A Blackbriar új albuma, "A Thousand Little Deaths" (2025), egy sötét és érzelmekkel teli utazás, amely mélyen belemerül az élet fájdalmaiba és örömeibe. A zenekar egyedi hangzásával és lenyűgöző lírájával képes megragadni a hallgatókat, miközben a dallamo
A holland Blackbriar nagyon különleges helyet foglal el a metal zene pódiumán, Zora Cockék ugyanis olyannyira egyedi keretek között dolgoznak, hogy keresve sem találni hasonló alakulatot.
A sötét és misztikus hangzású alternatív-gótikus rockot képviselő együttes legújabb alkotása, a A Thousand Little Deaths, mostantól elérhető a rajongók számára. A lemez ismét bővelkedik mitológiai utalásokban, ahogyan azt már a korábbi munkáiknál is megszokhattuk. Zora tehetséges dalszerzői vénája ezúttal is magával ragadó, és a dalokat egy varázslatosan baljós zenei háttér kíséri, amely tökéletesen kiegészíti a szövegek mélységét és sötétségét.
A lemezt nyitó Bluebeard's Chamber egy rejtett erő hatásait idézi meg, miközben Aurora (Csipkerózsika) történetének bonyodalmait is belefonja a rokkával. A dal Pandora olthatatlan kíváncsiságát is tükrözi, amikor kinyitotta a szelencét, és ezzel megnyitotta a gonoszságok áradatát a világ számára. Mindezek mellett az énekesnő sajátos perspektíváját is megismerhetjük, amely színesíti a szöveget és gazdagítja a hallgató élményét.
A The Catastrophe That Is Us és az A Last Sign Of Bliss párosa valódi erővel bír a maga keretein belül, míg a Green Light Across The Bay vitathatatlanul a lemez egyik csúcspontja. Ebben a dalban a melankólia, a dallamosság és a súlyos hangulat harmonikusan osztozik a figyelem középpontjában.
Valójában a lemeznek egyetlen gyenge pillanata sincs, hiszen már a tempóval kísérletező The Hermit And The Lover is világossá teszi, hogy a zenekar egy kicsit a súlyosabb, nyersebb hangzás felé tendál. Míg a két évvel ezelőtti albumuk (A Dark Euphony) sem volt gyenge, most mégis úgy tűnik, hogy az A Thousand Little Deaths a legmeghatározóbb és legkiforrottabb munkájuk.
A zenekar zenei világa igazán lenyűgöző, hiszen a dalaik többsége az elmúlás, a halál és a különféle veszteségek témáit járja körül. Mégis, minden egyes számukban fellelhető egyfajta reménysugár, ami megakadályozza, hogy a legkísértetiesebb dallamok is nyomasztóvá váljanak. Ezt a különleges kettősséget bámulom, hiszen mesterien bánnak az ellentétes motívumokkal és a metaforikus elemekkel. Ráadásul mindezek mellett a zenekar mindig megőrzi titokzatosságát, ami csak még vonzóbbá teszi őket.
