Ez az új Stephen King-film teljesen megviselt minket, minden egyes könnycseppünket kihozta a felszínre.

Már elkezdődött a Hogyan tudnék élni nélküled? folytatásának forgatása, és az első információk is napvilágot láttak! A történet továbbra is mély érzelmekkel és váratlan fordulatokkal várja a nézőket. Az új részekben még inkább kibővítik a karakterek hátterét, és felfedezhetjük, hogyan birkóznak meg a múltjukkal és a jövőjük kihívásaival. Izgalmas új szereplők is csatlakoznak a csapathoz, akik új dinamizmust hoznak a sztoriba. A rajongók már alig várják, hogy újra átélhessék a megszokott drámát és szenvedélyt!

Amikor éppen, hogy kilábaltunk egy világjárványból, ráadásul az egyre inkább erőre kapó mesterséges intelligencia, a globális felmelegedés, inflációk, kapitalizmus és egymást követő háborúk árnyékában vagyunk kénytelenek élni, óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy itt a világvége. Vagy legalábbis a küszöbön áll.

Ugyanaz a szorongató érzés kavarog a Chuck élete (The Life of Chuck) című új Stephen King-film szereplőiben, amikor a világ körülöttük darabjaira hullik: Los Angelesben földrengés rázza meg a várost, Ázsiában özönvíz pusztít, míg Németországot egy váratlan vulkánkitörés következtében láva árasztja el. A néző joggal gondolhatja, hogy ennél már nem is lehetne borzalmasabb, de a film bevezetőjében még az internet is eltűnik. Egy különösen tragikomikus jelenetben David Dastmalchian karaktere, akit a Suicide Squadból ismerhetünk, szomorkodik amiatt, hogy így már senki sem nézhet pornográf tartalmakat. Ilyen fokú kegyetlenségnek vajon tényleg van határa?

Bár a Chuck élete című sorozat eleinte posztapokaliptikus dramedyként mutatkozik be, valójában messze áll ettől a kategóriától. A történet középpontjában Marty (Chiwetel Ejiofor), a globális széthullás okait kutató középiskolai tanár áll, aki szokatlan jelekre figyel fel. Először óriásplakátokon, majd a kertvárosi házak ablakain tűnik fel Charles Krantz arca, a következő üzenettel: "Köszönjük, Chuck! 39 REMEK ÉV." Ez a felirat arra utal, hogy az amúgy könyvelőként dolgozó férfi közel négy évtized után végre nyugdíjba vonul. Azonban a dolog furcsasága abban rejlik, hogy a plakáton látható Tom Hiddleston által megformált Chuck nem tűnik úgy, mint aki ennyi időt eltöltött volna a számológépek társaságában.

Az első felvonás (ami valójában a harmadik), igazából a haldokló Chuck fejében játszódik, s ahogy összeomlik a világ, és elsötétül minden, az apokalipszissel párhuzamosan leheli ki a lelkét a kórházi ágyában fekvő főszereplő. Harmadik felvonás igazából, mert ez a Stephen King-adaptáció a Benjamin Button különös életéhez hasonlóan visszafelé halad a sztoriban, a végétől kezdjük, és úgy haladunk az egyre fiatalabb, végül gyerek Chuckig, és tudjuk meg, mi mozgat egy ilyen embert... akit látszólag a számok éltetnek, de valójában sokkal inspiráltabb, művészlelkű egyénről van szó.

a mély érzelmeket és feszültséget egyaránt magában foglaló alkotást hozott létre. A film során a családi sebek feltárása mellett olyan kérdéseket is boncolgat, mint a személyes identitás és a bátorság hiánya. Flanagan mesterien képes összekapcsolni a horror elemeit a pszichológiai drámával, így a nézők nem csupán a borzongás élményében részesülnek, hanem egyúttal egy mélyebb, introspektív utazásra is invitálja őket. Az író-rendező eddigi munkásságának szellemiségét megőrizve, most egy újabb lenyűgöző adaptációt készített, amelyben a félelem nem csupán a láthatatlan szörnyekből fakad, hanem a saját elfojtott érzéseinkkel való szembenézésből is.

Épp ellenkezőleg, egy szellemházas mellékszálat leszámítva a Chuck élete valójában egy nagyon életigenlő, optimista, már-már feelgood alkotás, ami nyilvánvalóan akkor lubickol a leglátványosabban a nézői szórakoztatás habjai között, amikor visszaváltunk a főhős gyerekkorára. Itt egyszerűen elragadó, hogy Benjamin Pajak alakításában a 11 éves Chuck miként ismerkedik meg a zenés filmek világával a nagymamájának (Mia Sara) hála. Valamint a fiú nagypapája, Mark Hamill alakításában olyan mély gondolatokat ültet el a srác fejében, amelyek egészen 39 éves korában bekövetkező haláláig magukkal kísérik Chuckot. Na, és jobb esetben minket, nézőket is.

Ez a film többször is szívszorító élményeket kínál, és Tom Hiddleston tehetségét sem lehet figyelmen kívül hagyni; minden energiáját beleadja a szerepébe. Az öltönyös karakter, aki hirtelen táncra perdül az utcán, elsőre meglepő, de ahogy Chuck története fokozatosan kibontakozik előttünk, úgy válik egyre inspirálóbbá a könyvelő különleges oldala. A Stephen King adaptáció megtekintése során bőven szükség lesz a zsebkendőre, hiszen Chuck élete legalább olyan érzelmesre sikeredett, mint olyan klasszikusok, mint A remény rabjai, a Halálsoron vagy az Állj mellém!.

A zenék különösen intenzívek, és egy ilyen musicalbe hajló dráma esetében elengedhetetlen, hogy a zenei aláfestés hibátlanul működjön. A "Chuck élete" ebből a szempontból igazán figyelemre méltó, és bár a keretes szerkezet és a meta történetmesélés az elején kissé távolságtartó lehet, Mike Flanagan bátorsága mint filmkészítő lehetőséget ad számunkra, hogy egy izgalmas kihívás elé nézzünk.

A Chuck életét olyan érzés az elején nézni, mintha egy puzzle-t rakna össze az ember, de az élmény, és a katartikus befejezés miatt megéri, hogy egy kicsit ügyeskedjünk. Az elhangzott bölcsességek megfontolandóak, és ha odafigyelünk rá, akkor az üzenete velünk is marad. Igaz, hogy Stephen King mindössze annyit mond, hogy éljünk a mának, és fogadjuk el a saját értékeinket, na meg azt, hogy egy külön-külön univerzum szunnyad mindannyiunkban, de mindezt olyan hatásosan teszi, hogy meg kell emelnem a szerző előtt a nemlétező kalapomat. És persze Mike Flanagan előtt is egyszerre, aki a rövidke könyvecskét ilyen ügyesen dramatizálta.

Ismételten meg kell osztanom a véleményemet: a forgalmazók igazán szégyelljék magukat, hogy a mozivásznon nem mutatják be a Chuck élete című filmet. Kérdem én, vajon azt hiszik-e, hogy a magyar filmrajongók annyira naivak, hogy nem képesek értékelni egy ilyen különleges fantasy adaptációt? De őszintén szólva, már nem is érdekel a válasz. Miután a 28 évvel később készült verziót cenzúrázták, azt gondoltam, hogy nem lehet mélyebbre süllyedni, de úgy tűnik, mindig van még lefelé.

Ha valaki keres egy igazán értékes, mélyreható és érzelmekkel teli Stephen King-adaptációt, akkor jó hírrel szolgálhatok: a Chuck életére mindhárom jelző maximálisan érvényes. A film már elérhető a video-on-demand platformokon, de a streamelésre még várni kell néhány hónapot, ha egyáltalán megjelenik.