Az egykori tinisztár már nem törődik azzal, hogy mások mit vélekednek róla.

Az elhagyott férfi tanít meg minket arra, hogy mi is a valódi szeretet.

Shawn Mendes új albuma, a Who I Am című nyitódala így kezdődik: "Nem igazán tudom, ki vagyok most." Ez a sor talán megmagyarázza, miért döntött úgy, hogy a lemez címét a saját keresztnevére adja (Shawn). Ez a választás nem meglepő, hiszen ez már a második alkalom, hogy saját magát választja a középpontba - emlékezzünk csak a 2018-as Shawn Mendes albumra. Talán a mindössze 26 éves kanadai énekes nemcsak a rockkoncertjein találja meg önmagát, hanem a keresztelőkön is, ahol még inkább kifejezheti identitását.

Mendes zenei világa nem csupán a dalok szépségében rejlik, hanem sokkal inkább abban, hogyan birkózik meg egy fiatal művész a hirtelen jött siker terheivel. Különösen figyelemre méltó, hogy a 2022-es világkörüli turnéját mentális egészségére hivatkozva mondta le, ezzel is hangsúlyozva, hogy a siker mögött álló személyiség megőrzése legalább olyan fontos, mint a színpadon való teljesítmény. A többszáz fős stáb és a több tízezer rajongó között való eltévedés élménye arra ösztönözte, hogy visszavonuljon és felfedezze saját identitását.

Leléptem a színpadról úgy, hogy nem maradt semmim - halljuk a Why Why Why Why Why című dalban, majd így folytatja: "De itt vagyok, és újra dalokat éneklek." Ez is rendben lenne, ha az őszintesége komoly kreatív energiákkal társulna, de hiába veti fel a nemi identitás problematikáját, a produkcióban nincs meg az erő, amitől azt mondanánk:

Ahol talán egy fehér lenvászon nadrág feszül rajta, ott áll félmeztelenül, és hangolgatja a gitárját, miközben megidézi az egykori tinisztár varázsát. Meditatív country dallamokkal hív mindenkit önismereti utazásra, mintha csak egy szellemi kalandra invitálna. Őszinte és nyitott, még a szexuális orientációjának kérdéseivel is bátran játszik, de mégsem akarja letépni a bőrét, mint aki el akarja rejteni a sebezhetőségét. Olyan fiú, aki a korai siker árnyékában küzd, és az élet hullámvölgyeit próbálja megérteni, miközben a zenéje révén próbálja megtalálni önmagát.

Ez a lemez elsősorban az érzelmekkel teli történetek révén vonzza magára a figyelmet. Különösen figyelemre méltó a mesélés iránti vágy, amely a Camila Cabellóval való szakítást is reflektálja. A művész bátorsággal oszt meg intim pillanatokat, mint például a temetésre való elmaradást. Azonban hiába a közönségéhez fűződő bizalom, a dalokban valami mégis hiányzik: a drámai hatás, amely igazán magával ragadhatná a hallgatókat.

A 2020-as Wonder című albumának nem éppen kiemelkedő fogadtatását követően, a turnét lemondta. Felmerült a kérdés: vajon sikerült-e helyreállnia annak a fiúknak, aki mentálisan annyira kimerült, hogy a stúdióba való belépés is pánikrohamokat váltott ki belőle. Egy évnyi kreatív feltöltődés után Ed Sheeran mellett tért vissza a színpadra, újra a reflektorfény középpontjába lépve.

Mintha mi sem történt volna, Costa Rica, New York, Washington és Nashville menő stúdióiban próbálta elfeledni azt, hogy mennyire utálja valójában a lemezfelvételeket. A koncertekhez óvatosabban közelít, a Shawn népszerűsítésére nyár végén egy intim hangulatú, színháztermekre kalibrált koncertturnéra indult, ami október 24-én, Seattle-ben ért véget.

Az album mindössze harminc perc hosszú, de mégis tartalmaz egy átiratot: a zenei feldolgozások világának egyik legismertebb kliséjét, a zenés tehetségkutatók örök slágerét, Leonard Cohen híres "Hallelujah"-ját.

Shawn albumának hangulata őszinte és önreflexív, egy szűk látószögből bemutatott folk-pop élménye. Ha csupán az együttérzést hívja elő, akkor nem fog teljes utazást kínálni az éjszaka titkos mélységeibe, hiszen a sötétségben mindig ott ragyog a pálmafákra fűzött fények varázsa is.

Akárhogy is, de az alulfogalmazott hangszerelés, a csendes-ülős elmélkedések jól állnak a 26 éves Mendesnek, és jó, hogy ebbe a folk-pop irányba orientálódik. A kérdés csak az, hogy a tini rajongóit magával tudja-e vinni a western hangulatú zenés El Caminóra.

Az album legemlékezetesebb száma kétségkívül a The Mountain, ahol az egykori tinisztár feszülten küzd a világ elvárásaival: "Mondhatod, hogy túl fiatal vagyok / Mondhatod, hogy túl öreg vagyok / Mondhatod, hogy a lányokat vagy a fiúkat szeretem / Mondj, amit csak akarsz..." Emellett ott van a Heart of Gold című dal is, amely a gyermekkori barát elvesztésének fájdalmát dolgozza fel, egy szívhez szóló country dallal, tele gyász és emlékezés érzelmeivel.

Lehetséges, hogy az idősebb hallgatókban némi szkepticizmus fogalmazódik meg vele kapcsolatban, hiszen tíz évvel ezelőtt úgy pörgette fel a tinilányok szívét, mint valami színpadi varázslat keretein belül hajigált plüssfigurákat. Ám most már egy izgalmas úton halad, hogy felfedezze, ki is ő valójában. Legyen szó arról, hogy lenvászon nadrágban, mezítláb élvezi a tengerparti homok érintését, vagy éppen western csizmájában lépked a préri zöldellő füvén, egyre inkább körvonalazódik az igazi énje.