a fenntartható és stabil infláció eléréséhez.
Természetesen, az előre haladás során számos kihívással nézünk szembe. Egy túlzottan agresszív kamatemelési ciklus következtében a jen hamarabb erősödhet, mint azt várnánk, miközben a japán gazdaság növekedése gyengélkedik, és Kína olcsó exportja is problémát jelenthet. Ezek a tényezők mind veszélyeztethetik a feléledő inflációs várakozásokat, ezért a Bank of Japan valószínűleg a fokozatos kamatemelési stratégiáját fogja követni. Évtizedek óta most először adódik valós lehetőség arra, hogy Japán véglegesen megszabaduljon a deflációs normától.
