Birodalmak határvonalán: Egyedi történetek a hatalmak árnyékában

Legyen harmónia! A lelkek mélyén is. Olyan béke, amely mentes a gyilkos szenvedélyektől, a sötét szándékoktól és a kirekesztő gondolatoktól.

Kibicsaklott optimizmussal szemlélem a hadvezéri indulatoktól fűtött birodalomvezérek fosztogató-osztogató találkozójának értékeléseit. Tudjuk, ebben a helyzetben nincs jó megoldás. Az agresszort senki nem fogja visszapofozni medvebarlangjába. Nincs miért ujjongani. A Trump-Putyin-pókerjátszma még nem ért véget, miközben a mi zsetonjaink már rég elgurultak. Most pedig azt kérik tőlünk, hogy a jövőnket is zálogosítsuk el a fegyverkezési hajszában, mert mi kellene megvédjük a telhetetlen étvágyú oroszoktól nemcsak Ukrajnát, hanem a nyugati civilizációt is. Az Ovális Irodában pöffeszkedő nagyúr csicskáztatva osztogatta az észt az európai állam- és kormányfőknek. Ne essünk tévedésbe: az amerikai elnök nem békepárti. Egyszerűen csak hatalompárti. Ezért tud szót érteni a hasonszőrű orosz birodalmi vezérrel. Bezzeg a francia elnök már nem olyan bizakodó. Szerinte Putyin nem akar békét, csak saját túlélése érdekében taktikázik. Időt akar nyerni, hogy háborús veszteségeit kiheverje. - Oroszország számunkra tartósan destabilizációs erő és potenciális fenyegetés - nyilatkozta a sajtónak Macron. Bizonyíték rá, hogy ez az ország a költségvetésének negyven százalékát fegyverkezésre költi. Ennek ellensúlyozására a franciák a britekkel összehangoltan növelni akarják a nukleáris elrettentő erejüket. Már megint az atomfegyverek egyensúlypolitikája jelentené a békét? Mint a hidegháború idején.

Az alaszkai csúcstalálkozón, miközben a CCCP (Szovjetunió) nosztalgikus pólójába bújt orosz külügyminiszter hazai tévékamerák előtt azt hangoztatta, hogy Oroszország sohasem vágyott területek megszerzésére, a Fehér Házban egy másik valóság bontakozott ki. Az ukrán elnöknek és a világ vezetőinek bemutatott térképen világosan látszottak azok a piros területek, amelyeket az oroszok már elfoglaltak vagy éppen bekebelezési szándékkal szemeltek ki. A befolyási övezetek újrafelosztása megkezdődött. Ez a helyzet kísértetiesen emlékeztet Sztálin nyolcvan évvel ezelőtti manővereire, amikor Jaltában az amerikai és brit vezetőket manipulálva olyan megállapodásra jutott, amely kelet-európai népek sorsát törte ketté hosszú évtizedekre. Az ideológiai gyarmatosítás kegyetlen eszközeivel próbálta megerősíteni uralmát a megszállt országokban. Úgy tűnik, hogy a mai helyzetben sem veszik figyelembe a mi akaratunkat. A birodalmi vezetők gúnyosan fittyet hánynak a nemzetközi jogra, a háborús bűnökre, és az elhurcolt gyermekek sorsára. A nagypolitika újra csak a maffiaháborúra emlékeztet, ahol a védelmi "pénzt" mi, állampolgárok fizetjük, miközben a béke Nobel-díjak osztogatásáról álmodozunk, csakhogy véget érjen végre ez a véres konfliktus. Ez az alaszkai (n)Yalta egyik keserű tanulsága.