Az erős nők valójában a legsebezhetőbbek.

Korábban említetted, hogy ez a díj igazán különleges jelentőséggel bír számodra.

Az az összetettség, ami a színjátszás világában rejlik, lenyűgöző! Az, hogy az ember közvetlen környezete, a szakma szélesebb köre és a közönség is egyaránt elismeri a munkámat, igazán felemelő érzés. Különösen megható, hogy a Jászai Mari Színház társulata értékeli a jelenlétemet, és már többször is felterjesztett a díjra. Ez számomra hatalmas megtiszteltetés! A színészi pályafutásomban külön öröm, hogy a tágabb szakma úgy ítélte meg, hogy két másik kiváló kollégámmal együtt, 31 jelölt közül én is lehetőséget kapok a közönség előtt való megmérettetésre. Erre igazán nem számítottam, hiszen kis társulatban dolgozunk, ahol a légkör családias, és a kollégáimmal szoros baráti kapcsolatokat ápolok. A figyelem és a támogatás számomra természetes, hiszen mindig igyekszem az arany középutat képviselni a konfliktusokban, és hangsúlyozni az asszertív kommunikáció fontosságát. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy azok, akik a legnehezebb napjaimat is látták, úgy döntöttek, hogy jelölnek erre a különleges elismerésre.

A családom körében te vagy az a különleges gyümölcs, ami eltér a megszokott fától; senki más nem járta be a művészetek ösvényét, míg te, kamaszként, határozottan kijelentetted, hogy a színpad lesz az otthonod. Bármilyen akadály is tornyosult eléd, soha nem engedted, hogy elbizonytalanítson. Az álmaidért való küzdelem nem csupán cél, hanem életstílus számodra.

Tiszaújváros szívében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nőttem fel, ahol a szülői ház melege és a gyermekkori álmok formálták a jövőmet. Apukám mérnök volt, aki a kreativitásával mindig lenyűgözött, édesanyám pedig a könyvelői precizitás mellett a színház és a versek iránti szenvedélyével tűnt ki. Sajnos, mindketten hiányoznak, de az emlékeik örökre velem maradnak. Apukám intarziákat készített és pálcikákkal képeket égetett, míg édesanyám a színház világában keresett inspirációt. Gyerekként hiperaktív voltam, ezért sporttagozatos iskolába íratott a családom. A sport sokat tanított nekem: a csapatmunka fontosságát és azt, hogy soha nem szabad feladni. A családi kirándulások során, amelyeket a színházlátogatások keretében tettünk, gyakran jártunk a környező városok - Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Eger - teátrumaiba. Ezek az élmények varázslatos hatással voltak rám, és egy különösen emlékezetes alkalom után határozottan kijelentettem, hogy színésznő leszek. Most, amikor a színpadra lépek, mindig azt az érzést szeretném átadni, amit én is kaptam: a megmagyarázhatatlan energiát és a többletet, ami felemel. A bátorság, ami ahhoz kellett, hogy végigvigyem az álmomat, talán a szüleimtől örököltem. Az ő támogatásuk nélkül nem tudom, hogyan tudtam volna ezt megvalósítani.

Nem meglepő számomra az a hozzáállás, hogy „bocsánat, hogy megérintek egy kilincset”, ahogyan elindultál.

Az első színművészetis felvételimnél csoda, hogy pár percig bent lehettem, annyira szégyenlős voltam. Ám valahogy mégis maradt bennem bátorság, hogy tanodákba jelentkezzek, és egyszerre több helyen is igent mondtak. A Gór Nagy Mária Színitanoda mellett döntöttem, de még egyszer próbálkoztam a színművel, viszont akkor veszítettem el édesapámat, és nem volt kérdés, hogy a jövőben dolgoznom kell. Nem engedhettük meg magunknak anyagilag, hogy csak a tanulás töltse ki a

mindennapjaimat. Fel sem merült bennem, hogy ne magam gondoskodjam arról, ami addig kvázi a fenekem alá volt téve. Viszont nem bántam meg, jóllehet sokáig éreztem a klasszikus egyetemi oktatás hiányát, ez azonban egyfajta frusztráció volt csupán bennem, mintsem valós hátrány. Sőt! A Fiatalok Színházában léptem először a deszkákra, majd éppen Győrbe szerződtem volna, amikor Szurdi Miklós megkapta a székesfehérvári színház igazgatói posztját, és rám is számított. Így tíz évig játszottam a Vörösmarty Színházban, most pedig 13 éve a Jászai Mari Színház tagja vagyok. Szerencsésnek érzem magamat, mert az évek során számtalan csodálatos szereppel kínáltak meg és úgy érzem, ezekből lehetett a legjobban tanulni, fejlődni, ami egyébiránt egy véget nem érő folyamat.

Tíz éven át játszottad a Hairt, ráadásul felváltva Jeannie és Sheila szerepét.

Még másodéves tanodásként indultam el ezen az úton, és a mai napig emlékszem minden egyes részletére. Az utolsó előadásunk búcsúja különösen emlékezetes volt, hiszen ötezer fős stadionban játszottuk, és éppen Jeannie-t alakítottam, aki két hónapos terhes. Érdekes, hogy ekkor én is ugyanennyi ideje vártam a második gyermekemet. Az első komoly színházi szerepem a Szeget szeggel Izabellájában volt, ahol, bár nem buktam meg, a 23 éves korom miatt még nem rendelkeztem a szükséges tapasztalattal. A Koldusopera Polly karakterében viszont Jani Gabi csodálatos korrepetitorának köszönhetően sikerült végre túllépnem az énekléssel kapcsolatos hosszú éveken át tartó görcsömet. A Testőr különösen emlékezetes számomra, hiszen három különböző színházban is bemutattuk. Igazán lenyűgöző darab! Pályafutásom során számos olyan produkcióban szerepeltem, amelyek nemcsak sikereket hoztak, hanem a fejlődésemet is elősegítették. Az utóbbi időben egyre inkább gonoszabb karakterekkel találkozom, ami különösen kedvemre való, hiszen lehetőséget ad arra, hogy kifejezzem azokat az érzéseket, amelyek időnként felhalmozódnak bennem. Igyekszem úgy élni a világban, hogy ne ártsak másoknak, de az emberi érzelmek széles spektrumát mindannyian magunkban hordozzuk. Rendkívül boldoggá tesz, hogy ezeket az érzelmeket a színpadon is megélhetem. Ilyen volt például Merteuilné a Veszedelmes viszonyokban, vagy Adél Az üvegcipőben. Az utóbbi egy erős karakter, tele mély érzelmekkel, ami igazi csemege egy színész számára. Koromnál fogva most már ezek a karakterek keresnek meg, és sosem volt igazán konkrét szerepálmom. Jelenleg sincs olyan szerep, amiről azt érezném, hogy bárcsak elém kerülne. Próbálom komolyan venni a pályámat, de közben igyekszem nem túlzottan komolyan venni önmagamat.

Kik szerepeltek legfontosabb kísérőkként a pályád során?

Zsurzs Kati, akivel a tanár-diák kapcsolatunk kezdetben anya-gyerek dinamikára épült, mára már baráti viszonnyá fejlődött, és ez a kötelék a mai napig erős. Örömmel idézem fel azt a felejthetetlen pillanatot, amikor Barta Mária mindössze két centire az orromtól kiabált a karakteremmel kapcsolatban. Ő volt az, aki észrevette, hogy van egy határ, amit nem tudok átlépni önmagamban, de neki sikerült áttörnie ezt a falat. Ezért mindig hálás leszek neki! Szurdi Miklós is kulcsszereplője volt az életemnek, nemcsak a nagyszerű szerepek miatt, amelyeket tőle kaptam, hanem azért is, mert szülői aggodalommal vett körül. Egri Mártival is szoros barátságot ápolok; ő rengeteget segített szakmai fejlődésemben, és az élethez való pozitív hozzáállása számomra igazi példa. Rajtuk kívül sok más ember is formálta az életemet, és lehetetlen lenne mindannyiukat megemlíteni, de mindannyian fontos részei a történetemnek.

Azért a szép, szelíd, mosolygós nő mögött hihetetlen erőt érzek.

Most éppen a legmélyebb érzéseimhez értél. Az erős nők gyakran a legsebezhetőbbek is. Ezt az érzékenységet mindig is tudtam kamatoztatni a munkámban, és ez számomra valódi kincs! A fájdalmak, amelyeket átéltem, nem tartom vissza, hanem felhasználom őket. Nem tudom pontosan, mikor ismertem fel ezt a képességemet, hogy kiválóan érzékelem, hogyan fordíthatom a saját örömömet, bánatomat és tapasztalataimat a különböző helyzetek javára. Viszonylag könnyedén és gyorsan alkalmazom ezt az érzékenységet, és érdekes módon te azonnal észrevetted bennem. Ugyanakkor sokan azt mondják, mennyire kemény és erős vagyok. Valóban, különféle élethelyzetekben rendkívül gyorsan és határozottan tudok dönteni és cselekedni. A szelídségem abban nyilvánul meg, hogy mindig igyekszem elkerülni mások megbántását. A kollégáim gyakran említik, hogy néha félelmetesnek tűnök. Azt hiszem, ennek az az oka, hogy sokáig csendben maradok, figyelek, és ilyenkor a saját frusztrációikat tükrözöm vissza.

Soha nem tudnám elképzelni, hogy egyedül barangoljak a világban, de neked ez igazán jól áll!

Az utazás varázslatos élmény számomra, és elhatároztam, hogy minden évben eltöltök öt napot egyedül valahol, ami már háromszor sikerült! Természetesen szeretek másokkal is felfedezni új helyeket. A boldogság és a belső egyensúly elérése a célom, és folyamatosan dolgozom ezen. Fontos számomra, hogy mindig a saját középpontomban maradjak, így tudok segíteni azoknak, akik körülöttem vannak. Ez a vágy talán elsőre kicsinek tűnik, de valójában hatalmas jelentőséggel bír. Szakmai szempontból pedig szeretnék több időt tölteni forgatással és kreatív projektekkel.