Christina Applegate: Már nem vagyok az a személy, aki régen voltam.

Christina Applegate szinte azóta a reflektorfényben áll, hogy megszületett, ám az utóbbi időben sajnos nem a filmszerepeivel, hanem inkább a betegségeivel kapcsolatos hírek töltik meg a médiát. A legutóbbi események között szerepel, hogy mit posztolt Trump győzelme után, ami tovább fokozza a figyelmet az életére. Most, 53 évesen, Applegate bátorsága különösen figyelemre méltó; nyíltan és őszintén beszél arról, milyen nehézségekkel kell megküzdenie a szklerózis multiplexszel. Az ő története nem csupán inspiráló, hanem fontos figyelemfelhívás is a betegségre és a vele járó kihívásokra. Both Gabi írása.

Nancy Priddy szappanoperákban játszott, és már akkor is a kamerák elé vitte lányát, Christina Applegate-et, amikor a kislány mindössze három hónapos volt. Az apja egy lemezkiadó vezetője volt, tehát beleszületett a show-biznisz világába. Már 15 éves kora előtt sok-sok reklámban és kisebb filmszerepben feltűnt gyerekszínészként.

Ezt követően a kultikus "Egy rém rendes család" sorozatban Kelly Bundy megformálójaként volt látható tíz éven át, összesen 259 epizódon keresztül, Amerika és a világ más tájain is. Ennek következtében sokáig ragaszkodott hozzá a "buta szőke" jelző, pedig számos más szerepében világosan bizonyította, hogy jóval több rejlik benne, mint amit a szappanopera készítői megmutattak a közönségnek ebben a hosszúra nyúlt sorozatban.

Játszott például a Tim Burton által rendezett Támad a Mars!-ban, ebben Jack Nicholson és Pierce Brosnan voltak partnerei, és a netflixes Halott vagy (Dead to Me) című sorozatban is zseniálisan hozta Jen Harding figuráját. Az Emmy-díját se felejtsük el, amit a Jóbarátok epizódszereplőjeként kapott Amy Green karakterének megformálásáért.

A Pussycat Dolls együttes egyik alapító tagja volt a 90-es évek közepén. Applegate azonban viszonylag rövid ideig volt része ennek a provokatív lánycsapatnak, de az biztos, hogy lenyűgöző tánctudása és zenei tehetsége már akkor is feltűnt.

Mostanában sajnos nem a szerepeitől hangos a sajtó, de már a betegsége előtt is rendesen megcibálta az élet.

Anyja túlélt egy mellrákot, és 2008-ban Applegate is átesett egy nehéz operáción. Egy ideig titkolta, de később mégis beállt a mellrák ellen küzdő aktivisták sorába, hiszen pontosan tisztában volt vele, mennyi szenvedéssel jár egy ilyen procedúra. A Right Action for Women szervezet egyik alapítója lett, amely MRI-vizsgálatot és mammográfiai szűréseket kínál a rászoruló nők számára.

2009-ben az amerikai People magazin a világ legszebb emberének választotta. Egy évvel korábban műtötték. És négy évvel azelőtt vált el bántalmazó férjétől, a szintén színész Johnathon Schaechtől. Szóval ekkorra már túl volt két nagyon súlyos megrázkódtatáson.

Vajon mit érzett belül, miközben a külső szemlélőknek úgy tűnt, ragyog?

Martyn LeNoble holland zenész lett a második férje, majd 2011-ben megszületett egyetlen gyerekük, Sadie Grace LeNoble, és kis szünet után Applegate újra belevetette magát a munkába.

A Halott című sorozat harmadik évadának forgatása során, 2021-ben egyértelművé vált, hogy a főszereplő körül valami furcsa dolog zajlik.

A rejtélyes zsibbadások, a szédülés, a memóriaproblémák és az állandó, kipihenhetetlen fáradtság mind-mind részei voltak annak a nehéz időszaknak, ami Selma Blair életét jellemezte. Az egyébként mindig energikus és rendkívül mozgékony színésznő hosszú negyven éven át szenvedett a félreértett tünetektől, amelyeket sokáig nem tudtak pontosan diagnosztizálni (erről Filákovity Radojka is írt). Végül azonban kiderült, hogy a háttérben a szklerózis multiplex áll, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. Én is írtam egy cikket Selma ötvenedik születésnapjára, hogy megemlékezzek a küzdelmeiről és a bátorságáról.

Selma azonnal felismerte a saját tapasztalataihoz olyannyira hasonló tüneteket, és immár a célzott vizsgálatokkal hamar kiderült, hogy Christinát is ez a betegség támadta meg.

Akkor posztolta Applegate a Twitteren a következő szöveget:

Kedves Barátaim! Néhány hónappal ezelőtt megkaptam a diagnózist, hogy MS-sel élek. Ez egy különös és kihívásokkal teli utazás számomra. Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akik szintén hasonló nehézségekkel küzdenek, és ez rengeteget jelent nekem. Az út, amin járok, nem könnyű, de együtt erősebbek vagyunk.

A forgatás egy időre megszakadt, ám Applegate, bár jelentős átalakuláson ment keresztül, végül befejezte a sorozatot. Ezzel a lépéssel végleg elhagyta a filmes világot, mivel már nem volt képes önállóan közlekedni.

Filákovity Radojka alaposan megvizsgálta a Vanity Fairben publikált, szívszorító interjút, ahol a színésznő olyan intim részleteket osztott meg, mint például, hogy néha még a melltartóját is nehezen tudja bekapcsolni, és előfordul, hogy akár egy órába is telik, mire sikerül felállnia a vécéről.

Azt sem titkolja, hogy előfordult olyan időszak is az életében, amikor nem tudta visszatartani a vizeletét, ezért pelenkázásra szorult.

Amikor a hírességek sétányán végre megkapta a saját csillagát, már csak botra támaszkodva tudott járni. Az esemény körül fotósok hada várakozott, és ő nem titkolta érzéseit: a körmére ragasztott betűkkel üzengetett, amely így szólt: "FU MS" - azaz "F*ck you, multiple sclerosis!" - ezzel is kifejezve harcát a súlyos betegséggel szemben.

A betegséggel gyakran együtt jár a depresszió is, hiszen ennek a szeszélyes autoimmun állapotnak a progresszív folyamatai oly nehezen kiszámíthatók, hogy az ember elveszíti a kontrollt az élete fölött. Kiszolgáltatottá válik testileg, megszűnik a szabadsága, és marja magát belülről, hogy miért nem vette észre korábban a teste jelzéseit.

Most sokszor már a puszta létezés is elképesztő fájdalmakkal jár számára. Fekszik az ágyban, és üvölt a fájdalomtól meg az izomgörcsöktől.

Applegate számára rendkívül megterhelő, hogy teste drasztikusan átalakult. A mozgásképtelenség következtében izmai gyors ütemben gyengültek, ami miatt a súlya is jelentősen megnövekedett. Jelenleg körülbelül húsz kilóval nehezebb, mint korábban, ami tovább fokozza a már eleve korlátozott mozgási lehetőségeit.

A dühét természetesen a közélet sem csillapítja, hiszen nemrég, Trump megválasztásakor ezt osztotta meg az X-en:

"Miért van szükség erre? Kérlek, magyarázzátok el nekem! A gyerekem szívből zokog, mert attól fél, hogy elvehetik a nők jogait. Ha nem osztod a véleményemet, kérlek, távozz el!"

Természetesen, sokféle reakciót kapott emiatt, és időnként belemerült a felesleges vitákba is. Utólag aztán bocsánatot kért, mert olyan szavakat használt, amelyek nem igazán illenek a személyiségéhez. (Csak zárójelben jegyzem meg, de megértem, hogy ennyire kiborult... és azt is nagyra értékelem benne, hogy volt bátorsága bocsánatot kérni.)

Elég nehéz ezek után boldog születésnapot kívánni neki, mert azt hiszem, akkor lenne igazán boldog, ha újra leszaladhatna a lépcsőn, vagy nem kellene például segítséget kérnie a vécéhasználatkor, de ilyesmit mégsem kívánhatunk egy születésnapra.

Én mégis megteszem, boldog születésnapot kívánok neki, magunknak pedig azt, hogy ha lehet, értékeljük az életünkben azokat az egyszerűnek tűnő dolgokat is, amiknek a fontosságát csak akkor érezzük igazán, amikor már elveszítettük őket.