Az akut limfoid leukémia (ALL) egy olyan daganatos betegség, amely a vér és a csontvelő limfocita sejtjeit érinti. A betegség gyors lefolyású, és jellemzője a kórosan megváltozott fehérvérsejtek túlzott szaporodása. A tünetek sokfélesége miatt a betegség

Az akut leukémia a csontvelői eredetű vérképző sejtek daganatos sejtburjánzása által alakul ki. Az alapján, hogy elsősorban a csontvelőből kiinduló mieloid eredetű fehérvérsejtek vagy a nyirokszervekben is megtalálható limfoid fehérvérsejtek betegségéről van-e szó, beszélünk akut mieloid (AML) vagy akut limfoid (ALL) leukémiáról.

Az akut limfoid leukémia (ALL) egy olyan súlyos betegség, amely hirtelen fejlődik, és kezelés nélkül mindössze hetek vagy hónapok alatt végzetes következményekkel járhat. E daganatos állapotnak két fő altípusa van: a T-sejtes és a B-sejtes ALL, amelyek a daganatos elváltozásokat létrehozó sejttípusok szerint klasszifikálhatók. A T-sejtek normális körülmények között az immunrendszer kulcsszereplői, akik a szervezetbe jutó kórokozók, vírusok és daganatsejtek ellen harcolnak. Ezzel szemben a B-sejtek fő feladata az antitestek előállítása, amelyek szintén a kórokozók leküzdésében segítenek.

Az ALL a gyermekkor leggyakoribb leukémia típusa, felnőttkorban kétcsúcsú előfordulási gyakorisága van, fiatal felnőttkorban, illetve az idősebb korosztályban. Évente kb. 80-90 felnőtt esetén igazolódik ez a típusú megbetegedés.

A betegség eredetének pontos okai egyelőre rejtélyesek. Feltételezések szerint különböző vegyi anyagok, mint például az aromás szénhidrogének és a benzol, valamint bizonyos sugárzó izotópok és vírusok hozzájárulhatnak az akut limfoid leukémia megjelenéséhez. A vérképző előalakok genetikai károsodása daganatos sejtek kialakulását idézi elő, amelyek a csontvelőben, a vérben és a nyirokszervekben elszaporodva kiszorítják az egészséges sejteket, ezzel súlyosan befolyásolva a szervezet védekezőképességét.

Az akut leukémiák általában hirtelen fellépő gyorsan kialakuló betegségek.

A limfoid leukémia tünetei közé tartozó általános panaszok, mint a gyengeség, fogyás és étvágytalanság, a csontvelő egészséges sejtjeinek működésének csökkenéséből erednek. Ennek következtében a szervezetben vérszegénység, vérzékenység és fertőzések léphetnek fel, mivel a daganatsejtekkel zsúfolt csontvelő nem képes elegendő vörösvértest, vérlemezke és fehérvérsejt előállítására. Az akut limfoid leukémia (ALL) esetében, amely hasonló tünetekkel jár, gyakrabban jelentkeznek idegrendszeri problémák is, mint az aluszékonyság, zavartság, viselkedésbeli változások, sőt, akár alsó végtag bénulás is, mivel a daganatsejtek a központi idegrendszerbe is behatolnak. A betegség további jellemzője, hogy a nyirokszervekben is megjelennek a daganatos sejtek, ami fájdalmatlanul megnagyobbodott nyirokcsomókhoz vezethet, akár jelentős méretűek is lehetnek, például a mellkas területén. Ezen kívül gyakori a lép és esetenként a máj megnagyobbodása is. Férfiaknál a hereduzzanat megjelenése esetén érdemes a limfoid leukémia lehetőségét is mérlegelni.

A laboratóriumi vizsgálatok során gyakran észlelhető a fehérvérsejtek számának jelentős emelkedése, amely mellett ezek összetétele is megváltozik, általában jól elkülöníthető a gyulladásos folyamatoktól. Továbbá, a vérszegénység és az alacsony vérlemezkeszám is tipikus tünetek közé tartozik. Minden esetben elengedhetetlen a csontvelő vizsgálata; a csontvelői mintát mikroszkóposan elemzik, emellett genetikai és molekuláris analíziseket is végeznek. Hasi ultrahanggal az érintett területen megnagyobbodott nyirokcsomók kimutathatók, míg a mellkasröntgen segít kizárni a mellkasi nyirokcsomók megnagyobbodását. Mivel a központi idegrendszer érintettsége is felmerül, amely a kezelési protokoll szerves részét képezi, az első kezelés során a gerincvelői folyadék vizsgálata is indokolt lehet.

A kemoterápiás kezelés minden esetben elengedhetetlen. A nagydózisú kemoterápia mellett a szteroidok alkalmazása is része a terápiás protokollnak. A kezelések szigorú ütemezés szerint zajlanak, ahol a ciklikus terápia során rövid otthoni időszakok váltják egymást. Amennyiben a központi idegrendszer érintett, illetve annak megelőzése érdekében, a gerincvízbe citosztatikus gyógyszerek juttatása is szükséges, amelyek a daganatsejtek elpusztulását segítik elő. A hosszú távú, körülbelül kétéves kisdózisú fenntartó kezeléssel pedig biztosítjuk a már elért daganatmentes állapot megőrzését.

Ritka esetekben (pl. hereérintettség) helyi sugárkezelés is szükséges lehet.

Fiatal betegeknél, akiknél a betegség kedvezőtlen kimenetele valószínű, őssejtátültetésre is lehetőség nyílik.

A gyermekkorban kialakuló ALL nagyon jó gyógyulási hajlammal, 80-90%-ban gyógyítható, míg ez az arány felnőtteknél 25-40%.