Adventi fények ragyogása Schönbrunn varázslatos környezetében | ma7.sk Az ünnepi időszak közeledtével a Schönbrunni kastély környéke igazi mesebeli tájjá alakul. A csillogó fények és a karácsonyi díszek minden látogatót magukkal ragadnak, miközben a hűvö
Kigyúltak a fények, a tömeg boldogan hömpölyög, a körhinta vidáman forog, a forrócsoki és a puncs illata betölti a levegőt. Advent második vasárnapján úgy döntöttünk, hogy a délutánt nem a négy fal között töltjük, hanem kint, a karácsonyi fények varázsa közepette. Csak másfél órás autóútra tőlünk, a barokk csoda világában, a Schönbrunn lenyűgöző miliőjében élvezhettük a fények játékát, amelyek szinte magukkal ragadtak minket.
Budapest, Pozsony, Prága és Drezda után egy újabb közép-európai város került kipipálásra, ami a karácsonyi vásárok látogatását illeti. Bécsben még nem voltunk, ideje ezen hiányosságot pótolni. Azért a bécsi belvárost nagy ívben elkerültük ilyenkor, mivel szerettünk volna amolyan szellős helyet, ahol azért élvezni is lehet a jelent. A Habsburgok egykori rezidenciája, azaz a Schönbrunn kiváló választás lehet a páros és családos utazók számára.
A korai ebédet követően, délután kettő tájékán már a népes tömeggel együtt haladtunk a császári rezidencia kapujához. Ilyen sok ember láttán simán forradalmat lehetett volna kirobbantani! A sok nép gyermeke egyesült egy helyen. Bécs varázsa, a polgári elegancia mindig is vonzotta a külföldi látogatókat. Hamarosan a családunk legkisebb tagja már a körhintán szórakozott, míg körülötte ízlésesen kialakított díszes faházak sorakoztak, ahol szinte mindent beszerezhettünk. Persze, a jó magyar szokás szerint panaszkodhatnánk az árakra: miért ennyibe kerül ez vagy az, de őszintén szólva, akár belföldi, akár külföldi úton, sosem az árcédulát nézzük meg elsőként.
A körhinta élménye után a helyszínen feltűnt a helyi óriáskerék, amely szintén nem hagyott minket figyelmen kívül. Persze, nem a budapesti Deák Ferenc térhez hasonlító monumentális méretűre kell gondolni – inkább egy aranyos, barátságos példányról van szó, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy beláthassuk az egész vásárt. Bár barátainkkal ezúttal nem futottunk össze, a magyar beszédhangok sűrűsödése folyamatosan körülvett minket.
Időnkből bőven futotta, hogy átsétáljunk a kastély parkjába. Négy óra tájékán a napot legfeljebb hírből ismerhetjük, így most nem estünk túlzásokba, eszünkbe sem jutott a park teljes besétálása. A kastély csodálatos, francia stílusban kialakított kertje, virágágyásai és sövénylabirintusai a kertkultúra európai magasiskolája. Eme ékességet a melegebb hónapokban lehet a legjobban élvezni, télre szinte nettó gyomlálást végeznek, fekete túrások emlékeztetnek arra, itt pár héttel ezelőtt pipacs meg egyéb növényzet volt. A kastély kerti főhomlokzata előtt nyíló széles allé végében a dombtetőn épült a Gloriette fenséges nyitott oszlopcsarnoka, ahonnan csodás kilátás nyílik a parkra és a kastélyra. Már messziről fitogtatja káprázatos mivoltát. A decemberi szürkület és a leveleiktől megkopasztott kopár fák mit sem csorbít a park aurájából.
Délután öt óra közeledtével a város szívében egyre többen gyűlnek össze. A kastély előtt álló, gyönyörűen díszített karácsonyfa ragyogása elvarázsolja a járókelőket, míg a kivilágított körhinták és bódék színes fényei mesebeli hangulatot teremtenek. Az ízletes, gőzölgő forró csokoládé, a tejszínhab bolyhos rétege alatt, szinte magától csúszik le a torkunkon. Közben párom, a békesség nevében, egy élénk vitába keveredik egy ukrán édesanyával, aki szeretné, ha a lánya a körhinta tigrisére ülhetné. Mindez csak fokozza a késő vasárnap délután pezsgő életérzését.
Nem maradtunk sokáig, hiszen másnap nekünk is munkába kellett menni, a lányoknak pedig iskolába. Így hát elindultunk haza. Az adventi vásár remek helyszín volt, a Schönbrunn valóban tökéletes választás. Sógoréknál pedig már a jövő évre is tervezgetjük a látogatást.
