Benedek Elek emlékére Ma, amikor a múlt kincseire emlékezünk, Benedek Elek alakja ragyogó csillagként világít a magyar irodalom egén. Mesemondó mester, aki szavakkal varázsolta el a gyerekek és felnőttek szívét, a népmese kincseit gyűjtötte és adta át ne
Ebben az évben különös figyelemmel emlékezünk meg az írói életműről, aki nem csupán országgyűlési képviselőként, hanem "a nagy mesemondóként" is ismert, és aki a magyar gyermekirodalom egyik alapító atyja volt. Ő volt a Cimbora ifjúsági lap szerkesztője, valamint az Ezüst és Arany mesekönyv szerzője, aki verseivel elvarázsolta a fiatal olvasókat. Érdemes kezekbe venni Bardócz Orsolya "Kisbaconi versek" című kötetét (Művelődés, Kolozsvár, 2007), amelyben Elek apó egyszerű, mégis mélyen megindító versei találhatók. Ezek a versek a szülőfalu, a család és a gyermekek világát idézik meg, miközben a vér szerinti és fogadott unokák iránti szeretet is átjárja őket. A kötet struktúrája is tükrözi ezt: először az "Apró versek", "Az első lépés", "Egy pohár tejecske" című fejezetek következnek, majd pedig emlékkönyvbe illő sorok következnek, amelyekben emberek, állatok, valamint a fecske, bagoly, vereb, nyuszi, róka, mackó és sas egyaránt főszereplőkké válnak. A szülőknek szóló köszöntő sorokat követően a szavalnivalók sorakoznak, hiszen a világot felfedező kisgyerekeket az első lépések után, az oviban és iskolában csengő-bongó versikék vezetik az anyanyelv csodálatos világában. A "Szeresd a fát" intő szavai, a "Jó egészség kis kátéja" tanácsai, a "Munka után" imádságos hangulata, a "Cseng a kasza, peng a sarló" rímei, valamint a "Reggeli" és "esti imák" kérései és a "Versek a hónapokról" mind gazdagítják ezt a színes és tartalmas gyűjteményt.
Íme, bemutatjuk a Kisbaconi versek sorozatát, kezdve azzal, amely a Kisbaconi temető csendjében született, áldást hozó és nyugalmat sugalló sorokkal:
A szülőfalu iránti mély érzések és a honvágy kifejezése érdekében a költő szavai életre kelnek: „Kisfalumtól búcsút vettem, és néma csend ül kis falumon.” Az ünnepekre való visszaemlékezés, mint a Virágvasárnap, Húsvéti ének, Piros pünkösd napja és Karácsony hete, mind-mind a gyökereinkhez való ragaszkodást tükrözik. A Mezei élet versei a mindennapi küzdelmek és az értékteremtő munka szépségét hirdetik. A „Vén templom” költeményben így olvashatunk: „Öreg volt, vén volt, szürke volt, de szép.” A fák ültetésének örömét a „Szép kerek almafa,” „Vén fa árnyékában,” és a „Búcsú egy vén vadkörtefától” című versek fejezik ki. A Kisbaconból Pest felé tartó vonaton utazva, Elek apó hangján szól a gyermekek iránti szeretet: ha kinéz az „alföldi rónaságba,” a „gyönyörű havas világ” látványában kisdiákokat fedez fel, akiket szívesen üdvözölne, akár meg is állítaná a vonatot, hogy diákként köszöntse őket. Miért teszi ezt? Talán azért, hogy meséi és gyerekeknek szóló történetei mellé verseivel is tanítsa és oktassa őket. Ilyen például „A magyar nép története,” „1848,” „Huszár János,” „Az aradi tizenhárom,” és „Emlékversek a kisbaconi iskolás gyermekeknek” című költeményei. Ezeket a verseket kis munkatársainak írta, akik a cserebogarak ellen folytatott küzdelemben segítettek Elek apónak, és az író egy-egy névre szóló emlékverssel és könyvvel ajándékozta meg őket.
Ugyancsak oktatni, nevelni akarja Elek apó unokáit a Ne bántsd a madarat!, a Szép kerek almafa, a Becsüld a népet! című verseivel.
Köszönjük a kolozsvári Báthori István Líceum diákjainak a gyönyörű rajzait, amelyek a versekhez illő, kitűnő illusztrációk, ötletesek, a gyerekek fantáziájáról s nem utolsósorban rajztehetségükről árulkodnak. Köszönjük Bardócz Orsolyának, hogy szorgosan gyűjtögette s most egy kötetbe a legszebb költeményeket összeválogatta. S természetesen Elek apónak, aki maga vallotta:
E jövő generációk képviseletében, akik felfedezik ezeket a vers-gyümölcsöket, a mai és a korábbi diákok nevében is köszönetet mondunk Elek apónak. Emlékezzünk rá méltó módon, és ajánljuk figyelmükbe versesköteteit és mesegyűjteményeit!
